A nagy mesemondó, Benedek Elek születésének évfordulója alkalmából ismét megrendezik a népmese napja programját.
Az élet sója, a lélek felüdülése: ez a mese. Nagy szavak, eltúlzott jelentés? Egyáltalán nem. Bár elanyagiasodott világunkban olykor háttérbe szorulnak a mesék, mégis újra és újra rájövünk, hogy szükségünk van rájuk. A népmesék örökérvényű bölcsességei, az élet szépségeit és buktatóit bemutató, találékonysággal teli történetei, egy nép mesekincse soha nem mehet ki a divatból, és nem kerülhet feledés sorsára.
A XII. Országos népmese-konferencia idén a generációról generációra szálló mesékre koncentrál. A magyar népmesekincs mindenki számára ismert kulturális érték. Az eredendően szóbeli műfajként élő hagyományos népmese mind a szóbeliség, mind a népi kultúra (parasztság) körében való elterjedtsége miatt azonban egyfelől alacsonyabb státuszúként vonult be a közgondolkodásba, másfelől mára jórészt gyerekirodalommá „szűkült”.
A népmesemondás hagyományos szerepe a közösségekben valamikor a közösségi összetartozást erősítette, emellett tanító-szórakoztató céllal élethelyzetek megoldására beszélt el példákat, „sorsmegoldó képletet” kínált fel. Emellett a kapcsolódó műfajokkal együtt (közmondások, szólások, mondókák, epiko-lírikus népdalok) egészen kisgyermekkortól kezdve a nyelv elsajátítását segítette.
A népmese, bár kezdetektől fogva kultúrákon, határokon, nyelveken keresztül vándorolt, beépítette és megőrizte az egyes népek, nyelvek, kultúrák sajátosságait, ebből következően gazdag forrást nyújt a nemzeti-kulturális identitás kérdéseivel kapcsolatban.
A népmese továbbá társadalomtudományi és társadalomismereti jelentőségű forrásszöveg. Egyrészt tudósít a kevéssé dokumentált népi életforma értékvilágáról, társadalomfelfogásáról és etikai világrendjéről. Másrészt a különböző népek együttélését jellemző modellértékű szabályok szöveges rögzítését és értelmezését is tartalmazza – generációról generációra továbbörökíthető formában. A népmese társadalmi vonatkozásai kapcsán figyelembe kell venni a határon túli magyar nyelvű térségeket, hiszen a legtöbb kiváló mesemondó ezekről a területekről származik. A műfaj ezen túlmenően pedig rendkívül alkalmas a szociálisan rászorult gyermekek, illetve a roma lakosság oktatására, oktatásba való bevonására akár formális, akár non formális oktatási kereteken belül.
A népmese megőrzését és oktatását célként kitűző stratégiai elképzelés a társadalom széles rétegére irányul, hiszen mind a felsőoktatásban, mind a közoktatásban részt vevők, mind pedig a családokban élők, illetve az érdeklődők érintettek. A cél az, hogy legyen egyre több olyan szakember, pedagógus, aki tehetségének, rátermettségének megfelelően tud mesélni, illetve aki tájékozott a népmesekutatás eredményeit illetően. Más pedagógusok és szakemberek pedig ismerjék és alkalmazzák a népmese pedagógiát, legyenek képesek drámapedagógiai módszerekkel dolgozni, illetve népmeséket feldolgozó foglalkozásokat tartani, ezzel segítve a magyar kulturális örökség áthagyományozását.
