„Gerjedt lelkemnek ki látta valóját? / Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?” Ezen a héten a 139 éve született Ady Endre felkavaróan őszinte versét ajánljuk.
Van, akit József Attila, mást Tóth Árpád vagy Faludy György költészete érint meg. Számomra Ady Endre az első a sorban; neve, irodalmi művei és élete (minden gyarlóságával együtt) velem van minden nap. Okkal kérdezhetném, ki látta Adyt? Ki a verseiben megszólaló Ady Endre? Góg és Magóg? Muszáj Herkules? 1914-ben Ady Endre Ki látott engem? címet viselő verseskötetét Ignotusnak és Hatvany Lajosnak ajánlotta. Nem véletlen. Ez a két zseniális szerkesztő és irodalmár látta és láthatta az igazi Ady Endrét.
Ady nem alkudott, nem bókolt és nem volt elnéző önvallató versgyűjteménye; önmagát is kérdőre vonja, miközben minden kortársának jó- és rosszakarójának az arcába kesztyűt dob: „Szabad-e engem hidegen megértni? / Szabad közönnyel előlem kitérni?” Az Ady költészetében oly sokféle jelentést hordozó és sokféleképp megjelenő Én titkait kereső kérdésekkel egyszerre igazol és vádol, biztat és kesereg, szerelmet vall és elbúcsúzik. Kérdéseket tesz fel, melyeket mi magunk is nap mint nap feltehetünk magunknak. Ady Endre költői nyelve, szókincse, képteremtő fantáziája régi és új egyszerre, a kettőt szervesen ötvöző. Tudatosan őrizte és szőtte bele művészetébe a múlt időszerű örökségeit, a jelen érdekeltségeit és a jövő reményeit.
Vers a hétre, ezen a héten a 139 éve, 1877. november 22-én született Ady Endrére emlékezve.
ADY ENDRE: KI LÁTOTT ENGEM?
Volt nálamnál már haragosabb Élet?
Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?
Szívem vajjon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
Azok forrók, kik közelemben fáznak?
Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?
Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szívű és hideg szemű barátok.
(1913)
