„Csak hasonlít, vagy szó / szerint egészen hozzám bújik, / ómint aki így akar / elszakadni. Hozzám szorul az áldott.” Ezen a héten a 72 éve született Kukorelly Endre versét ajánljuk.
„Ami a modort illeti, ami tehát a módot illeti, nem valamelyik, de valamennyi módszer felhasználható, ami éppen ahhoz a dologhoz kell. Tehát nem találom ki, nincs meg előre az irány, stílus, eszme, igazság. Hanem az a konkrét nyelvi mag hordoz minden későbbit, ami mintegy felbukkan bennem – írja Kukorelly Endre az 1989-ben megjelent Én senkivel sem üldögélek című kötet ajánlójában. – Annak szétnövése jelenti minden későbbit. Ha tetszik (ha nem), a modort. Vagy mondjuk így, a tartalmat. Ahogy minden szilvamagban benne van a későbbi fa, elég pontosan, de nincs benne semmi más. Csak esetleg nem jön ki, hát ahhoz munkálkodni kell. Írni, s az írás: az valamilyen módon szerveződik, mert szervezem, egyes elemek beépítésével, mások elhagyásával, de éppen nem valami feltalált modor imitációja. Ez talán nem alanyi?, egy bizonyos tekintetben? Bizonyos tekintetben, az enyémben, az én életem, sőt én magam. Maga az író az. Oda ki van rakva. A mondat, amit leír, és ahogyan, az jelenti az életét, mindezt. Ezért az ábrázolás tárgya: a mondat. Ezt ilyen szélsőségesen kell fogalmazni. Milyen szélsőségesen?”
Kukorelly Endre 1951. április 26-án született Budapesten.
KUKORELLY ENDRE: A, B, C, A, C
(A)
Csak hasonlít, vagy szó
szerint egészen hozzám bújik,
mint aki így akar
elszakadni. Hozzám szorul az áldott.
Megtéveszteni a világot, azt
mégis, nem szeretné.
(b)
Ő nézte őt, és
bólogatott. Ő viseli a
legjobban el, ő, aki
illedelmesen unatkozik. Igen, de
miért? Mert az volt
éppen az a szó.
Éppen az volt elég.
(c)
Lehet hallani, hogy valaki
szenved a második emeleten.
Nem ő lesz az,
nem amaz erős férfi?
Akin nincs egy tekintet?
(a)
És az marad meg
csak, hogy mindenki veszít.
Nem a szeretet ül,
és üt a csalódás.
(b)
Ha egyszer valakit elhagynak,
az belekerül a forgalomba.
Akit elhagytak, az bekerül
a forgalomba. Ha nem
kezd hozzá, vagy ha
valamivel tovább jut el
Ő nézte őt, és
bólogatott. Ő viseli a
legjobban el, ő, aki
illedelmesen unatkozik. Igen, de
miért? Mert az volt
éppen az a szó.
Éppen az volt elég.
Lehet hallani, hogy valaki
szenved a második emeleten.
Nem ő lesz az,
nem amaz erős férfi?
Akin nincs egy tekintet?
És az marad meg
csak, hogy mindenki veszít.
Nem a szeretet ül,
és üt a csalódás.
Ha egyszer valakit elhagynak,
az belekerül a forgalomba.
Akit elhagytak, az bekerül
a forgalomba. Ha nem
kezd hozzá, vagy ha
valamivel tovább jut el
