„Elnézem az őszi rózsát, / Bús halottját dérnek-fagynak… / Ne higgyetek a mosolygó, / Ködöt bontó őszi napnak!” Ezen a héten Ady Endre gyönyörű őszi versét ajánljuk.
„Ady szimbolizmusa nem a dolgok megismerhetetlenségének hitvallása, mint oly sok szimbolistánál, hanem éppen ellenkezőleg: jelképeket keres ahhoz, hogy egyetlen fordulattal fejezze ki az eddig fel nem ismert jelenségeket: a „magyar ugar”-t, a „disznófejű nagyúr”-at. Adyt szimbólumaiért sokáig érthetetlennek vádolták. De minden igazi újat hozót érthetetlenséggel vádolnak. Az igazán eredeti költői képgazdagsághoz idő kell, míg közérthetővé válik” – írja Hegedűs Géza.
Ady Endre Október című verse magáért, magától mesél. Az ősz csoda – a napsütés, dér, köd és a fagy csodája – az élet szépségével és az elmúlás elkerülhetetlenségével való szembesülés.
ADY ENDRE: OKTÓBER
Elnézem az őszi rózsát,
Bús halottját dérnek-fagynak…
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó őszi napnak!
Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony –
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.
