„Több, mint amennyit álom, / Több, mint amennyit élet, / Több, mint amennyit egy kis dal megér.” Ezen a héten a 80 éve elhunyt Karinthy Frigyes versét ajánljuk.
Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista – holott tulajdonképpen filozófus volt, írja Hegedüs Géza Az irodalmi arcképcsarnokban. S valóban, lírája – mely soha nem került be a Nyugat fősodrásába – sokkal inkább egy életszemlélet, világkép filozófia pecsétje, mintsem a világ megváltására, megértésére irányuló dedikáció. Karinthyt nem lehet nem kedvelni, nem lehet nem olvasni. Kegyetlen humora, végtelen érzékenysége már önmagában egy kitárulkozás, ahogy a Nem mondhatom el senkinek c. kötetében megjelent Álomban írja: „Ordítva felébredtem / Hát a mellemet martam, / Kiszakítottam, felkapartam / És folyt a vér -”
Az erősebb lét közelében című jegyzetében Tandori Dezső ezt írta róla: „Karinthy Frigyes… a költő. Habozva írjuk le? Szokatlan? S nem azért, mert elfelejtjük, micsoda polihisztora volt a költészetnek; mi egyebet tanusítana paródiagyűjteménye, aholegy-egy költő jellegzetesebb szinte, mint „eredetiben”. Szokatlan, mert költőként eddig nemvolt közhasználatú. De a lírája nem ezért maradt szokatlan.
Hanem mert eleve hangváltás; a líra mutációja; a „dolgok” komolyságának korántsem könnyedboncolása; mert „elbeszélés” minden terjedelmesebb verse; mert nemigen él „eszközökkel”; mertsaját eszköztelenséget teremt.”
Karinthy Frigyes író, költő, műfordító, újságíró 1887. június 25-én született Budapesten és 1938. augusztus 29-én hunyt el Siófokon.
KARINTHY FRIGYES: ÁLOM
Álmomban csónakon futottam
És kihajoltam
Tizenhat éves voltam
És csónakom fehér vízen szaladt
láttam egy várost a víz alatt.
És láttam erdőt a levegőben
És láttam kísértetet lepedőben.
S távol a kék és tiszta eget
És csillagokat és fellegeket.
És kinyujtottam a körmöm
Ezer méter hosszúra
És karmoltam a felhőt, úgy-e fura?
De én látni akartam
És egy csillagot lekapartam.
De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt
S belőle genny és aludt vér folyt.
S acsarkodva téptem az eget
És éreztem folyni vért, ragadót és meleget.
Ordítva felébredtem
Hát a mellemet martam,
Kiszakítottam, felkapartam
És folyt a vér –
Több, mint amennyit álom,
Több, mint amennyit élet,
Több, mint amennyit egy kis dal megér.
