„Nem tudom megérteni; hogy hogyan lehet valaki, / aki engem meg nem ért.” Ezen a héten Móricz Zsigmond születésének 137. évfordulója alkalmából az író-költő egyik gyönyörű vallomását ajánljuk.
Móricz Zsigmond magyar író, újságíró, szerkesztő, a huszadik századi realista prózairodalmunk meghatározó alakja volt, aki jóval könnyedebben mozgott az elbeszélő irodalom rejtett ösvényein, mint a költemények érzelmi tobzódásában. „Nem tudom megérteni; hogy hogyan lehet valaki, / aki engem meg nem ért.” – vallja be Móricz keseregve, kételkedve és csodálkozva. Ez a vallomás egyszerre szól a magánéletben felmerülő kérdésekről és a világgal való kapcsolatról.
Móricz lírájában – akárcsak prózájában és regényköltészetében – azt a nyers realizmust igyekezett elkapni és érzékeltetni, amit leginkább Ady költészetében csodált. Ady verseiben a maga hangulatára ismert – írja Hegedüs Gyula -, s ettől kezdve vallja Móricz Zsigmond: Ady „lelkem alkatrésze, kimoshatatlan boldog álom, erő és akarat … és siker”.
MÓRICZ ZSIGMOND: CSODÁLKOZÁS
Nem tudom megérteni; hogy hogyan lehet valaki,
aki engem meg nem ért.
Oly egyszerű és világos és előttem nem titok
S ha ki rámnéz, tág szemmel néz s mint egy őrültet csodál,
hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek…
Gondold végig: a gondolat arra való, hogy megértsd!
gondold végig: elejétől, egyszerűn, amint igaz!
gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át!
És akkor egy uj ember léssz: egy uj ember: uj, igaz!
Lélek, aki lelket keres és oly boldog, ha talál,
mint a néma idegenben egymásra lelt földiek.
Én nem tudlak megérteni, hogy nem értesz engemet…
Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?…
(Budapest, 1920. január 13.
A közlés időpontja: 1925. január 1.)
