„Ó, csodálatos jégvirág, / mi lesz így velem s teveled?” Ezen a héten Nagy László Ó, csodálatos jégvirág című meghatóan szép versét ajánljuk.
Vers a hétre. Vers a hétre, de melyik költőtől, melyik vers? Ezen a héten a szívemnek és a kezemnek könnyen engedelmeskedve nyúltam Nagy László Seb a cédruson című összegyűjtött versek kötetéért. Nagy László költészete eredendően lírai természetű, amely központba állítja a lírai hőst nyelvi cselekvéseivel – és jóval kevésbé vallomásaival.
A költő életét beárnyékoló nehéz gyermekkor és az állandó fájdalommal járó betegség egész költői világképét átitatja: a mitologikus, a keresztény és a samanisztikus nyelvi megjelenés: „Ó, csodálatos jégvirág, / táncolva megdermedt leány, / fátyolos, csipke-kombinés, / napvilágomnak ablakán.” Mestere volt a monologikus lírai beszédnek, amelyek soha nem szituációtól függő nyilatkozások, hanem egyetemes érvényű – vagy annak szánt – megszólalások. Ő is az a költő, akinek verseit minden pillanatban jó olvasni, mert szabaddá tesz, elgondolkodtat és szembesít.
NAGY LÁSZLÓ: Ó, CSODÁLATOS JÉGVIRÁG
Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rád lehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.
