„Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez, / s mi dallamához zúzott üvegén?” A líra mindig ad, mert őszinte, a líra ad, mert a szerző lebuktat, játszik, ironizál. Parti Nagy Lajos Dallszöveg című versét ajánljuk ezen a héten.
Az elmúlt héten a Nyugat folyóiratot ünnepeltük, Ady, Babits, Ignotus, Osvát Ernő, Tóth Árpád, Kosztolányi, Karinthy és sorolhatnánk saját fiatalos lendületükkel fenékbe billentették a már begyöpösödöttnek tetsző, röghöz ragaszkodó „öregeket”, és újba fogtak: megkeresték és utat nyitottak a nyugati kultúrához, életformához és művészeti vonalhoz való tartozás jogát. A kortársak egyszer elavultakká válnak, mindig jönnek új irányzatok, új gondolatok és eszmék. Korunk egyik legismertebb és legmegbecsültebb szerzője, Parti Nagy Lajos a magyar nyelv kifordításával mutatta meg: ezt is merhetjük, ezt is megtehetjük, mert játék az élet, játék maga a költészet is.
A lírában a posztmodernség, a totális hatalom és az arra való törekvés teljes tagadása, a manipulált valóság, a fikció és az egyén történetének lezárhatatlansága jelenik meg. A Dallszöveg című vers megkérdőjelezi a létezés minőségét, színterét és valóságát, mindazt, miről azt hisszük látjuk: „Guggolj közel, de akárhonnan nézzed, / nincs egyrészt látvány s másrészről a fény. / A dallam nem változtat szövegén”.
Csoda, hogy ezen a héten a könnyed, ám nagyon is komoly játékos, Parti Nagy Lajos Dallszöveg című verse került előtérbe?
PARTI NAGY LAJOS: DALLSZÖVEG
Zsákkal ha tükröt borítok elébed,
s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én.
Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez,
egy habzó ég van mélyén és tején.
Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez,
s mi dallamához zúzott üvegén?
Guggolj közel, de akárhonnan nézzed,
nincs egyrészt látvány s másrészről a fény.
A dallam nem változtat szövegén,
külön sem ez, sem az nem posztulálja,
darált egész, mi, úgymond, költemény,
és nincsen honnan kétrét nézni rá, ha
egy test az ég s a zizgő őrlemény,
dallam s szöveg precíz tükördarája.
Fotó: Vylyan
