„A Nyugat megindulásáig sehol sem volt otthonunk. A Nyugat azért jött létre, mert az előttünk járó generáció tudni sem akart rólunk.” A későbbi szerkesztő, Babits Mihály emlékezett e szavakkal a múlt századi irodalmi, művészeti, szellemi élet korszakot jelentő folyóiratának megindulására.
Az 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között megjelenő Nyugat a magyar művelődéstörténet egyik legjelentősebb időszakát fémjelezte. A folyóiratot a költő, kritikus Ignotus, a politikai-közgazdasági cikkeket jegyző Fenyő Miksa és a biztos értékítéleteiről ismert kritikus, Osvát Ernő alapította. A főszerkesztő Ignotus lett, szerkesztőként Osvátot és Fenyőt jegyezték, de igazán meghatározó szerepe Osvátnak volt.
„Akik a Nyugatot elindították útjára, nem gondoltak közjogi változásokra, de erősen hittek a gyökeres reform szükségességében szellemi téren, mert meg voltak győződve, hogy ez minden egyéb reform előfeltétele. Nem volt nekik pontozatokba foglalható reformprogramjuk. Nem volt koncepciózus elgondolásuk arról, hogy mi módon lehetne igazi városi polgárságot teremteni, hogyan lehetne az országot a vármegyék béklyóiból kiszabadítani, igazi parlamentáris alkotmányra szert tenni stb. stb. – ilyen charta nem lebeget szemük előtt… De egyet tudtunk, hogy mindaddig, míg azok szava, akik a szellem elitjét képviselik, elsősorban az írók, nem jutnak olyan tekintélyhez, hogy a nemzeti közvélemény az ő törekvéseikben a nemzeti érzés kifejezését nem látja, addig semmilyen téren nincs meg a reform lehetősége. Egy ilyen szellemi atmoszféra megteremtésében látta a Nyugat főfeladatát.” (Fenyő Miksa)
Az első szám 1908. január 1-jén jelent meg, a borítólapon Beck Ö. Fülöp Mikes emlékérme látható, utalva a literátor hagyományokra. Az első számban látott napvilágot Ignotus programadó írása, a Kelet népe, emellett olvasható Ady A magyar Pimodán című tanulmánya, a Figyelő rovatban pedig többek között Gellért Oszkár írt Szabolcska verseiről. A lap eleinte pár száz példányban jelent meg, jelentős anyagi támogatást Hatvany Lajostól kapott.
Célja, amely címadásában is megjelent, a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, legfőbb szempontjának az irodalmi értéket tekintette, szellemiségében a politikai, kulturális progressziót támogatta. A XIX. század végének új stílusirányzatait és a nyugati irodalom legfrissebb törekvéseit egyaránt segítette az érvényesülésben.
Osvát tehetségfelismerő képességének és következetességének köszönhetően a régiek mellett számos fiatal szerző kapott publikálási lehetőséget.
Az első nemzedékhez Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Szép Ernő, Móricz Zsigmond, Csáth Géza tartozott, a húszas években lépett fel a második nemzedék, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Németh László, Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, a harmadik nemzedékhez tartozott Radnóti Miklós, Weöres, Jékely Zoltán, Vas István. Kritikusok és esszéisták új csoportja is innen indult, Bölöni György, Schöpflin Aladár, Gyergyai Albert, Szerb Antal, Cs. Szabó László, néhány név a legnagyobbak közül.
Az első világháború idején a háborúellenes küzdelemben is szerepet vállalt a lap, írásai a humánum védelmében fogantak. A húszas években a folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek volt mondható, Osvát helyett Babits lett a szerkesztő, az új nemzedék megjelenése is biztosította a lap egyenletesen magas színvonalát.
1929-ben Osvát öngyilkos lett, Ignotus lemondott, a lap labilis anyagi helyzete megrendült. Móricz vállalta, hogy rendezi az adósságokat, cserébe szerkesztői rangot kért. Babits és Móricz mellett Gellért Oszkár lett a harmadik szerkesztő, de szerepe nem volt jelentős. Móricz a prózai részt gondozta, Babitsé volt a kritika és a líra. Vitáik miatt 1933-ban Móricz is elhagyta a lapot, amit Babits ettől kezdve gyakorlatilag egyedül szerkesztett.
1941. augusztus 4-én, három nappal az aktuális szám megjelenése után meghalt Babits, s mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat is megszűnt.
