Zrínyi magát katonának tartotta, „mellékesen” írott költeményei mégis a magyar barokk irodalom csúcsát jelentik. 395 éve született Zrínyi Miklós, a Szigeti veszedelem írója.
ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETI VESZEDELEM
(részlet)
1.
Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével
2.
Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.
1620. május 1-jén született (egyes források szerint május 3-án) Csáktornyán Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, a Szigeti veszedelem írója, a kor legnagyobb magyar államférfija. Keresztelése pedig 1620. május 10-én volt Csáktornyán. Horvát eredetű főnemesi családból származott, dédapja a szigetvári hős volt. Keresztapja gersei Pethő Gergely varasdi alispán, krónikaíró, keresztanyja pedig annak második felesége Patatics Anna volt. Apját korán elvesztette, ezután gondozására egy öttagú gyámtanácsot neveztek ki, gyámja, Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja neveltette. Miután az árvák nagykorúvá váltak, hazatérhettek ősi családi birtokaikra. A családi birtokot megosztotta Péter öccsével (akit 1671-ben a Wesselényi-összeesküvés miatt lefejeztek), ő a muraközi, öccse a tengermelléki részt kapta. Ez egyben nyelvi elkülönülést is jelentett, Péter horvát nyelvű költő lett, ő fordította le horvátra a Zrínyiászt.
Zrínyi a családi birtok védelmében harcolt a török ellen, majd a harmincéves háborúban tüntette ki magát vitézségével. Jutalma tábornoki, horvát főkapitányi cím lett. 1648-tól horvát bán volt. Csáktornyai udvara politikai és társadalmi központtá vált, a magyarul, horvátul, latinul, németül, olaszul, törökül is tökéletesen beszélő Zrínyi nemzeti pártot szervezett. Fő célja a török kiűzése volt, de foglalkoztatta a független magyar királyság gondolata is, ezért a bécsi udvar elgáncsolta nádorrá választását.
1663-ban I. Lipót magyar főparancsnokká tette, a következő év elején vezette híres téli hadjáratát. Kihasználva, hogy a törökök télen nem szerettek mozogni, az akkori hadtudományra fittyet hányva messze az ellenséges területre behatolva felégette az eszéki Dráva-hidat, majd áprilisban Kanizsa ostromához kezdett. Hiába magasztalták Európa-szerte, az udvar visszarendelte, júniusban a császári hadak passzivitása miatt a török területen épített Zrínyi-Újvár is elesett.
A szentgotthárdi diadal utáni szégyenletes, inkább a törökre nézve előnyös békekötés után a csalódott, a fővezérségről is leváltott Zrínyi terveket szőtt a magyar államiság újraépítéséről, de a megvalósításra nem maradt ideje. 1664. november 18-án egy tragikus kimenetelű vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. Halálát akkor és azóta is összeesküvés-elméletek övezik, a közvélemény a bécsi udvar számlájára írt merényletként könyvelte el. Személyében a magyar történelem egy válságos pillanatában az évszázad legnagyobb politikusa szállt a sírba.
Zrínyi magát katonának tartotta, „mellékesen” írott költeményei mégis a magyar barokk irodalom csúcsát jelentik. Fiatalon szerelmes verseket írt későbbi feleségéhez.
Fő műve, első irodalmi eposzunk, a dédapjának emléket állító Szigeti veszedelem nagy részét 1647-48 telén vetette papírra. Zrínyi 15 énekben beszéli el Szigetvár ostromát. Az író eposzában egyik ősének és a Nagy Szulejmán szultánnak az összecsapását örökíti meg. Bár Szigetvár elesett a hazáért vállat vértanúság hőssé emeli Szigetvár védőit. Szigetvár védőinek hősiességén keresztül az aktuális tennivalókra, a török kiűzésére lelkesített. Művét mesteri szerkesztés, barokk stílus jellemzi, akkoriban igen erőteljes nyelve ma már avultnak hat. Prózai írásai közül a leghíresebb az Az török áfium ellen való orvosság (1660-61) című politikai röpirat, amelyben állandó magyar hadsereg felállítását követeli.
Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai műfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezéséből diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhető. A maga korában alig olvasták, költészetét a felvilágosodás idején Kazinczy fedezte fel újra, helyét Arany János jelölte ki Zrínyi és Tasso című tanulmányával.
ZRÍNYI MIKLÓS: BEFED EZ A KÉK ÉG…
(Az első változat)
Tartozunk őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel, arra nézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk. De viszont a dicsősségnek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet. Azt mondja a török: Ja deulet basuma ia güzgün desüme, azaz: Avagy holló hasamra avagy tisztesség fejemre. Azért ne irtozzunk se a haláltul, se annak formájától. Es temetésünkről is mihaszna sopánkodnunk? Sok vitéz embereknek holló gyomra volt koporsója, annál inkább fenmaradt a nevek. Coelo tegitur qui non habet urnam, et undique and Superos tantundem est via.
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Tisztességes legyen csak órám utolsó.
Akár farkas, akár emészszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.
Nem mondhatni egy országot boldogtalannak, az ki sok időkön által és sokáig hervadhatatlanul állott virágjában, és már alább kezdett szállani, mert ez a vége az világi dolgoknak; és nem mondhatjuk boldogtalanságnak azt, hogy ennek ez világi törvénynek alája vettetett, holott minden más is ugy vagyon: hanem boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, a ki a maga országának leszállásában és esetiben születtetik és nem virágjában. Azért ehez is szerencse kell.”
