„…mivel a női kezek a betegeknek nyújtandó terhesebb erőt igénylő ápolás férfi segítség nélkül nem is elégségesek.” Flór Ferenc orvos, sebész, akadémikus, az 1848-49-es szabadságharcban a honvédség egészségügyi szervezetének kiépítője 205 éve született.
Flór Ferenc orvos, sebész, akadémikus 205 éve, 1809. október 10-én született. Várad-Olasziban látta meg a napvilágot, gazdálkodó apja nem kis erőfeszítés árán taníttatta tehetséges fiát. Még csak negyedéves medikus volt a pesti egyetem orvostudományi karán, amikor az 1831-es kolerajárvány idején „járványorvosnak” küldték Kalocsára. Sebészi és szülészmesteri diplomáját 1833-ban szerezte meg, Magyarországon másodikként ő védte meg magyar nyelven doktori disszertációját, amelyet a kisdedápolásról írt Ezután Berlinben és Bécsben tanulmányozta a sebészeti eljárásokat, hazatérve az egyetem állatgyógyászati intézetében dolgozott, szerepe volt az 1835-ös marhavész megfékezésében.
Még abban az évben tanársegéd lett a sebészeti tanszéken, majd 1837-ben átvette a Rókus Kórház egyik sebészeti osztályát. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején részt vett a mentésben, nem sokkal később dolgozatot adott közre a vízbefúltak újjáélesztéséről. 1838-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1847-ben megválasztották Pest város tiszti főorvosának és a Rókus kórház igazgatójának, ebben az évben ő végzett Magyarországon először műtétet kloroformos érzéstelenítéssel.
Kiváló sebész és tudós létére nem becsülte le a mindennapi élet egyszerű, de jelentős problémáit. A reformkori orvosi közélet egyik vezéralakjaként a magyar nyelvű orvostudomány fejlesztését, az orvosképzés és az egészségügy reformját, a magyar orvosi közszellem kialakítását tűzte ki céljául. Fáradozott az orvosi szaksajtó megteremtéséért is, a magyar orvosi szaknyelvet megalkotó Bugát Pállal együtt ő volt az első magyar orvosi folyóirat, az Orvosi Tár szerkesztője. Az 1840-es években ő szerkesztette a hazai orvosok szakmai fóruma, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésein elhangzott előadásokat összegyűjtő, Munkálatok című kiadványt. Szorgalmazta a védőoltások bevezetését, Bugáttal közösen állították össze az első magyar orvosi címtárat.
Flór 1849. május 14-én a következőkről rendelkezik:
„Az Országos Főápolónő közreműködésével kórházi ápolókul nők fognak alkalmaztatni, mivel azonban valószínű, hogy a kórházak számához képest kellő arányban, illy ápolónők rögtön vállalkozni nehezen fognak, ennél fogva minden kórházi parancsnokságok és igazgatóságok oda utasítatnak: hogy a kórházakban eddig létezett valamennyi férfiápolókat, a fentebb érintett kísérlet miatt el ne bocsássák, sőt azokat, kik az ápolásra alkalmasak s arra kellő ügyességgel bírnak – az illető katonai hatóságok által tábori szolgálat alól mentessék föl és a kórházakban továbbra is múlhatatlanul tartsák meg –, annál is inkább, mivel a női kezek a betegeknek nyújtandó terhesebb erőt igénylő ápolás férfi segítség nélkül nem is elégségesek.”
A szabadságharc idején, 1849. január 22-én őt nevezték ki országos tábori főorvossá, azaz a katonai egészségügy vezetőjének. Azonnal megnövelte a honvédorvosi kar létszámát, az orvosok fizetését, egységes szolgálati szabályzatot adott ki. Átszervezte a tábori kórházakat, megszervezte a központi és a mozgó katonai gyógyszertárakat. A sebesültek orvosi ellátásánál – a világon elsőként háborús körülmények között – ő vezette be a „sebészeti bódítást”, azaz az érzéstelenítést, de gondoskodott például az újoncozás orvosi ellenőrzéséről is. Tisztségéről 1849 júniusában a fővezér Görgey leváltotta, amit keserűen vet tudomásul.
A szabadságharc bukása után másfél év börtönre és állásvesztésre ítélték, szabadulása után rendőri felügyelet alá került. Tápiószelei birtokára vonult vissza, ahol gazdálkodással foglalkozott. 1861-ben, a Bach-rendszer bukása után ismét pesti tiszti főorvos és a Rókus Kórház igazgatója lett, de tíz hónap után az önkényuralom erősödése miatt lemondott, és visszatért tápiószelei magányába. 1863-ban az Országos Orvosi Nyugdíjintézet megalapítását szorgalmazta, és e célra alapítványt is tett.
A kiegyezés után, 1867-ben harmadszor is pesti tiszti főorvosnak és a Rókus Kórház vezetőjének választották. Terveket dolgozott ki Pest vízellátásának javítására, a csatornák kiépítésére, a közlekedés korszerűsítésére, a Rókus Kórház bővítésére.
1871. július 7-én halt meg, a lóvasút gázolta halálra kórháza előtt. A szerény, áldozatkész, fiatal korától csak egyszerű magyar ruhában járó orvos nevét 1934-ig utca őrizte a Rókus Kórház mögött, ma a 18. kerületben van Flór Ferenc utca, és róla nevezték el Kistarcsán a Pest Megyei Kórházat.
