50 éve hunyt el Pető András orvos, aki visszafordíthatatlannak hitt rendellenességgel küzdő gyermekekkel foglalkozott, az idegrendszer károsodása ellenére új idegkapcsolatok létrehozásával próbálkozva.
Pető András, a konduktív mozgásterápiai képzés megalapozója 1893. szeptember 11-én született Szombathelyen. Budapesten érettségizett 1911-ben, orvosi tanulmányait a bécsi, párizsi és budapesti egyetemen végezte, majd az első világháborúban hadikórházakban dolgozott. Később a bécsi egyetem élettani tanszékének tanársegédje lett, és több rehabilitációs intézmény vezetője volt. 1922-ben kezdett mozgásterápiával foglalkozni a semmeringi gyógyintézetben.
1938-ban hazatért, és ekkor alapozta meg később részletesen kifejlesztett konduktív pedagógiai rendszerét. Ezt a központi idegrendszer sérülése miatt mozgáskorlátozott gyermekek komplex fejlesztésére dolgozta ki. Módszerével az addig gyógyíthatatlannak hitt mozgászavarokkal küszködőket is rehabilitálni lehet, és így tanulmányaik elvégzésére, működőképessé, önellátásra és munkára alkalmassá tehetők. E betegeknek ma már nem kell életük végéig intézetben élniük, nagy részük visszavezethető a társadalomba. Segítségével több ezer gyermeknek sikerült iskolába kerülni és felnőttként aktív életet élni.
Pető a fogyatékosságot nem biológiai hiányosságnak, hanem tanítással korrigálható problémának tekintette. Egyedülálló gyógymódjának alapgondolata az, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, s ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. A módszer ezért kapta a konduktív nevet, a latin szó jelentése: rávezető. Az új módszer hatással volt az egész magyarországi gyógypedagógiai szemléletre, s szerte a világon jelentős változást hozott e területen.
Pető András 1945-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezetője lett, 1950-től haláláig az Országos Mozgásterápiai Intézet vezetője volt. Ezt az intézményt fejlesztette 1963-ban a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetévé. Ugyanitt az önálló konduktorképzőt is létrehozta. Amikor az 1950-60-as években a gyermekparalízis-járvány következtében a fiatal korosztályból sokan megnyomorodtak, őket is (az akkor még) a Villányi úton lévő Pető Intézetben kezelték.
Úttörő munkáját külföldön is elismerték, sőt, munkásságának igazi jelentőségét Magyarországon azt követően fedezték fel, hogy az 1980-as években a BBC rádióműsorai révén nemzetközi hírnévre tett szert. Pető meglehetősen rossz modorú ember volt, valószínűleg ez is okozta az orvostudomány képviselőivel létrejött személyi ellentéteit. Ez jelentősen akadályozta munkáját, orvosi elismerését és eredményeinek befogadását.
Pető András 1967. szeptember 11-én, 74-edik születésnapján halt meg Budapesten. Emléktábláját 1998-ban avatták fel a Balassi Bálint utcában, egykori lakóházának falán. Életútját Forrai Judit orvostörténész írta meg az angol nyelvű, Memoirs of the beginnings of conductive pedagogy and András Pető című könyvében.
Pető főbb művei: Szovjet mozgásterápiai módszerek (1952), Konduktív mozgásterápia mint gyógypedagógia (1955), Mozgásterápiai irodalomgyűjtemény (1955), Bevezetés a konduktív mozgásterápiába (1962). Számos verset és drámát is írt németül, ezek kéziratban maradtak. Egy időben folyóirat-szerkesztőként is működött.
A nevét viselő és módszerét alkalmazó budapesti intézet ma már világhírű. A Kútvölgyi-úti kórház melletti épület ma a világ számos országában működő konduktív nevelési hálózat központja.
Pető András visszafordíthatatlannak hitt rendellenességgel küzdő gyermekekkel foglalkozott, az idegrendszer károsodása ellenére új idegkapcsolatok létrehozásával próbálkozva. Az általa kidolgozott módszer egyik klasszikus tudományterülethez sem sorolható: egyszerre foglalkozott a testtel és a lélekkel, az érzelmekkel és az intelligenciával, a tanulással és a tanítással, az egészséggel és a gyógyítással, tehát az egész emberrel. Az egyfajta holisztikus megközelítést alkalmazó konduktív pedagógia alapvető célja, hogy a fogyatékossággal küzdő gyerekek felnőve normál hétköznapi körülmények között élhessenek, függetlenül, integrálódva a társadalomba.
Az integrált oktatás pozitív mintákat hordoz: hosszú távon segít megszüntetni az előítéleteket, növeli a sajátos nevelési igényű gyerekek elfogadottságát, a többi gyermeknek pedig abban segít, hogy reális önképe legyen.
A Nemzetközi Pető András Alapítvány fogja össze a világon a konduktor-képzést, és a betegek kezelését, az anyagi eszközök mozgósítását, szponzorok keresését. A világ húsz másik országában alkalmazott pedagógia alapja, hogy a mozgás javítása nem elkülönülő feladat, hanem a személyiségfejlesztés integráns része.
2017. augusztus 1-jétől Pető András Kar (PAK) néven a Semmelweis Egyetem részeként működik a Pető András Főiskola, valamint az annak részét képező Konduktív Pedagógiai Központ.
