2017. március 26.  Vasárnap
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. március 26.  Vasárnap   Emánuel
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős

Beethoven világa

Alfons Mucha közelről

…mondják még egyszer, hogy sátántangó…

Ovidius átváltozásai

Beethoven világa  
190 éve, 1827. március 26-án halt meg Bécsben Ludwig van Beethoven, a zenetörténet óriása.
Alfons Mucha közelről  
A Reök-palotában megnyílt kiállítás segítségével a szecesszió egyik leglebilincselőbb életművébe pillanthatunk bele.
…mondják még egyszer, hogy sátántangó…  
Az Aegon Művészeti Díjat elnyerő Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című gigantikus regényt a kritikusok az életmű összegzésének.
Ovidius átváltozásai  
2060 éve született Ovidius római költő, akit bár az egyik legkiemelkedőbb római költőként emlegetünk, elsősorban a szerelmi költészet édesszavú költőjeként tartja számon az utókor.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Popper Péter ösvényén című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Psziché

Popper Péter ösvényén

Szerző: / 2015. április 16. csütörtök / Psziché, Énkép   

Popper Péter pszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár (MTI Fotó: Kollányi Péter) Kivételes személyisége számtalan emberre hatott, művei, szavai, gondolatai a legmélyebb emberi érzéseket érintették, az élet legalapvetőbb kérdéseit járták körbe humorral, közérthetően, az olvasóval, hallgatóval közösen. Popper Péter pszichológus, pszichoterapeuta, író 5 éve halt meg.

“Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.” (Popper Péter: A belső utak könyve)

Popper Péter pszichológus, pszichoterapeuta, író 5 éve, 2010. április 16-án halt meg. 1933. november 19-én született. Egyetemi tanulmányait az ELTE-n és a Lenin Intézetben végezte. 1957-60 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadójaként, eközben 1958-tól 1960-ig a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusaként is dolgozott. 1960-tól 1963-ig az ELTE Jogtudományi Karának büntetőjogi tanszékén aspiráns, 1963-67 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinika pszichológiai osztályának tudományos munkatársa, 1967-80 között főmunkatársa volt.

1980-tól tizenkét évig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) docenseként, majd egyetemi tanáraként az orvospszichológiai oktatási csoportot vezette, dolgozott klinikai gyermekpszichológusként, pszichoterapeutaként. Szervezte a hazai klinikai gyermekpszichológiát, az egyetemeken kívüli tanfolyamokat is beleértve, nagy szerepet játszott a magyar klinikai pszichológusok nemzedékeinek szakmai fejlődésében. 1974-90 között szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemlét, tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának, az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága pszichológiai szakbizottságának. Amikor 1992-ben nyugdíjba vonult, lemondott minden hazai közéleti funkciójáról.

1992-94 között az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégprofesszora, hazatérése után 1996-ig Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója volt. Az ELTE-n, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Rabbiképzőben és a MÚOSZ Újságíró Iskoláján tanított. A pszichológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1969-ben szerezte meg. 2006-ban Demény Pál-emlékéremmel tüntették ki.

Szakterületén igen sokat publikált, főbb művei: A kriminális személyiségzavar kialakulása, Személyiségünk titkai (Ranschburg Jenővel), A belső utak könyve, Az orvosi pszichológia alapkérdései, A valláspszichológia néhány fontos kérdéséről.

“Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit “hoz ki” belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset – azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.” (Popper Péter: A belső utak könyve)

Popper Péter pszichológus, író (Fotó: ekmk.hu)


Eredetileg szépírónak készült, versírással is próbálkozott, de évtizedeken át csak az asztalfióknak dolgozott. Barátja, Gera György író halála után – akinek tanácsát végrendeletszerűnek érezte – feloldotta magát önkéntes publikálási tilalma alól, s elküldte esszéinek kéziratát a Magvető Kiadónak. Ettől kezdve szépirodalmi művei és esszéi is megjelentek, ismertebb a Színes pokol, a Hogyan öljük meg magunkat?, az Istenek órája, a Fáj-e meghalni?, A tigris és a majom, Részemről mondjunk mancsot, Várj amíg eljön az órád – Rekviem Indiáért, A megszakadt kapcsolatok tragikuma. 2009-ben Hordaléktalajon címmel megjelent kötetében verseket, színdarabokat, novellákat és naplójegyzeteket gyűjtött össze. Színdarabjait – Isten komédiásai, Útvesztő, Kék balett – be is mutatták.

Popper Péter hosszú időn keresztül különböző alternatív gyógymódokkal és az ázsiai pszichológiák magyarországi népszerűsítésével is foglalkozott. Olvasóival, közönségével megismertette más kultúrák gondolkodását, vallását. Hivatásának tekintette a pszichológia, a valláspszichológia tudományának népszerűsítését. Rádiós és televíziós szerepléseivel, előadásaival, tanfolyamaival és könyveivel sokat tett azért, hogy a magyar média, a magyar társadalom megértse a modern élet feszültségeinek lehetséges kezelési módjait, azt, hogy a pszichológiának mekkora szerepe van az ember mentális egészségének alakításában. Kivételes személyisége számtalan emberre hatott, művei, szavai, gondolatai a legmélyebb emberi érzéseket érintették, az élet legalapvetőbb kérdéseit járták körbe humorral, közérthetően, az olvasóval, hallgatóval közösen. 2004-ben a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki.

Popper Péter hosszú betegség után, 2010. április 16-án halt meg. Egykori lakóházának falán, a XIII. kerületi Csanádi utcában, 2014-ben emléktáblát avattak.

Címkék: ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek