Kilencven éves lenne Ranschburg Jenő pszichológus, tanár, a pszichológia tudományok kandidátusa, aki páratlan módon tudta közel hozni a tudományt a mindennapi élethez. Előadásai, televíziós szereplései és könyvei generációk gondolkodását formálták a gyereknevelésről, a családról és az érzelmi biztonság fontosságáról.
Ranschburg Jenő öröksége ma is iránytű a szülőknek és pedagógusoknak
„Mély meggyőződésem, hogy három-négy esztendős korban már vannak olyan jelek mind a gyerekek viselkedésében, mind családi hátterükben, amelyek alapján ilyenfajta prognózisok felállíthatók – érvelt -, és ami még fontosabb, a megelőző munkát is ekkor kellene elkezdeni. Kilenc-tízéves korban már bizonyos magatartásformák már visszafordíthatatlanok.”
Tanári pálya és tudományos háttér
Ranschburg Jenő 1935. december 19-én született Budapesten. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, majd az ELTE pszichológia–magyar szakán folytatta tanulmányait. Pályáját gyógypedagógusként kezdte, később azonban a tudományos kutatás felé fordult: az MTA Pszichológiai Intézetében dolgozott, valamint hosszú éveken át tanított az ELTE Pszichológiai Tanszékén.
Később ismét az intézetben vállalt vezető szerepet, ahol két évtizeden át tudományos osztályvezetőként tevékenykedett. Nyugdíjazása után sem szakadt el az oktatástól: főiskolai tanárként és emeritus professzorként adta tovább tapasztalatait.
Szakmai tekintélyét jelzi, hogy több rangos tisztséget is betöltött: volt a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára, a Magyar Pszichológiai Szemle rovatvezetője, valamint nemzetközi szakmai szervezetek tagja. Az Országos Gyermekvédő Liga elnökeként a gyermekek jogaiért és védelméért is aktívan dolgozott.
„Minden szülő tudja, hogy az éhség, szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesebben, hogy a testi kapcsolat is az! Éppen ezért, amikor a csecsemő nyugtalan, sír, ölbe kívánkozik – holott nem éhes, nem szomjas, nem beteg –, sok szülő úgy véli, nem szabad felvenni, mert kívánsága puszta szeszély, melyet ha kielégít, elkényezteti gyermekét. Hangsúlyozom tehát, hogy a testi kapcsolat igénye éppen olyan biológiai szükséglet, mint az éhség.” (Ranschburg Jenő: Rögök az úton)
A gyermeklélektan közérthető tolmácsa
Kutatási területei közé tartozott a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermekpszichológia és a fejlődési pszichopatológia. Mestereit – többek között Mérei Ferencet és Kardos Lajost – követve mindig arra törekedett, hogy a bonyolult összefüggéseket világosan, érthetően fogalmazza meg.
Ez a szemlélet tette országosan ismertté a Magyar Televízió Családi kör című műsorának szakértőjeként, majd a Mesterkurzus előadójaként. Szavai sok szülőt segítettek abban, hogy a nevelést a szigor helyett az érzelmi biztonság irányába gondolják újra.
„Szűrővizsgálatok bevezetésére tettem javaslatot, és az, hogy valamelyest idő előtt nyugdíjba mentem, összefügg azzal, hogy ezt visszautasították. A mai világ az olyan feladatokat szereti, amelyeknél mérhető az eredmény. Ez esetben a hatás tizenöt év múlva jelentkezne igazán, méghozzá egy negatívumban: nincs vagy kevesebb a deviáns. S még oksági összefüggést is nehéz találni a kezdeményezés és az eredmény között. Úgy vélem, sok társadalmi gondot civil kezdeményezéssel kell megoldani. Ezért hívtam például életre az Országos Gyermekvédő Ligát, amelynek céljai között szerepel, hogy minél kevesebb emberben éljen a hit, miszerint jó, ha a gyerek megalázott, kiszolgáltatott a felnőtteknek, és az a jó szülő, aki keményen büntet.”
Ranschburg Jenő a tudományos ismeretterjesztést élethivatásának tekintette. Számos cikke és előadása mellett könyvei váltak igazán maradandóvá. A legismertebbek közé tartozik a Félelem, harag, agresszió, a Személyiségünk titkai (Popper Péterrel közösen), A nő és a férfi, A meghitt erőszak, valamint a szülők számára alapműnek számító Szülők könyve. Kevésbé ismert, de személyesebb oldalát mutatja meg a Gyerekségek, amelyben verseiből adott közre válogatást.
„Tudott beszélni a legmélyebb tudományról is”
Munkásságát számos díjjal ismerték el: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, Budapest díszpolgára lett, Prima Primissima-díjjal és Hazám-díjjal is kitüntették. 2010. március 10-én hunyt el.
„Az ismeretterjesztő előadásokra, könyvekre azok figyelnek, akik a lelkük mélyén tudják, hogy az elhangzó tanácsnak megfelelően kell nevelni. Csak megerősítést várnak. Abban reménykedem, hogy egy-egy attitűd megváltozik, ami megjelenik majd a gyerek személyiségében, amikor ő szülő lesz, és ha erre ráépül az újabb pici változás, akkor három-öt generáció után talán „kiváltják” majd a receptet, amelyet évtizedekkel korábban Ranschburg tanár úr „írt fel” a televízióban…”
Barátja és pályatársa, Vekerdy Tamás így emlékezett rá: kivételes előadó volt, akit hallgatói rajongásig szerettek, és olyan tudós, aki nemcsak birtokolta a tudást, hanem át is tudta adni. Vekerdy szerint Ranschburg nagy szerepet játszott abban, hogy a magyar nevelési szemlélet az érzelmi biztonság felé mozduljon el.
Kettejük gondolkodása egy közös kötetben is találkozott: a Beszélgetések nem csak gyerekekről című könyv ma is fontos lenyomata annak, hogyan lehet a gyerekekről – és rajtuk keresztül a társadalomról – őszintén és felelősen beszélni.
Ranschburg Jenő öröksége ma is él: abban a hitben, hogy a gyerekek lelki biztonsága nem módszer kérdése, hanem emberi alapállás.
