„A lovagok és az egyszerű katonák viszonylag olcsón megússzák, ők csak a hűbérurukat követik.” George R. R. Martin lebilincselő történetei A tűz és jég dala világából több, mint a klasszikus lovagkirályság felelevenítése. Aki sárkányokkal táncol, könnyen megégetheti magát…
A Királyvár nyomornegyedében malacokat hajkurászó Dunk élete először akkor vett váratlan fordulatot, amikor egy kóbor lovag maga mellé vette fegyverhordozónak. Tíz évvel később az újdonsült lovag élete újabb fordulatot vesz, amikor első lovagi tornáján a Targaryen-ház tagjaival vívhat. Ám aki sárkányokkal táncol, könnyen megégetheti magát…
George R. R. Martin A tűz és jég dalával párhuzamosan írt kisregényei Westeros múltjába visznek el minket, amikor még a sárkánykirályok uralják a Hét Királyságot, ám hatalmukat belviszályok és trónkövetelők fenyegetik – veszélyes és izgalmas idők egy kóbor lovag és fegyverhordozója számára.
Sárkányokkal táncoló
Bár Magyarországon legtöbben a mai napig A tűz és jég dala ciklus vaskos köteteinek írójaként ismerik George R. R. Martint, a modern Tolkienként is emlegetett szerzőt már jóval a Trónok harca megjelenése előtt az SF irodalom egyik legjobb novellistájaként tartották számon. A Hét Királyság lovagjában Martin újra megcsillogtatja novellaírói tehetségét; a gyűjteményes kötet kötelező olvasmány A tűz és jég dala rajongóinak, és erősen ajánlott azoknak az érdeklődőknek, akiket eddig elriasztott a kötetek mérete.
A tűz és jég dala ciklus olvasói már tudhatják, hogy George R. R. Martin egyáltalán nem egyhangú és nem egylövetű szerző. Ahogy a tavaly ősszel Magyarországon is megjelent Lázálom bizonyítja, az amerikai szerző maradandót alkotott a horrorirodalomban is, novellái és rövid történetei pedig már az 1970-es években az SF irodalom élvonalába emelték. Bár az elmúlt évek során szupersztári népszerűségre szert tett író idejének nagy részét a rajongók tízmilliói által türelmetlenül várt A tűz és jég dala újabb részeinek írása emésztette fel, szerencsére volt ideje arra is, hogy visszatérjen régi szerelméhez, és a bonyolult történetszövésű, óriási terjedelmű regények mellett megírja egy nem mindennapi westerosi lovag és fegyverhordozója történetét egy novellaciklus formájában.
A ciklus első része, a Kóbor lovag 1998-ban jelent meg a Legendák című novellaantológiában, egy évben a Királyok csatájával. A novella sikere arra késztette Martint, hogy tovább szője a két főszereplő, Dunk és Egg történetét; a Felesküdött kard 2003-ban látott napvilágot, míg a Rejtélyes lovag 2010 ben. Tervben van egy negyedik novella is, amely a She wolfes of Winterfell (Deres nőstény farkasai) címet viseli, és eredetileg 2013 végén jelent volna meg, ám ez végül elhalasztásra került – Martin idén egy blogbejegyzésben tisztázta, hogy mivel minden energiájával a Winds of Winter befejezésére koncentrál, egyelőre nem számíthatunk újabb Dunk és Egg történetre. A három különálló, ám egybefüggő történet azonban így is elegendő alapanyagot szolgáltat egy gyűjteményes kötetnek, amelyben a magyarul eddig nem olvasható két novella (a Kóbor lovag 1998-ban, jóval a hátteret szolgáltató Trónok harca magyar kiadása előtt jelent meg a magyarra fordított antológia részeként) is végre helyet kapott.
A Királyvár nyomornegyedében malacokat hajkurászó Dunk élete akkor vesz váratlan fordulatot, amikor egy kóbor lovag maga mellé veszi fegyverhordozónak. Tíz évvel később az újdonsült lovag élete első lovagi tornáján a Targaryen-ház tagjaival vívhat, ám aki sárkányokkal táncol, könnyen megégetheti magát… A helyszínek és nevek ismerősnek tűnhetnek mindenki számára, aki olvasta a regényeket, illetve követi az azokból készült sorozatot, ám valami még sincs rendben: a Trónok harca idején a Targaryen-ház már 15 éve trónfosztott, túlélő tagjai a tengeren túl próbálnak szövetségeseket gyűjteni a Vastrón visszaszerzéséhez. Mindez persze nem véletlen, a novellaciklus közel 100 évvel visz vissza minket a múltba, amikor a sárkánykirályok uralmát még semmi sem fenyegette Westeroson – leszámítva saját magukat.
A Hét Királyság lovagjában olvasható három novella a Hét Királyság történetének zűrzavaros korszakába visz el minket (a jelek szerint kevés nyugodt szakasz volt Westeros történelmében), ahol a két főszereplőnek, Dunknak, azaz Ser Duncannek, az alacsony sorból származó lovagnak, és fegyverhordozójának, Eggnek (a szemfüles olvasónak ismerős lehet ez a név) egy polgárháborúval, éhínséggel és járvánnyal sújtott birodalomban kell boldogulnia, a kóbor lovagok kevés dicsőséggel, ám rengeteg veszéllyel és megaláztatással teli életét élve. Bár a novella- és a regényciklus időszakaszát majdnem 100 év választja el egymástól, az évek során Martin finom utalások sokaságát szőtte mindkét szövegbe; A Hét Királyság lovagja nem csupán Westeros múltjában játszódik, hanem az itt történtek történelemmé nemesedve nem egy esetben meg is ágyaznak a regények cselekményének. Az utalások keresése örömteli játék lehet a regények ismerői számára, ám a novellák önmagukban is megállják a helyüket.
A tűz és jég dala egyik legnagyobb erőssége a fantasy fősodrához képest mélyen realista jellege. A történet előrehaladtával egyre fontosabbá váló fantasztikus elemek ellenére a Martin által alkotott világban saját magunkéra ismerhetünk, ahol a szereplők általunk is mélyen átélhető motivációk alapján cselekszenek, és mindez a novellákra is igaz. A novellaciklus Westeros feudális társadalmának egyik legfontosabb vetületét, a lovagi kultúrát mutatja be, és Martin itt sem az idealizált fantasy toposzokat használja. A lovagi erkölcs vékony álcája alatt rengeteg esetben hatalomvágy, kapzsiság, vagy egyszerűen csak emberi kicsinyesség rejtőzik. A naiv ifjú lovag és fegyverhordozója egy olyan képmutató világban küzd a túlélésért, ahol a jó és a rossz közötti határok elmosódtak, az értékek relatívak és a főszereplőknek saját erkölcsi érzékükre támaszkodva kell megtalálni a helyes utat – már ha létezik ilyen. Különösen erős írás ebből a szempontból a kötet második novellája, a Felesküdött kard, amely egy polgárháború utóéletét járja körül: létezik-e megbékélés a szembeszegülő felek között, lehet-e igazat adni bármelyik oldalnak? Bár A tűz és jég dala esetenként 1000 oldalt is meghaladó könyvmonstrumainak ismeretében ez furcsán hangozhat, Martin egyik legnagyobb írói erőssége a feszes történetszövés és a tömör, lényegre törő írásmód. A Hét Királyság lovagjában az író ismét bebizonyítja, hogy nemhiába részesült a legrangosabb SF irodalmi díjakban novelláiért és rövid történeteiért az elmúlt négy évtized során. A regényeknél lényegesen egyszerűbb, egy szálon futó cselekmény könnyen befogadhatóvá teszi a szöveget, miközben Martin egy pillanatig sem enged a karakterek és az őket körülvevő világ összetettségéből.
A Hét királyság lovagja kötelező olvasmány a regénysorozat és George R. R. Martin rajongóinak, és ideális bevezető azoknak, akik eddig csak a tévésorozatot nézve ismerkedtek Westerosszal. Elvégre közeleg a tél, és mind a Winds of Winter megjelenése, mind a Trónok harca újabb évada nagyon messze van…
Régi ismerősök
Bár A Hét Királyság lovagja és A tűz és jég dala között majdnem 100 év telik el, így is találkozhatunk a novellákban olyanokkal, akiket már korábban megismerhettünk a regényekben. Aemon Targaryen, azaz Aemon mester csupán említés szintjén szerepel, ekkor természetesen még nem a Falon élő, elfeledett, dinasztiája uralmát túlélő mesterként, hanem a könyveket bújó fiatal fiúként. A regénysorozat egyik leghírhedtebb szereplője, Walder Frey viszont teljes életnagyságban jelenik meg a Rejtélyes lovagban, igaz, ez nem jelent sokat, miután az Ikrek későbbi ura épp hogy elhagyja a csecsemőkort. A totyogó Walder Frey épp olyan idegesítő, mint székhez láncolt aggkori kiadása, bár szerencsére hatalma némileg kisebb. A harmadik visszatérő, pontosabban először itt felbukkanó szereplő jóval kevésbé nyilvánvaló, ám a Sárkányok tánca gondos olvasói felismerhetnek egy kulcsszereplőt is, aki ugyan a regényekben alig szerepel, ám annál több szó esik róla.
Stemler Miklós
Könyvjelző
