Egy könyv szerkesztése nagy kihívás és izgalmas feladat. De pontosan milyen feladatai vannak a szerkesztőnek, melyik munkafázisban jelenik meg a korrektor? A fordítást követő szöveggondozó, „szépítő” eljárásokról mesélünk.
„Hogy a könyv a közönség elé léphessen, annyi piperére van szüksége, akár egy nagyvilági hölgynek, mikor bálba készül.
Toalettje az előszóval kezdődik, ez rendszerint nem egyéb, mint a szerző mosakodása: mi indította arra, hogy a könyvet elkövesse. Ruhája a kötés; ez már messziről figyelmezteti a venni szándékozót, hogy olcsó vagy drága példánnyal van dolga. Ékszerei az illusztrációk; a meg nem fizethető remekművektől le a talmi bazáráruig.
Kellemetlen kozmetikai művelet a pörsenések és a kiütések eltüntetése; ezekkel a sajtóhibák ördöge rútítja el a friss nyomás üdeségét.
Régen okvetlenül szükség volt egy előkelő személyiségre is, aki felajánlja karját a bevezetés ünnepélyes alkalmára; ezt az előkelőséget a dedikáció nevezte meg.
S hogy tovább erőltessem a hasonlatot: a bálba belépőjegy is kell. Ez volt a cenzori engedély.
Nem sikerült a hasonlat keretébe beillesztenem az indexet, pedig komoly könyvnél ez van olyan fontos kellék, mint a fűző vagy az öv, amely átfogja és összetartja a derekat.”
(Ráth-Végh István: A könyv komédiája)
Hogy készül egy könyv magyar kiadása? III. rész
Szó volt már a könyvkiadás első fázisáról, a szerzők és a könyvek kiválasztásáról. Miután a fordító befejezte a munkát, elsőként a szerkesztés következik.
A szerkesztő kicsit olyan, mint a Ráth-Végh által felvázolt cenzor: békésen éli mindennapi életét, amíg a kezébe nem nyomják a vörös plajbászt, amitől teljesen megvadul, és a plajbászt dárdának nézi, amivel le kell döfögetnie a könyv hibáit. Viccet félretéve: a nyelvhelyességet ellenőrzi; összeveti a szöveget az eredetivel, ha úgy érzi, valami nem stimmel, nehogy félrefordítás történjen; tárgyi tévedéseket igazít helyre; stilisztikai javításokat eszközöl, mondjuk, szlenget javít (például egy korábbi generáció szlengje szerepel a könyvben, közben mai fiatalokról van szó); gördülékenyebbé teszi a szöveget, az érthetőségére figyel.
Magyar szerzőnél több lépcsőben zajlik a szerkesztés, a szerkesztő először nagyolja, a szerkezetet, a logikai bakikat javíttatja ki az íróval, figyel a szereplők motivációira, arra, hogy ne legyenek ellentmondások, rendben legyen az egyes események időrendisége, nézi, mennyire érthető, követhető a szöveg. A „csúnya” mondatokat javítani kell, egyszerűsíteni, bővíteni aszerint, mit igényel a szöveg.
Ez egy meccs: van, hogy oda-vissza kell pingpongozni a javításokat író és szerkesztő között. Ha egy vitatott mozzanat kérdéses vagy szubjektív, esetleg nem akkora jelentőségű, nem szoktuk megváltoztatni (az írói szabadság ilyenkor elsőbbséget élvez). Mindig mérlegelni kell, hogy az adott változtatás mennyire fontos, mennyire fakad a javítás abból, hogy személy szerint nekem mi tetszik. Viszont az objektív hibákat mindig ki kell javítani. „Tehát oda-vissza meg a kézirat, végül megegyezünk, ha kész van, elég volt a tatarozásból” – összegezte Kleinheincz Csilla, az Ad Astra szerkesztője.
A belbecs titkai
Szerkesztés után a szöveget tördelni, vagyis formázni kell. A tördelő tervezi meg a könyvet, ha még nincs sorozattervünk (vagyis kész szabványunk). Első a mérete. A papírgyártásban nemzetközi szabványméretek vannak (A, B és C), a legtöbb könyvet ezekből kell kihozni. Egy A0-ás ív pl. 841×1189 mm, a területe egy négyzetméter. A B sorozat kicsit más arányú, 1000×1014-es. Az íveket mindig felezik, így lesz A1-es, A2-es stb. Aszerint jönnek ki az oldalak, hányszor hajtják össze a papírt. 1 ív 16 oldal egy átlagos ponyvánál. Nem mindegy, mennyi papírt vág le a vágógép, mert veszteséget jelent. Az Ad Astrás könyveknél a méret 140×210, így gazdaságosan dolgozik a nyomda. Ha van egy kép, kifutóval (néhány milliméteres plusszal) kell betördelni – így, ha túlnyúlik a tervezett oldalon (ha netalán nem jól vágják a szemetet), nem lesz fehér.
Az oldaltükröt is ki kell találni. A szöveg csak egy részét foglalja el az oldalnak, és nem mindegy, milyen arányúak a margók. Egy könyv oldalánál a fehér részek ugyanúgy fontos elemei az oldalnak, mint a szöveg. A tipográfia feladata, hogyan alakítjuk ezt ki. Vannak esztétikai szabályok, pl. minden művészetben az aranymetszést tartja szépnek a szem, mi is ezt vettük figyelembe. Az Ad Astrás könyveknél a felső és a külső margó 20 mm, az alsó kerekítve 32 mm (az aranymetszés arányszáma 1,618 egyébként). A belső margó elvileg 12 mm, ez az, ami látszik, a többi részét eltakarja a kötés.
A betűtípus kiválasztása is fontos. Azt terveztük, hogy a sorozatunkban sci-fi meg fantasy is lesz, ezért olyan betűt választottunk, amely mindkét zsánernél, valamint egy semleges, tudományos műnél is megfelel, ezért alkalmazzuk a Miniont, amelyet 1989-ben dolgozott ki Robert Slimbach. Neohumanista font, nagyon sokoldalúan használható, kiegyensúlyozott, sok kiegészítő betű és jel van hozzá, ezért nem okoz gondot, ha például magyar vagy török ékezetet kell használni egy könyvön belül (pl. A dervisháznál). A Leviatánnál viszont más betűtípust alkalmaztunk, mert az első világháború idején játszódik, a kép anyaga pedig a XIX. századi illusztrált könyveket idézi, ugyanakkor modern. A Mrs. Eaves font mellett döntöttünk, amely a XVIII. századi Baskerville-nek a modern módosítása, nagyon tehetséges Zuzana Ličko munkája. Mivel ifjúsági, sokkal szellősebb az oldalkép, hogy a fiatalok is könnyen olvashassák, és hogy jól mutasson az illusztrációkkal.
Előfordul, hogy a kiadók eltérnek a megszokott megjelenési formáktól, például a korábbi kötetekkel ellentétben a Leviatán kemény kötésben lett kiadva – azért, mert ifjúsági regény, exkluzív kiadásnak szántuk Westerfeld könyvét.
Miután a külső kidolgozása megtörtént, a tördelő megcsinálja a mesteroldalakat, befolyatja a szöveget, aztán elejétől a végéig átnézi, elvégzi a finomhangolást, például a fejezetcímek formázását.
A fattyúsorokat ki kell irtani. Két fajtája van: özvegysor és árvasor – az előbbi esetében az oldal egy bekezdés utolsó sorával kezdődik, az utóbbinál pedig az oldal utolsó sorában kezdődik egy bekezdés, ezeket el kell tüntetni, mert nem esztétikusak. Az se szép, ha túl sok elválasztás van egymás alatt, vagy ha a sor végére esik a nagy kezdőbetű (A vagy Ő).
A korrektor
Még ezek után is dolgozni kell a szöveggel, amikor beviszik a korrektúrát. Ebből általában két kör van – kivéve, ha van szaklektor, ő még a tördelés előtt nézi át az anyagot, szerkesztés előtt van után, mint például A felhúzhatós lány esetében a thai nyelvi lektor.
A korrektorok a helyesírást, a tördelési hibákat figyelik, ám mégis így is előfordul, hogy hiba marad (vagy véletlenül új keletkezik a javítások során) a könyvben, gyakorlatilag megkerülhetetlen, csalafinta kisördögként bújik meg a sorok és a betűk között. Ismeretes annak a finn szerzőnek a könyve, aki büszkén hirdette könyve első oldalán, hogy „Ebben a könyvben nincsenek zöldek.” – a finn hiba (virhe) és zöld (vihreä) szó ugyanis nagyon hasonló egymáshoz.
Kleinheincz Csilla és Hollósy Amadea
Ad Astra Kiadó
