Kezünkbe vesszük a kiválasztott könyvet, fellapozzuk az impresszum oldalát, megnézzük a fordító, szerkesztő, kiadó, tervező nevét, behatároljuk, melyik műfajba sorolták a művet, oldalszámot, borítót ellenőrzünk. A könyvkiadást misztikus, belterjes légkör veszi körül az olvasók oldaláról nézve, mely megannyi kérdést vet fel.
Hogy készül egy könyv magyar kiadása? I. rész
Hogyan választanak ki egy adott könyvet? Hogyan „materializálódik” magyar nyelven egy idegen nyelvű regény? Mennyi ideig dolgozik a fordító, mit csinál a szerkesztő, a lektor, a tördelő, a korrektor? Hogyan készül a borító, mi történik a nyomdában, hogyan állapítják meg egy könyv árát? Hogyan kell a terjesztőkkel, a könyvesboltokkal tárgyalni, milyen marketingfogásokkal élnek a könyvkiadók?
Ezek azok a kérdések, amelyek nem egyszer megfordulnak az olvasó emberek fejében, hiteles, átfogó választ viszont ritkán lehet hallani, a könyvek közötti válogatásról mesél az Ad Astra Kiadó kiadó szerkesztője, Kleinheincz Csilla.
Választások értékek szerint
Minden kiadó másképpen dolgozik, de az evidens, hogy nagyon sokat kell olvasni, viszont nem elég az, amire én felfigyelek; tájékozódni kell, nézelődni, a külföldi oldalakat figyelni. Az angol Goodreads-et nem minden esetben célszerű követni, sokkal több információval és újdonsággal találkozni a szakmai oldalakon, például tor.com, sfsite.com, Strange Horizons, Locus, ezeken nagyon sok kritika jelenik meg. A blogokat olvasni időigényes, ezért a tudományos fantasztikum irodalmat követők általában a World SF blogot követik. Hazai fronton az SFmag recenzióit kísérik figyelemmel, valamint természetesen az irodalmi ügynökségek is ajánlanak könyveket.
A keresésnél a legfontosabb kérdés, hogy az adott kötet illik-e a kiadó profiljához. Az Ad Astra elsősorban az elmúlt egy évtized friss, kortárs regényeire szeretne koncentrálni, amelyek érdekesek, újítóak, ötlet van bennük. Hosszú regényfolyamokat lehetőség szerint nem ad ki a kiadó – részben azért, mert egy évben csak kb. tíz-tizenkét könyvet jelentet meg –, és fontos szempont, hogy a kiválasztott könyvek mind különbözőek legyenek. Elég csak az elsőként kiadott négy kötetre gondolni; A felhúzhatós lány egy energiaválság és globális felmelegedés utáni jövőben játszódó biopunk történet, a Zoo City dél-afrikai urban fantasy-krimi, a Marija Morevna és a Halhatatlan egy történelmi hátterén alapuló, népmesei elemeket is felhasználó, orosz mythpunk, a Kvantumtolvaj pedig egy finn fizikus-matematikus sziporkázó, kalandos sci-fi regénye.
A nemek eloszlására is fontos figyelni (a fenti négy kötetnél fele-fele az arány) a kiadó célja a női szerzők fantasztikus műveit is a köztudatba hozni, továbbá ne csak a fehér, angolszász férfiak regényei szerepeljenek a sci-fik között. A sci-fi műfajáról, így az Ad Astrára könyveiről is úgy gondolják, elsősorban a férfi olvasókat tekinti célközönségnek, holott a legnagyobb rajongók között nők vannak.
Ide kapcsolódik az a kérdés, hogy mennyire kell az aktuális trendekkel foglalkozni – nem kell elzárkózni előlük, de a kiadónak érdemes a divatos műfajok, művek terén is azokat keresni, amelyek egyedi színt visznek a megszokott sémába. Nagyon sok az olyan írás, amely nem elég eredeti, csak meglovagolja a divathullámot, és általában egy kaptafára íródnak, olyanok, mint a gyorséttermek kínálata, aki odamegy, tudja, mire számíthat, és erre is vágyik. Nehéz ezeket a trendeket túlhaladni, ráadásul a rajongóik sokszor nem is vágynak különlegesebb élményre, hanem a megszokott formát keresik, pont, mint a gyorsétteremnél, mondhatni hamburgerregények. Azonban érdemes maradandó élményt okozni, hogy minden fogás különböző legyen, például az ifjúsági regények közül ilyen Scott Westerfeld Leviatán könyve. A tudományos fantasztikum, a fantasy vagy a mythpunk lapvetően szórakoztató irodalom, de a műfaji határokon belül is létezik egy negyedik kategóriás étteremnél többek nyújtó, minőségi szórakozás.
Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaja jó példa arra, a kiadó vonalára: a regény szerzője finn, nem angolszász; korszerű természettudományos képzettségére támaszkodva izgalmas és merész jövőképet vázol fel, mely gyökeresen más, mint amit az itthon megjelent sci-fikben megszoktunk, és ráadásul még szórakoztat is.
Kéziratok, szerzők, szerződések
Tájékozódás után a kiadónak mérlegelni kell, melyik legyen az a tíz-tizenkét regény, amelyet megjelentet. A támpontok ellenére is nagyon nehéz választani, hiszen rengeteg (átvitt és szó szerinti értelemben) fantasztikus könyv jelenik meg. Ha döntést követően a képviselő ügynökséget kell felkeresni, majd ajánlatot tenni és alkudozni – lehet, hogy ez kicsit meglepően hangzik, de szükség van rá, mert sokszor a realitás (mennyire lehet itthon sikeres a könyv) és a kért ár nincs arányban. Emellett érdemes törekedni az e-jogok megszerezésére is. A megállapodást követően készül egy szerződés, amely meghatározott időre szól, a szerző pedig két formában kapja meg a honoráriumát, előleg és royalty formájában.
Magyar szerző esetén valamennyiben más az eljárás. Mivel az Ad Astra első magyar regénye júniusban jelenik a tervek szerint, úgy működik jelenleg a keresés, hogy évente egyszer van nyitott hónap (épp most zajlik!), amikor bárki beküldheti a fantasztikus irodalom tárgykörébe tartozó kéziratát. Az adott kézirat mindig kiüt az éves kiadási tervből egy másikat, ezért legalább olyan jónak kell lennie. Szívesen támogatják a magyar szerzőket, de el kell érnie egy minőségi szintet, hogy beleilleszkedjen a kiadási tervbe – önmagában az nem elég, hogy miénk ez a narancs, ne legyen kicsi és sárga. Erős a szelekció, a kézirat külföldi könyvekkel áll szemben, amelyekkel ellentétben még se szerkesztő, se irodalmi ügynök nem olvasta, nem bizonyított nemzetközi díjakkal. Nagyon megijedni sem kell azért: az elbírálás során nem azt nézik, milyen szinten áll jelenleg, hanem azt, hogy egy szerkesztés után mit tudna elérni. Ha ez az előrevetített szint olyan, hogy illik a kiadó profiljához és elvárásaihoz, megjelenhet.
A magyar író ugyanúgy kap honoráriumot, mint egy külföldi szerző, ezen a téren nincs különbség. Ez esetben nincs fordítói költség, de több szerkesztést igényel, mert a szerkesztő nem csupán a mondatszintű stilisztikát, a helyesírást nézi, hanem dramaturgiai változtatásokat is kérhet az írótól. Olyan könyv nem létezik, amit nem kell szerkeszteni, nincs olyan, hogy egy regény ne lehetne jobb. Gyakran előforduló probléma, hogy az írók nem mérik fel reálisan a képességeiket, a megjelenésben úgy reménykednek, mint egy csodában. Természetes, hogy a szerzők hivatalos, szakmai értékelést szeretnének kapni, de ez óriási kapacitást igényel, így a kiadónak nem áll módjában értékelni a beérkező műveket, viszont erre a feladatra léteznek írókörök, és ha ilyet nem talál az ember, nyugodtan lehet toborozni egyet a többi kezdőből.
Kleinheinz Csilla szerint probléma az is, hogy sokan nem írtak a beküldött mű előtt semmi mást, az első próbálkozásukról azt hiszik, hogy megjelenhet – valójában a negyedik vagy ötödik regényük környékén tudnak úgy írni, hogy azt ki lehessen adni. Az iskolában mindenkit megtanítanak írni-olvasni, de a kreatív írás megtanulása éppen olyan kemény munka, mint bármely más szakma elsajátítása. Az asztalfióknak írás jelenti a tanulóéveket, igen, konkrétan éveket jelent, nem kell szégyellni, hogy az írásán valaki sokat dolgozik.
Az Ad Astra első magyar kiadványa a júniusban megjelenő Ingókövek, amely Lőrinczy Judit első megjelenő regénye, de korántsem az első írása. Több éves írói tapasztalata van, ismert novellista, Londonban bemutatták egy öt perces drámáját. Már a regény témája is különleges: a II. világháború keleti frontját nemigen dolgozták fel a fantasztikus irodalomban, és a realista, aprólékosan kidolgozott, hiteles környezet nagyon erős hátteret nyújt a finoman misztikus, kegyetlen történetnek. Megírása mögött több éves kutatómunka áll, és Sztálingrád másik csatáját mutatja be.
Kleinheincz Csilla és Hollósy Amadea
Ad Astra Kiadó
