„Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.” 125 éve született Németh László írógondolkodó, tanár és orvos. Németh László életműve ma is vitákat kavar. Öt kevésbé ismert érdekességen keresztül mutatjuk meg, miért maradt különutas alakja a 20. századi magyar irodalomnak.
1901. április 18-án született Németh László, a Kossuth-díjas író, akinek pályája és gondolkodása máig nehezen sorolható be. Nem csupán műveivel, hanem egész életútjával is kilógott a kortársai közül. Íme öt érdekesség, amely közelebb hozza alakját.
5 meglepő tény Németh László íróról
1. Orvosként kezdte
Németh László nem klasszikus irodalmi pályáról indult: orvosként dolgozott, és ezt a szemléletet később sem vetkőzte le. Írásaiban gyakran úgy vizsgálta a társadalmi jelenségeket, mintha „kórképeket” elemezne. Precíz, elemző gondolkodása és diagnosztikai látásmódja prózájának egyik legfontosabb sajátosságává vált.
2. Tudatosan kerülte a divatos irodalmi irányzatokat
Miközben a 20. század elején egymást érték az új művészeti kísérletek, ő nem csatlakozott egyetlen trendhez sem. Saját stílusát hosszú, fegyelmezett munkával alakította ki. Írásai inkább a gondolati mélységre és a belső elemzésre épülnek, mint a formai újításokra.
„Fejétől bűzlik a hal, s fejen nem kell mindig politikusokat érteni. Nem szeretem azokat, akik minden felelősséget a rossz politikusokra tolnak. Ha a magyar művelt osztálynak csak egy töredéke is igazán megtette volna a kötelességét, a mai politikusok nagy része nemcsak a parlamentből, de a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorult volna. Nem mentség, hogy kérem, én nem panamáztam, engem senki sem vesztegetett meg; különösen, ha a maga módján panamázott is, és meg is vesztegették. Kötelességünknek nem lehet más mértéke, mint képességeink, s minél tehetségesebb vagy, annál nagyobb adó kötelez. S ha a nagybirtokosok nem fizették meg ebben az országban az adójukat, ne féljünk kimondani, hogy a szellemi nagy vagyonok sem fizették meg.” (Németh László: Két nemzedék)
3. Egyszerre rajongtak érte és vitatták
Már életében is megosztó szerzőnek számított, és ez azóta sem változott. Vannak, akik a 20. századi magyar próza egyik legnagyobb alakját látják benne, mások nehezen tudnak kapcsolódni műveihez. Ez a kettősség részben abból fakad, hogy írásai erősen reflexívek és intellektuálisak.
4. Konfliktusai még sikerei után sem csitultak
Hiába nyert rangos elismeréseket – például a Nyugat pályázatát vagy később a Baumgarten-díjat –, kapcsolata az irodalmi elittel nem volt zökkenőmentes. Vitái, többek között Babits Mihállyal, jól mutatják, hogy nem volt hajlandó kompromisszumokra, ha elveiről volt szó. A Baumgarten-díjat végül vissza is adta.
5. Tanár és műfordító
Az írás mellett számos területen dolgozott: tanított, szerkesztett, sőt rádiós vezetőként is tevékenykedett. Külön figyelmet érdemel műfordítói munkássága: Lev Tolsztoj Anna Kareninájának magyar fordításáért József Attila-díjat kapott. A tanítás iránti elkötelezettsége egész életművét áthatotta.
„Hát persze, egy öreg, annak már az emlékezés a mindene, annak könnyű hű maradni az emlékeihez. Egy fiatalnál másképp van. Talán nem is jó, ha egy fiatal annyira eszében tartja, ami volt.” (Németh László: Gyász)
Németh László életének utolsó szakaszában a Balaton mellett, Sajkodon talált alkotói nyugalmat. Itt született műveinek egy része, miközben a táj szépsége is inspirálta. 1975-ben hunyt el, de hatása ma is élő: művei továbbra is kérdéseket tesznek fel az egyén és a közösség viszonyáról.
