„De mért nem várja különb fegyvered / Az Időt, ezt a véres zsarnokot?” Ezen a héten a 462 éve született és 410 éve elhunyt William Shakespeare költeményét ajánljuk.
Ma már világhírű szonettjei kéziratban terjedtek az irodalmat kedvelők között – bár csak 1609-ben jelentek meg nyomtatásban. Azt sem tudjuk, pontosan hány drámát írt, mert a hivatalos kánonban szereplő 37 darab közül valószínűleg jó pár vagy nem az ő alkotása, vagy csak végső formába öntötte mások műveit.
„»Shakespeare szonettjeiből árad a szükségszerűség. Ahogy költő barátom, Martin Seemore mondta egyszer, olyan ember írta őket, aki mindennél jobban vágyott arra, hogy elsajátítsa a helyes létezés titkát: „hogy megtanulja, hogy kell igazul élni és szeretni«” – írja Robert Nye irodalmár.
Bár Shakespeare messze kiemelkedik kortársai közül, a korszak más alkotói között is számos jelentős tehetséget találunk. Az irodalmi színvonal látványos emelkedése nemcsak az alkotók kivételes képességeinek, hanem a rendkívüli adottságú színészeknek és a nem feltétlenül előkelő, ám annál nyitottabb és érzékenyebb közönségnek is köszönhető.
William Shakespeare 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avonban és 1616. április 23-án hunyt el Stratford-upon-Avonban Angliában.
WILLIAM SHAKESPEARE: XVI
De mért nem várja különb fegyvered
Az Időt, ezt a véres zsarnokot?
S romlásodtól mért nem óv üdvösebb
Eszköz, mint ezek a száraz dalok?
Boldog óráknak járod ormait;
És sok még parlag kert, sok szűzi vágy
Megteremné élő virágaid,
Hűbb képeid, mint amit ecset ád:
Így az élet rajzolná újra ezt
Az életet, melyet külszínre és
Belső becsben föltárni ez (a Perc
Ónja s az én inas-tollam) kevés.
Ha átadod, megtartod életed;
Élned kell: élj, rajz, saját remeked.
