Lázadó fiatalok legendás megjelenítője, az ötvenes évek bálványa, kulturális ikon. James Dean amerikai filmszínész, nemzedékének legendás alakja 60 éve, 1955. szeptember 30-án halt meg.
Az ötvenes évek megkerülhetetlen színésze lett, holott mindössze három filmben játszott főszerepet. James Dean 1931. február 8-án született az Indiana állambeli Marionban James Byron Dean néven,, apja fogtechnikus volt. Ötéves korában családja Los Angelesbe költözött, kilencévesen elvesztette anyját, s ettől kezdve nagyszülei nevelték Fairmountban. Az iskola elvégzése után Kalifornia államba ment, és együtt lakott édesapjával és mostohaanyjával. Beiratkozott a Kaliforniai Egyetemre, de 1951-ben félbehagyta tanulmányait, hogy főállású színész lehessen. Döntése miatt megromlott kapcsolata apjával.
Sikerült is elcsípnie néhány kisebb szerepet és reklámszerződést (feltűnt egy Pepsi Cola-reklámfilmben, 1951-ben debütált játékfilmben: egy katonát játszott a Feltűzött szuronyok című, Koreában játszódó filmdrámában), de jobbára csak küszködött Hollywoodban. Pártfogói tanácsát megfogadva New Yorkba költözött, és 1952-ben beiratkozott Lee Strasberg híres színészképző iskolájába, s közben buszsofőrként dolgozott.
Egy évvel később a Broadwayn aratta első sikerét André Gide Az erkölcstelen című színpadi játékában. A világhírt a John Steinbeck Édentől keletre című regénye nyomán 1955-ben forgatott film hozta meg számára: Elia Kazan rendező rábízta Cal Trask, az apai szeretet után sóvárgó fiú szerepét. A várakozásnak megfelelően mindent megtett a stúdió, hogy sikerre vigyék a filmet, például a bemutatón Marlene Dietrich volt a jegykezelő, aki akkor igazi világsztárnak számított. A film sikere révén vásárolt magának egy Porsche 550 Spyder versenykocsit, hogy hódolhasson másik szenvedélyének, az autóversenyzésnek.
Érzékeny, féktelen, türelmetlen, de ezzel együtt szeretnivaló jellemet formált meg a következő évben a Haragban a világgal című filmben is, úgy szólaltatva meg nyugtalan nemzedéke, az Eisenhower-korszak ifjúságának életérzését, ahogyan arra addig senki sem volt képes.
E két film elegendő volt ahhoz, hogy megalapozza a James Dean-kultuszt. A Warner Brothers még forgatás közben megemelte a Haragban a világgal költségvetését, és az addig fekete-fehérben forgatott jeleneteket is színes, szélesvásznú változatban készítették el. Dean hét évre szóló szerződést kötött a stúdióval, és Rock Hudson és Elizabeth Taylor mögött a harmadik legjobban fizetett sztárja volt az Óriás című filmnek.
Alig több mint egy év és három film: az övé lett az egyik legrövidebb karrier a filmvilágban. Ráadásul a három közül két alakításáért (Édentől keletre, Haragban a világgal) Oscar-díjra jelölték, mindkétszer posztumusz, ami a mai napig rekord.
Ha nem forgatott, az autóversenyzés töltötte ki idejét. Imádta a gyors sportkocsikat, és ez lett a végzete. Az Óriás befejezése után vásárolt egy Porsche 550 Spydert, amellyel benevezett a salinasi autóversenyre. 1955. szeptember 30-án a verseny helyszínére tartott, amikor Paso Robles közelében, egy útkereszteződésben több mint 115 mérföldes (185 kilométeres) sebességgel belerohant egy másik autóba. Azonnal meghalt.
Halála valóságos hisztériát keltett, példátlan gyásszal siratták el, kultuszát ma is ápolják. Fairmontban temették el, síremlékét többször ellopták, de eddig mindig megkerült. Rövid életéről könyvek hosszú sora jelent meg, slágerek tucatjában énekelték meg személyét. Halálának 40. évfordulóján, 1995-ben az amerikai posta 325 millió példányban bocsátott ki bélyeget arcképével. 1977-ben játékfilm örökítette meg életének és tragédiájának egyes epizódjait 9-30-55 címmel, a számok a tragikus esemény időpontjára utalnak.
„Túl gyorsan éltél, túl korán haltál”
Tragikus halála halhatatlanná tette, számos dalt is ihletett, amelyek tovább építették legendáját. „Túl gyorsan éltél, túl korán haltál” – énekelte James Dean című dalában az Eagle. „A fiú, akinek tövis van az oldalában” – így szólt a Smith egyik számának a címe. „Jackie most húzott el innen; egy napra James Deannek képzelte magát…” – énekelte Lou Reed a Walk on the Wild Side című dalában. „A dalnok egy James Deantől kölcsönzött kabátban / énekelt a királynőnek és a királynak…” – szól Don McLean American Pie című dala.
2011-nen James Dean három levele került kalapács alá a Christie’s árverésén: a fiatalon elhunyt filmcsillag menyasszonyának, Barbara Glennek küldte az üzeneteket az 1950-es években. A levelek – amelyekben Dean a Broadwayn szerzett élményeiről ír vagy épp magányát ecseteli – Glenn családi emlékei közül kerültek elő. A színész és a nő két évet töltött együtt. Egy 1954. január 10-i, philadelphiai keltezésű üzenetben a fiatal színész például a The Immoralist című Broadway-adaptációról írt, amely szerinte csapnivaló, ennek ellenére úgy gondolta, hogy mégis óriási siker lehet. Jóslata beigazolódott, a darab kedvező kritikákat kapott, ennek is köszönhetően új ajtók nyíltak meg Dean előtt, aki pár héttel később már Los Angelesben találta magát.
A kalapács alá kerülő harmadik levélben a színész azzal viccelődött, hogy kapcsolatuk talán a végéhez ért. „Szívem, azért nem írtam, mert szerelmes lettem…” – olvasható. Aztán kiderül, hogy Dean csak Cisco, a kölyök nevű lovára gondolt. A színész ebben az üzenetben hálálkodik mennyasszonyának, mert neki köszönheti a „legszebb, legédesebb leveleket a világon”.
