A többszörös Grammy-díjas és kétszeres Oscar-díjas Sinatra hosszú karrierje során a szórakoztatóipar egyik legkeresettebb és legbefolyásosabb előadójává vált. 25 éve, 1998. május 14-én halt meg Frank Sinatra amerikai énekes, filmszínész, a múlt századi amerikai könnyűzene egyik legnagyobb alakja.
Frank Sinatra (teljes neve: Francis Albert Sinatra) 1915. december 12-én a New Jersey állambeli Hobokenben látta meg a napvilágot szicíliai bevándorlók gyermekeként. Írástudatlan apja bokszolóként, tűzoltóként, majd bártulajdonosként kereste kenyerét, anyja bábaasszony volt, aki – ha kellőképpen megfizették – tiltott beavatkozásokat is vállalt. Sinatra több mint hat kilós baba volt, s amikor az orvos speciális fogóval a világra segítette, átszúrta a dobhártyáját, és sérülést okozott a bal arcán.
Nagyravágyó anyja sztárnak nevelte, nem csoda, ha
kora gyermekkorától meg volt győződve arról, hogy nagy dolgokra hivatott.
A jóképű fiú gyakran énekelt apja bárjában, s már ekkor hatalmas sikere volt, főként a nők körében. A befutásig még sok mindent kipróbált, volt pincér és újságíró is, mígnem a Hoboken Four együttessel megnyert egy rádiós tehetségkutató versenyt, szerződést kaptak, és országos turnéra indultak. Pályája egyre meredekebben ívelt felfelé, mind gyakrabban lehetett hallani a rádióállomásokon.
Eleinte Harry James, majd Tommy Dorsey zenekarával lépett , végül 1943-ban önállósította magát. Amerika hadba lépése után – átszúrt dobhártyája miatt – szolgálatra alkalmatlannak minősítették, otthon kellett maradnia.
Ontani kezdte a slágereket, 1952-ig nyolcvanhat dalt vitt sikerre, világhírű lett.
Tizenéves lányok és felnőtt nők egyaránt odavoltak érte, Frankie Boy telt házas koncertjeinek sikerében érzelmes, magával ragadó előadásmódja is szerepet játszott, s elkezdték „A Hangnak” nevezni.
A negyvenes években már filmszínészként is ünnepelték. A vásznon 1945-ben aratta első diadalát a Horgonyt fel! című zenés vígjátékban Gene Kelly oldalán, akivel 1949-ben két filmben újra együtt játszottak. Sikerei csúcsán járt, amikor viharos viszonyba keveredett az egzotikus szépségű filmcsillaggal, Ava Gardnerrel, akinek kedvéért tizenegy év után elhagyta feleségét és gyermekeit.
A közönség időlegesen elfordult tőle, népszerűségének csökkenését még hangszalagvérzés is tetőzte. Nem adta fel, keményen dolgozott, és 1953-ban a Most és Mindörökké című háborús filmdráma újra a csúcsra repítette. (A producerek először Eli Wallachot keresték meg, de ő nem vállalta el a szerepet.) Sinatra alakításáért 1953-ban Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, és a Golden Globe-díjat is átvehette.
Kitett magáért a Váratlan című krimiben, majd Az aranykezű férfi című drámában is, amelyben egy drogfüggőt játszott. A kritika szerint ez volt pályájának legjobb alakítása, amelyért 1955-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Csaknem hatvan filmben és a tévében is gyakran szerepelt.
Az ötvenes években saját lemezcéget és filmprodukciós vállalatot alapított. Énekesként is visszatért a csúcsra, évekig futott telt házzal Las Vegas-i show-műsora. A Rat Pack néven ismertté vált csapatban Dean Martin, Sammy Davis Jr., Peter Lawford és Joey Bishop társaságában adták elő komikus, dalokkal színesített, rögtönzésnek ható, de gondosan megtervezett műsoraikat. A laza, nőbolond, szerencsejátékot és italt kedvelő csapat több filmben is szerepelt, mint például az eredeti Ocean’s Eleven.
Sinatra megszámlálhatatlan dallal került fel a listákra, több slágere nem heteket, hanem hónapokat, sőt éveket töltött a csúcson.
A Songs for Swinging Lovers például 66, a nálunk is közkedvelt Strangers in The Night 73, a Nice ‘n Easy 86, az Only The Lonely 120 héten át szerepelt a Billboardon. Pályafutásának talán legnagyobb sikere, a zenetörténet egyik legtöbbször feldolgozott slágere a My Way, melynek szövegét Paul Anka írta.
1969-re a „woodstocki nemzedék” uralta a zenei piacot, Sinatra pedig egyre azon siránkozott, hogy „senki sem ír már nekem dalokat”. 1971-ben bejelentette visszavonulását, de 1973-ban ismét felvételeket készített.
Bár a hangja egyre „durvábbá” vált – a cigaretta és az alkohol miatti éveken át tartó visszaélések eredményeként -, Sinatra megtanulta, hogy a hangjának hiányosságait előadóművészi erővé alakítsa, néhány későbbi felvétele a legmegrendítőbbek közé tartozik.
Sinatra későbbi éveiben gyakorlatilag visszavonult a filmezéstől. Ehelyett az élő fellépésekre koncentrált, és az 1970-es évek végétől több száz nemzetközi koncertet adott, utolsó nyilvános fellépése 1995-ben volt. Bár egyre fáradtabb lett, a végsőkig lenyűgöző showman maradt.
Összesen 13 Grammy-díjat kapott, több mint 1800 felvételt készített, 31 aranylemez, kilenc platinalemez, három dupla és egy tripla platina lemez jelzi sikerét. Még az 1990-es években is turnézott, nyolcvanadik születésnapjára 20 CD-ből álló gyűjtemény jelent meg.
A politikától sem maradt távol, fiatalon a demokratákkal rokonszenvezett, Franklin D. Roosevelt, majd John F. Kennedy elnök elkötelezett híve volt, de a hetvenes évektől a republikánus Richard Nixont és Ronald Reagan elnököt támogatta.
A lapok sokat írtak viharos házasságairól, nőügyeiről, suttogtak maffiakapcsolatairól is, bár ő ezeket mindig cáfolta. Nem nehéz a hasonlóságot felfedezni A Keresztapa című filmben látható, karrierjét a maffia támogatásával újraindító énekes és Frankie Boy között, de a híres, levágott lófej – mint a meggyőzés eszköze – soha nem került egyetlen hollywoodi producer ágyába sem.
Frank Sinatra 1998. május 14-én két szívroham után halt meg Los Angelesben. A múlt század egyik legnagyobb énekese volt, akinek népszerűségével csak Elvis Presley, Michael Jackson és a Beatles tudták felvenni a versenyt. A Hollywoodi Hírességek Sétányán három csillaga is van zenei és filmművészeti pályafutása elismeréseként. 2021-ben szülővárosa életnagyságúnál nagyobb szoborral tisztelgett az emléke előtt.
