A 105 éve született Frank Sinatra a XX. század egyik legnépszerűbb előadója volt, díjnyertes énekesként és filmszínészként hihetetlen karriert futott be. A swing legendás királya ösztönös, spontán karakterszínészként is sikeres volt.
Frank Sinatra gyakorlatilag minden XX. századi szórakoztató médiumban kipróbálta magát: koncert- és stúdióénekesként, rádióban, filmen és televízióban. A szegény család fia énekesként kezdte az általa alapított Hoboken Fourban, majd Harry James bandájától a Tommy Dorsey Orchestrához vezetett az útja. Éjszakai klubokban és rádióban való fellépéseit követően 1942-ben vált Amerika bálványává.
Énekesi hírneve megkönnyítette, hogy betörjön a színészi pályára. Első filmszerepeit természetesen musicalekben játszott első igazi sikere 1945-ben Gene Kelly mellett a Horgonyt fel!-ben érte. Kellyvel egyébként több musicalban is együtt játszott – Horgonyt fel (1945); Hagyj ki a játékból (1949); Egy nap New Yorkban (1949); Robin és a hét gengszter (1964 – Kelly a producer) –, Sinatra nemcsak mélyen tisztelte, de őszinte barátságot érzett a zseniális táncos-színész iránt. A Kelly és Sinatra közötti nagyszerű kémia a magánéleten túl is megmutatkozott: a könnyed szerepek mindegyikükből a legjobbat hozta. Lehet, hogy Sinatra nem volt képes ugyanazt az akrobatikát végrehajtani, mint Kelly, de képes volt a filmvászonról leénekelni a tapasztalt táncos-színészt.
1953-ban keményen lobbizott Angelo Maggio, a mártír közlegény szerepéért. James Jones azonos című Most és mindörökké című közel 900 oldalas, 1951-ben megjelent erotikával fűtött regénye alapján készült, ám kissé finomított az eredeti történeten, sokkal emészthetőbbé téve az 1950-es évek első felének közönsége számára. Jones a XIX. század nagy epikus hagyományának méltó örököse. Regénye – hatalmas körképével, epikus távlatával, alakjainak gazdag egyénesítésével, tragikus emberi tisztaságeszményével. A feldolgozott háborús drámában Sinatrát azont túl, hogy az a megtiszteltetés érte, hogy Burt Lancaster, Deborah Kerr, Montgomery Clift mellett játszhatott, továbi elismerés is érte: elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, és fontos karakter-sztárrá lépett elő.
Párhuzamosan játszott nívós musicalekben (Macsók és macák, 1955; Gazdagok és szerelmese, 1956) és színészileg nagyobb kihívást jelentő drámákban (Suddenly, 1954). A 1962-es A mandzsúriai jelölt című drámában Sinatra mellett Laurence Harvey, Janet Leigh és Angela Lansbury is csúcsteljesítményt nyújtanak. A kevésbé mutatós, de nem kevésbé hatékony Sinatra, aki több filmjében is feltűnő unottsága után, ismét éber és profi volt, aki egy egyenes, csendesen humoros karaktert hozott létre, némi érzékenységgel.
Jack Golden Russell az Ocean’s Eleven (A dicső tizenegy) című krimi forgatókönyvírója egy Las Vegas-i benzinkútnál dolgozott, amikor az épp ott tankoló Frank Sinatra kezébe nyomta szkriptet. A sztoriban Danny Ocean és a barátai elhatározzák, hogy egyetlen éjszaka alatt kirabolják Las Vegas öt legnagyobb kaszinóját. A ravaszul kieszelt tervet mesteri kivitelezés követi, de valahogy mégsem tökéletes az egész. A dicső tizenegy (1960) után egy sor valódi jutalomjáték következett, amelyekben a Rat Pack-es kollégákkal – Dean Martin, Sammy Davis Jr., Peter Lawford és Joey Bishop – vadulhatott. Az eredeti Rat Pack egyik alapítója, Humphrey Bogart aggatta rá az „elnök” becenevet; a színészbanda munkán kívüli bohóckodása 1958 és 1963 között folyamatosan uralta a show-világ híreit.
A mandzsúriai jelölt után Sinatra kevesebb drámát vállalt, így az 1965-ös Az elrabolt expresszvonat háborús drámában ismét meg mutathatta, színészi játékának mélységeit. A film egy egész hadifogolytábor különös szökésének izgalmas epizódokban bővelkedő történetét meséli el. Az akciódús film, amely David Westheimer regénye alapján készült, Sinatra filmkarrierjének egyik leghatározottabb mozija lett.
Frank Sinatra magánélete éppoly izgalmas volt, mint üstökösszerű karrierje, és olyan bonyolult, mint a dalai. Négyszer nősült; két felesége, Ava Gardner és Mia Farrow maga is legendás színésznő. 1970-ben – humanitárius tevékenységéért – elnyerte az Amerikai Filmakadémia Jean Hersholt-díját.
