„Nekünk esztétikusoknak – írta Schöpflin Aladár – külön örömünk a Rádió függetlensége, mert így véleményünket minden személyes és üzleti érdekre való tekintet nélkül mondhatjuk el könyvekről, színházról, az írók törekvéseiről.” 1925. december 1-jén megkezdődött a Magyar Rádió rendszeres műsorsugárzása.
A magyar rádiózás napja
A hazai rádióműsor-sugárzás előzménye, a vezetékes telefonhálózatra épülő telefonhírmondó, a Beszélő Újság, Puskás Tivadar találmánya 1893-tól működött. A Magyar Rádió első, kísérleti műsorát 1924. március 15-én sugározták középhullámon egy 250 watt teljesítményű adóval, a rendszeres műsorszórás 1925. december 1-jén délután 5 órakor a Rákóczi út 22-ben ünnepélyes keretek között indult meg. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A rádió első elnöke Kozma Miklós – egyben a Magyar Távirati Iroda elnöke – volt.
A megnyitó után ünnepi műsort közvetített a rádió:
1. Molnár Imre: Régi magyar dalok a 17–18. századból, Kern Aurél feldolgozásában,
2. Kerntler Jenő: a) Liszt: Szerelmi álmok; b) Bartók: Allegro Barbaro,
3. Sándor Erzsi kamara-énekesnő: a) Donizetti: nagyária a Linda di Chamonix c. operából; b) Tauber: Vogel im Walde,
4. Hubay Jenő: Csárdajelenet,
5. Székelyhidy Ferenc: Poldini: Kálmán diák dala a Farsangi lakodalomból.
Az előfizetők száma ekkor még a tízezret sem érte el.
Vitéz leveldi Kozma Miklós a megjelent rangos vendégek előtt többek közt a következőket mondta: „A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges. Mindenki tudja mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. Én a magam és az igazgatóság nevében kijelentem, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva, fogjuk ezt a fegyvert kezelni”.
Móricz, Babits, Karinthy és Tersánszky a Rádióban
1926-ban Szőts Ernő prohgramigazgató rájött, hogy az opera, az operett, a színműelőadás közvetítése a stúdióból a Rádió művészi műsorainak gerincét képezhetik és ezek esti csúcsidőt kívánnak. Elsőként Kacsóh: János vitéz c. daljátékát, Mozart: A színigazgató c. operáját, Geraldy: Szeretni c. háromszereplős darabját tűzték műsorra (1926. június 22.). Szereplők: Helén: Simonyi Mária; Henri: Somló István; Challange: Sármássy Miklós. A darab bemutatásának ötlete Somló Istvántól származott, aki nemcsak mint színész, hanem mint rendező is így emlékezett a történtekre: „A próbák megkezdése előtt Szőts Ernőtől levelet kaptam. Íme egy részlet: »A próbát szombaton 13 órakor tartjuk meg. Magam is ott leszek. Talán gyere be egy kicsit előbb, hogy Simonyi Máriát, a darab női főszereplőjét együtt fogadhassuk. A kommünikét kiadtam. A viszontlátásig szívélyesen üdvözöl: Szőts.« Amikor a próbán megjelent Simonyi Mária és férje Móricz Zsigmond is, egy hirtelen ötlettel megkértem Zsiga bátyámat, hogy rövid bevezetővel tegye ünnepélyesebbé a június 22-én bemutatásra kerülő művet. Így történt, hogy az író szép szavai vezették be a Rádióban első ízben elhangzott színdarabot, melynek kultúrtörténeti fontosságát akkor még nem tudtuk fölmérni. A Szeretni bemutatója olyan sikert aratott, hogy a közönség kívánságára még ez év októberében megismételtük, akkor már Gyarmathy Sándor rendezésében.”
„Nekünk esztétikusoknak – írta Schöpflin Aladár – külön örömünk a Rádió függetlensége, mert így véleményünket minden személyes és üzleti érdekre való tekintet nélkül mondhatjuk el könyvekről, színházról, az írók törekvéseiről.” Ilyen ígéret után már az első két esztendőben a hivatalos irodalom reprezentánsai, a Kisfaludy Társaság tagjai irodalmi délutánokat tartottak. Emellett az ún. ellentábor, a Nyugat írói közül Kosztolányi, Karinthy, Móricz elsők közt léptek mikrofon elé. A Rádió pártatlanságra való törekvését bizonyította, hogy pl. Babits Mihály és Berzeviczy Albert, akik előzőleg folyóiratokban vitatkoztak a kettészakadt irodalomról, és más-más felfogásban értelmezték Ady költészetét és magyarságát, itt a stúdióban is külön-külön kifejthették nézeteiket.
Az egész ország területén hallható adás sugárzásához szükségessé vált egy nagy teljesítményű adó felépítése, helyszínnek Szigetszentmiklós Lakihegy nevű részét választották, és a 20 kW-os adót 1928 áprilisában helyezték üzembe. 1928 októberében Budapesten felavatták a Magyar Rádió székházát az akkori Főherceg Sándor (1931-től Sándor, 1940 óta Bródy Sándor) utcában. A rádió-előfizetők száma viharos gyorsasággal nőtt, 1933-ra meghaladta a háromszázezret, ezért újabb fejlesztés vált szükségessé.
1933 végén adták át a 120 kW-os lakihegyi nagyadót, amely akkor Európa egyik legmagasabb építménye volt a maga 305 méterével. Ez sugározta a Budapest I-et, a régi pedig az újonnan megindított második adást, a Budapest II-t. A vidéki átjátszóállomások is kiépültek, 1932-ben a magyaróvári, miskolci és nyíregyházi, 1933-ban a pécsi reléállomást adták át, amivel országos szinten is megvalósult a műsorszórás.
1939 őszén beindították az olcsó néprádió-akciót, amely az egész ország területén biztosította a Budapest I. és Budapest II. vételét, így a negyvenes évek elejére megugrott az előfizetők száma, amely 1941-ben már elérte a 600 ezret.
A második világháború eseményei a Rádiót sem kímélték: 1944 novemberében megsemmisült a miskolci és a nyíregyházi adó, november 30-án a visszavonuló német alakulatok felrobbantották a lakihegyi adót. Ezt követően Mosonmagyaróvárról sugároztak műsort.
1945 januárjában a szovjet parancsnokság engedélyével megkezdődött a magyar rádiózás újjászervezése. A Budapesti Nemzeti Bizottság Ortutay Gyulát bízta meg a feladattal. Január végén megindult a romeltakarítás az ostrom alatt tönkrement stúdiókban és Lakihegyen. Márciusban már zenekar próbált a kettes stúdióban, áprilisban lemezre vették az új szünetjel zenéjét, a „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás” kezdetű kuruc ének dallamát. Ekkor már sikerült üzembe helyezni azt a 0,5 kW-os Telefunken adót, amely még 1925-ben működött Csepelen. 1945. május 1-jén ezen az adón és hét utcai hangszórón ismét megszólalt a rádió. Az első gazdasági és háztartási előadások változatos és praktikus témákkal foglalkoztak: hogyan készíthető tökből húsleves, hogyan lehet két rongyos lepedőből vagy három használt ingből egy újat varrni, megmaradt gyertyacsonkból új gyertyát önteni.
1945. június 1-jén a világháború utáni újjászervezés során a szervezetet a Magyar Távirati Irodával együtt integrálták a Magyar Központi Híradó Rt.-be, amelyet 1949. augusztus 19-én államosítottak. 1949. február 1-jén a „Budapest I” felvette a Kossuth, a „Budapest II” a Petőfi nevet. 1950 márciusában az MTI-től különválasztva létrejött a Magyar Rádióhivatal (MRH).
1953-ban megalakult a Magyar Televízió Vállalat, és 1957 augusztusától a két intézmény Magyar Rádió és Televízió Vállalat (MRTV) néven működött tovább egészen 1974 októberéig, amikor különvált a Magyar Rádió (MR) és a Magyar Televízió (MTV). 1996. augusztus 1-jén a médiatörvény értelmében megalakult a Magyar Rádió Rt., amelynek neve 2006-ban módosult Magyar Rádió Zrt.-re. A 2010-ben elfogadott médiatörvény alapján 2011. január 1-től A Duna TV Zrt., a Magyar Rádió Zrt., az MTI Zrt. és a Magyar Televízió munkavállalói állománya jelentős részének munkáltatója a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap lett. 2015 július 1-jével a Magyar Rádió Zrt a Duna Média Zrt része lett.
