Hol születik a divat? Biztos, hogy nem mindenütt és nem akárhol. Marnie Fogg ruhaválasztásai alapján hamar leszögezhetjük – amit mindenki tud –; természetesen Párizsban, meg Milánóban, New Yorkban és Tokióban.
Divatnak nevezzük tágabb értelemben az egy-egy korszakra érvényes, és akkor általánosan elfogadott nézeteket a kultúra külső megjelenési formáiról – az életstílusról, az étkezési szokásokról vagy az autókról éppúgy, mint a ruházkodásról. Szűkebb értelemben a „divat” szón – ami mindezeknek a megjelenési formáknak az állandó, racionálisan soha teljesen meg nem magyarázható változékonyságát jelenti – az öltözködést értjük. Az emberi ruházkodás történelmi fejlődése elválaszthatatlan a divattól, ezért általában azonosnak is tartják a kettőt.
Az öltözködés divatja a civilizált emberi társadalomban nagyon komolyan veendő tényező, hogy a gazdasági jelentőségéről ne is beszéljünk. A divat változásaiban, változékonyságában mindig ott rejtőzik a végérvényes szépségideál ígérete, ami egyébként nem létezik. Az ember – pontosabban a fogyasztó – mindig készségesen, hiszen ennek a csábításnak és mindig újból kénytelen engedni egy még újabb divat diktatúrájának.
A Corvina Kiadó gondozásában megjelent A ruha – 100 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot címet viselő kötet szerzője, Marnie Fogg nem kis feladatot vállalt fel azzal, hogy a divatvilág kultúrájának múltját és jelenét összevonta, hogy egymást kézen fogva bemutassa a világ állandóságát és változását. A divattervező és egyetemi tanár szerző könyve a divattörténet 100 úttörő modelljének bemutatásán keresztül tárja fel a történelmi korszakokban megjelenő divat múltjának és jelenének folyamatos kölcsönhatását, nem feledkezve meg az egyes darabok későbbi újraértelmezéseiről sem. Egy-egy ruhának vagy elemnek a történelmi gyökerét is megmutatja a könyv, de ugyanakkor felvillantja azok kortárs megjelenését is.
„Az utcán csak a ruhákat látjuk, az ezer színben csillogókat, a páváskodó selymet, a bársonyt, a ködszerű csipkét, de az az elnéző mosoly, amellyel a mező virágaiban gyönyörködünk, ritkán jelenik meg a modern ember ajkán, ha az asszonyt megbámulja. Pedig a szép ruha az utca virága – írja Gáspárné Dávid Margit A divat története című kötetében –, s az asszony a pillangó, amely kehelyről-kehelyre röppen.” Az 1923-ban megjelent kötetben leírt gondolatok Marnie Fogg kötetét végiglapozva ma, a 21. században is érvényesek. Milyen sötét is lenne az utca, milyen komor, szürke és elszomorító, ha itt-ott föl nem tűnne egy-egy színpompás, kihívó vagy éppen mindent eltakaró nő. Milyen szegények is volnánk, ha ezernyi mindennapos gondunk közepette, ahogy végigsietünk az utcán, nem láthatnánk az extrémitástól sem riadó kezdeményező ifjúságot, a szexualitást sugárzó meleg asszonyi eleganciát vagy a sportos természetességet viselőket.
A „tisztességes öltözködés” európai normája meglehetősen állandó volt. Igazi forradalmat jelentett századunk elején a női lábak „lemeztelenítése”. Korunk öltözködése – főleg a sportruházat – egyre többet hagy fedetlenül. A szemérmesség mércéje az egyes kultúrkörökben a szokásoknak és hagyományoknak megfelelően különböző – a muzulmán világban pl. a tisztesség megkívánja, hogy a nők az arcukat is elfedjék.
Hol születik a divat? Biztos, hogy nem mindenütt és nem akárhol. Marnie Fogg ruhaválasztásai alapján hamar leszögezhetjük – amit mindenki tud –; természetesen Párizsban, meg Milánóban, New Yorkban és Tokióban. Az évszázadok folyamán nem egy ország és város igényelte már a vezető szerepet ízlés dolgában. Hogyan születik a divat? A ruhatervek ötletének tárháza valójában végtelen. A tervezők egészen az őskorig visszamehetnek, de például Mark Badgley és James Mischka, az amerikai Badgley Mischka márka tervezői az ókori Egyiptomból merítettek ötleteket, hogy kialakítsák különleges fáraóruháikat. Fogg amúgy is sokat – ha nem mindent – merített a történelemből: így a sodronypáncél ruha, mint kosztüm is megjelenik, Paco Raban 1967-es „Testékszer” elnevezésű kollekciójának egy tervével. Az olvasó hamar szembesül azzal, hogy nem csak fantázia és kreativitás kérdése, hogy a bizánci birodalom gazdagon mintázott és ékkövekkel dísztett viseleteit hogyan képzelheti el a ma emberén. Persze a képzeletvilágnál ehhez többre van szükség; például az olasz tervezőpár, Domenico Dolce és Stefano Gabbana, azaz a D&G keleti inspirációs arannyal és hímzésekkel teli terveire.
„A divat középpontjában mindig is a ruha állt – olvashatjuk Izsó Zita fordításában Marnie Fogg bevezetőjét -; ez a stílus alakulásának lakmuszpapírja és szekrényünk azon darabja, amin legelőször látni lehet az új, és nem egyszer megdöbbentő irányváltásokat.” Érdemes ehhez tartani magunkat.
