Egy korszak szexszimbóluma volt, férfiak és nők rajongták, majd 39 évesen fordított hátat a filmezésnek és a világnak. Ekkor kezdődött második élete. Brigitte Bardot francia színésznő, az 1950-60-as évek szexszimbóluma 80 éves.
„Asszony vagyok, mint akárki más. Van két fülem, két szemem, orrom és szájam. Érzek és gondolkodom, s mindezek mellett feleség és anya vagyok. De a lelkem mintha már nem volna az enyém. Sztárnak lenni, számomra olyan, mintha egy varázsló inasa volnék. Iszonyatos. Nem élhetek úgy, ahogyan szeretnék.” Mindezt 1960-ban írta le Brigitte Bardot, minden idők egyik legünnepeltebb filmcsillaga, a férfiak álma, nők millióinak irigyelt példaképe. A szexszimbólum, aki a lelke mélyén mindig gyerek maradt. Aki egyébre sem vágyott, csak nyugalomra és szeretetre.
39 évesen fordított hátat a filmezésnek és a világnak. Ekkor kezdődött második élete, amely nem kevésbé izgalmas, mint az első, csak másról szól. Állatvédelemről, beteg emberek megsegítéséről – olvashatjuk Jeffrey Robinson Brigitte Bardot két élete című kötetében.
Brigitte Bardot 1934. szeptember 28-án született Párizsban Brigitte Anne-Marie Bardot néven. Mélyen vallásos, jómódú szülei ötéves korától járatták zene-, balett- és táncórákra, 16 éves korában már az Elle magazin címlapjáról mosolygott bájos, kicsit szemtelen kamaszarca. A magazin címlapján látta meg Marc Allegret rendező, és elküldte hozzá asszisztensét, a világhírnév előtt álló Roger Vadimot. Így fedezte fel a film számára a rendező Vadim. Szerep nem lett a dologból, de szerelem igen, Vadim 1952-ben feleségül vette és sztárt faragott belőle. Tőle tudta meg, hogy ajakbiggyesztése ellenállhatatlan, szűk farmerbe és merész bikinibe bújtatott teste izgató, Bardot pedig jó tanítványként merészen domborított a felvevőgép előtt. Kilenc közös filmet forgattak, együttélésük öt évig tartott.
Az ifjú szépség 1952-ben, A normandiai odú című film forgatásán állt először a felvevőgép elé, majd rövid tengerentúli kiruccanás után (1953-ban Hollywoodban Kirk Douglas partnereként játszott A szerelem törvényében) ismét hazájában forgatott. Néhány felejthető filmben nyújtott felejthető alakítás után, 1956-ban férje rendezésében készült el az első igazi Bardot-film, az És Isten megteremtette a nőt, amellyel ő és partnere, Jean-Louis Trintignant is a sztárok sorába emelkedett. A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen BB maga volt a csábítás, az asztalon mezítláb lejtett tánca sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete.
A szexuális forradalom megtestesítőjévé vált Bardot „pimasz pucérkodásával” alaposan feldühítette az erkölcscsőszöket, a lesújtó kritikák nyomán a film otthon megbukott, az amerikai közönség azonban özönlött a mozikba. A Life Magazin szerint: „a Szabadság-szobor 1886-os megérkezése óta francia lány ennyire még nem villanyozta fel az amerikaiakat.” A női szexualitást a maga természetes, erotikus módján megmutató hamvasszőke Bardot nagyban növelte a francia film reputációját, így végül prűdebb honfitársai is megenyhültek iránta, s 1970-ben elsőként az ő vonásai alapján mintázták meg a Franciaországot szimbolizáló Marianne mellszobrát.
Bardot filmes karrierje során 21 év alatt közel félszáz filmet forgatott. A bájaira épülő 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kalandtörténet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánéletnek önéletrajzi vonatkozásai vannak. Legsokoldalúbb alakítását 1963-ban a Jean-Luc Godard rendezte A megvetésben nyújtotta. A róla szóló Kedves Brigitte című amerikai film felvételeire kedvéért házhoz jött a forgatócsoport, mivel ő nem akart Amerikába menni. 1965-ben készült Louis Malle rendezésében a Viva Maria, amit a Hímnem, nőnem, egy újabb nagyszerű Godard-film követett. 1968-ban Sean Connery oldalán szerepelt a Shalako című westernben.
Bardot énekesnőként öt nagylemezt és tucatnyi kislemezt dobott piacra, leghíresebb a Franciaországban igen népszerű Serge Gainsbourg társaságában készített Bonnie és Clyde 1968-ból. (Klasszikus dalukat 2011-ben Gainsbourg fiával Scarlett Johansson énekelte lemezre.)
A színésznő nemcsak a filmen, de magánéletében is szenvedélyes volt. Sok férfival osztotta meg bájait, s még többel hozták hírbe. Férjei sorában Vadimot a színész Jacques Charrier követte, akitől 1960-ban fia született. Később három évre Günter Sachs német milliomos playboy hitvese lett, 1992 óta Bernard d’Ormale szélsőjobboldali politikus felesége.
„Nagyon boldog voltam, nagyon gazdag, nagyon szép, nagyon körülrajongott, nagyon híres, és nagyon boldogtalan.”
Utolsó filmjét, a Don Juant 1973-ban forgatta, azóta minden energiáját az állatvédelemnek szenteli. Vallomása szerint visszavonulása után az állatvédelem nélkül nem tudott volna talpon maradni, tevékenységével azoknak az élőlényeknek az életét menti meg, amelyek akkor az övét megmentették. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt, amelynek ma is fáradhatatlan aktivistája. Az állatok védelmében nem ismer lehetetlent, ezreket mozgósított a bikaviadalok ellen, eutanáziától mentett meg elefántokat, tiltakozott az amerikai medve- és a japán bálnavadászat, a bukaresti kóbor kutyák lemészárlása ellen, csípős nyelvvel bírál politikusokat és pályatársakat egyaránt.
Visszavonulása óta közéleti szereplésével borzolja a kedélyeket: támogatja az eutanázia legalizálását és az öngyilkossághoz való jog elismerését, tett fajgyűlöletre és idegenellenességre utaló nyilatkozatokat, ilyen váddal többször is elítélték. Köztudottan rokonszenvez a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal, amelynek vezetőjét, Marine Le Pent huszonegyedik századi Jeanne d’Arc-ként tiszteli.
Brigitte Bardot neve mítosz, dalokban énekelték meg, hajót neveztek el, könyvet írtak róla, és még ma is hír a világsajtóban minden, ami vele történik. Közelgő születésnapja kapcsán adott interjújában bevallotta, hogy még két dolgot szeretne elérni az állatvédelem terén: egyrészt a muzulmánok és a zsidók által Franciaországban is életben tartott rituális állatölés hagyományának betiltását, másrészt a lóvágóhidak bezárását. Kérése teljesítését születésnapi ajándékként kérte Francois Hollande francia államfőtől.
