Szeptember 28-án ünnepli 90. születésnapját Brigitte Bardot francia színésznő. Az 1950-60-as évek szexszimbóluma filmes pályafutása során 21 év alatt közel félszáz filmet forgatott, visszavonulása óta elszánt élharcos és fáradhatatlanul küzd az állatok védelméért.
„Milyen emléket őriznek majd rólam? Az ördögi mambóra lejtett buja táncét? A szerencse folytán sztárrá lett párizsi lányét? Az idealistáét, aki úgy döntött, hogy élete hátralévő részét az állatok védelmének szenteli? (…)
Én nem az emberi fajhoz tartozom. Nem akarok ahhoz tartozni. Másnak érzem magam, szinte abnormálisnak. Mindaddig, amíg az állatokat alsóbbrendű fajnak tekintik, amíg szenvedést és fájdalmat okoznak nekik, amíg megölik őket az emberek szükségleteinek, szórakozásának kielégítésére, nem tartozom ehhez a vérszomjas, arcátlan fajhoz. Egyébként is mindig kívülállónak éreztem magam.” (Brigitte Bardot)
Brigitte Bardot (Brigitte Anne-Marie Bardot néven született) jómódú szülei ötéves korától járatták zene- és táncórákra, tizenhat éves korában már az Elle magazin címlapjáról mosolygott bájos, kicsit szemtelen kamaszarcával.
A film számára a rendező Roger Vadim fedezte fel. A tapasztalt filmrendező 1952-ben feleségül vette, és sztárt faragott belőle. Tőle tudta meg, hogy ajakbiggyesztése ellenállhatatlan, szűk farmerbe és merész bikinibe bújtatott teste izgató, ő pedig jó tanítványként merészen domborított a felvevőgép előtt. Kilenc közös filmet forgattak, együttélésük öt évig tartott.
Szexszimbólum és imádott bálvány lett
Az ifjú szépség 1952-ben, A normandiai odú című film forgatásán állt először a felvevőgép elé, majd rövid tengerentúli kiruccanás után (1953-ban Hollywoodban Kirk Douglas partnereként játszott A szerelem törvényében) ismét hazájában forgatott.
Néhány felejthető filmben nyújtott felejthető alakítás után, 1956-ban férje rendezésében készült el az első igazi Bardot-film, az És Isten megteremté a nőt, amellyel ő és partnere, Jean-Louis Trintignant is sztárrá emelkedett.
A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen Brigitte Bardot maga volt a csábítás, az asztalon mezítláb lejtett tánca sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete.
A szexuális forradalom megtestesítőjévé vált Bardot „pimasz pucérkodása” alaposan feldühítette az erkölcscsőszöket, a lesújtó kritikák nyomán a film otthon megbukott, az amerikai közönség azonban özönlött a mozikba. A Life Magazin így írt:
„a Szabadság-szobor 1886-os megérkezése óta francia lány ennyire még nem villanyozta fel az amerikaiakat.”
A női szexualitást a maga természetes, erotikus módján megmutató hamvasszőke Bardot nagyban növelte a francia film reputációját, így végül prűdebb honfitársai is megenyhültek iránta, és 1970-ben elsőként az ő vonásai alapján mintázták meg a Franciaországot szimbolizáló, minden közintézményben elhelyezett Marianne mellszobrát.
Filmes pályafutása során 21 év alatt közel félszáz filmet forgatott. A bájaira épülő 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kalandtörténet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánélet nem nélkülözi az önéletrajzi vonatkozásokat.
Legsokoldalúbb alakítását A megvetés című 1963-as Jean-Luc Godard-filmben nyújtotta. A róla szóló Kedves Brigitte című amerikai film felvételeire házhoz jött a forgatócsoport, mert ő nem akart Amerikába menni.
1965-ben készült Louis Malle rendezésében a Viva Maria, amelyet a Hímnem, nőnem, egy újabb nagyszerű Godard-film követett. 1968-ban Sean Connery oldalán szerepelt a Shalako című westernben.
Énekesnőként öt nagylemezt és tucatnyi kislemezt adott ki, leghíresebb a Franciaországban igen népszerű Serge Gainsbourg társaságában készített Bonnie és Clyde 1968-ból. (Klasszikus dalukat 2011-ben Gainsbourg fiával Scarlett Johansson énekelte lemezre.)
Bardot-nak szerencséje volt, hiszen pályafutása során a korszak legismertebb színészeivel játszhatott együtt, így például Jean Gabinnel, Marcello Mastroiannival, James Stewarttal és Alain Delonnal.
A színésznő magánéletében is szenvedélyes volt. Sok férfi élvezhette bájait, és még többel hozták hírbe. Férjei sorában Vadimot a színész Jacques Charrier követte, akitől 1960-ban fia született. Később három évre Günter Sachs német milliomos playboy hitvese lett, 1992 óta Bernard d’Ormale szélsőjobboldali politikus felesége.
Utolsó filmjét, a Don Juant 1973-ban forgatta, azóta minden idejét az állatvédelemnek szenteli.
Gyermekkora óta vannak állatai, szavai szerint az állatok szeretete mentette meg, ha mélyponton volt, és állatvédőként ezt szeretné viszonozni. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt, amelynek ma is fáradhatatlan aktivistája. Őszintén vallja:
„Ahogyan bánunk az állatokkal, megmutatja, milyen emberek vagyunk.”
Az állatok védelmében nem ismer lehetetlent, ezreket mozgósított a bikaviadalok ellen, eutanáziától mentett meg elefántokat, tiltakozott az amerikai medve- és a japán bálnavadászat, a bukaresti kóbor kutyák lemészárlása ellen, csípős nyelvvel bírál politikusokat és pályatársakat egyaránt.
„Az állatokkal való foglalkozás…….ez egy valódi küzdelem, hogy megváltoztassam az emberek gondolkodásmódját. Hogy soha többé ne hangozzék el ez a súlyos tartalommal teli mondat: „Ez csak egy állat.” Az állat manapság az ember rabszolgája, és semmi sem fontosabb számomra, mint a felszabadítása. Hogy megszabadulhasson a láncaitól, a rávetődő beteg tekintetektől. Hogy teljes nagyságában ragyoghasson. Mert a bennem élő állat szabad: egészségessé teszi az embert, nem szenved száj- és körömfájástól, kergemarha-kórtól, a bennem elő állat nem alsóbbrendű, nem szolgál engem, nem az én jussom. A bennem élő állat ajándék: a lélegzete, a tekintete, a simogatása, a létezése mindennap megerősíti bennem a hitet, hogy létezik a tiszta, önzetlen szeretet. A bennem elő állat sokkal többet tanít nekem az életről, mint bármi más. Mert Ő az Élet.” (Brigitte Bardot: A küzdelem könnyei)
Néhány éve úgy nyilatkozott, hogy a mai színésznőket csúnyának, rosszul öltözöttnek tartja, hiányzik belőlük az elegancia, nem ébresztenek álmokat. „Szerencsére velünk van még Catherine Deneuve, aki továbbra is csodálatos. Kár, hogy bundát hord! Számomra olyan ez, mintha egy tömegsírt hordanánk a vállunkon” – dicsért és kritizált egyszerre.
Brigitte Bardot, minden idők egyik legünnepeltebb filmcsillaga, a férfiak álma, nők millióinak irigyelt példaképe visszavonulása óta közéleti szereplésével borzolja a kedélyeket: támogatja az eutanázia legalizálását és az öngyilkossághoz való jog elismerését. Nyilatkozatai miatt vádolták fajgyűlölettel és idegenellenességgel, ilyen váddal már többször is elítélték, Réunion lakosait nevezte kannibáloknak és degeneráltnak. Köztudottan rokonszenvez a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléssel, amelynek vezetőjét, Marine Le Pent huszonegyedik századi Jeanne d’Arc-ként tiszteli.
Brigitte Bardot neve mítosz, dalokban énekelték meg, hajót neveztek el, könyvet írtak róla, Saint-Tropez-ban szobra áll, és még ma is minden hír a világsajtóban, ami vele történik.
Legnagyobb vágya, hogy elérje a muszlimok és a zsidók által Franciaországban is szokásos rituális állatölés hagyományának betiltását, valamint a lóvágóhidak bezárását. Ezekben az ügyekben rendszeresen fordul a hivatalban lévő francia elnökökhöz, Emmanuel Macrontól – aki hivatalában is fogadta őt – karácsonyi „csodaként” a vágóhidak bekamerázását, a Franciaországot szerinte állatirtó szórakozóhellyé változtató vadászat elleni harcot kérte.
