Egyszerre lehet zseninek kikiáltani és pornográfiával, illetve előítélettel vádolni. Zseni, hiszen úgy ír, hogy napokig, hetekig az emberben maradnak sorai, gondolatai, továbbszőve, átgondolva vagy megsemmisítve azokat. Michel Houellebecq megosztja olvasóit, épp szándéka szerint.
„A híre alapján Houellebecq magányos alak, erős mizantróp beütéssel, még a kutyájával sem áll szóba.”
Az egyik legismertebb francia kortárs íróként emlegetik Michel Houellebecq-et. Jogosan. Nemcsak érdekes megközelítésben látja és írja le a világot, hanem provokatívan is. A mérhetetlen közöny, amelyet megjelenít dühíti és felkavarja az olvasót, a társadalomkritikája mindenkit eltalál, a naturalizmusa leterít, és szinte taszít, az élvezetek és a szexualitás hajszolása pedig az általános boldogtalanságra irányítja figyelmünket.
A térkép és a táj
A művészet, a pénz és az elérhetetlen szeretet meséje Michel Houellebecq A térkép és a táj című könyve. A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének könyveit a Magvető Kiadó gondozza Magyarországon, és a nálunk két évvel ezelőtt megjelent A térkép és a táj kiérdemelte a Goncourt-díjat Franciaországban. Nem rossz előzmény. Mindannak ellenére is, hogy plágiummal vádolták a szerzőt, aki a Wikipédiából vett át részeket a regényébe. De Houellebecq bebizonyította, hogy a határ elmosódik, és a szerzői szabadság átlépi a korlátokat. Márpedig Houellebecq pedig jól bánik ezekkel a korlátokkal, épp ott és annyi adalékkal szolgál, amennyi előreviszi a regényt.
A korábbi műveinél kevésbé reménytelen és letisztultabb fogalmazású, talán ezért is nagyobb az elfogadása A térkép és a táj regényének, ami egy nem mindennapi művész történetét meséli el: Jed Martin, katalógusszerűen bemutatott tárgyak és régi Michelin-térképek fényképezésével foglalkozó sikeres, világhíressé váló képzőművész életéről szól. Aki számára a térkép érdekesebb, mint a táj. A szövevényes útvonalak, a fordulatok és akadályok izgalmasabbak, mint a látvány. Martin életében fel-felmerülő szerelmi próbálkozások inkább csak vágyak, mint testet öltött kalandok, nem könnyíti meg életét az ugyancsak „különösen”, ám merőben másképp látó építész apjával való nehézkes kapcsolata sem, hiszen ez is állandó harcot és tapasztalást jelent számára. Mint ahogyan saját szakmai élete, küzdelmei a művészettel és a művészeti iparral is egyfajta térkép az életében, amelyet be kell járnia, miközben a saját maga által kijelölt útról nem kíván letérni. Jed élete akkor vesz különös fordulatot, amikor találkozik az Írországban visszavonultan élő Michel Houellebecq-kel (igen, az író Houellebecq-kel), akinek brutális meggyilkolása miatt egy rendőrségi nyomozásban is részt kell vennie.
És bár sokak szerint csak rutinból kiáltották ki annak idején ezt a kötetet is botrányosnak, valójában egyáltalán nem az. Az egyetlen erősebb vonulat a történetben a gyilkosság körülményeinek brutális leírása. A regény részben a párizsi művész- és médiavilág paródiája, amelyben hírességek – köztük írók, televíziós műsorvezetők – a saját nevükön szerepelnek. De semmit nem lehet Houellebecq szemére hányni, hiszen saját maga karikatúráját is kegyetlenséggel rajzolta meg: az iszákos, rosszul öltözött kétes hírű író, „aki kevésbé bűzlik, mint egy hulla” és „vén agyongyötört betegre” hasonlít, szadista gyilkosság áldozata lesz. „Houellebecq bólogatott, és széttárta a karját, mintha tantrikus transzállapotra készülne fel – de még valószínűbb volt, hogy tökrészeg, és így próbálja megtartani az egyensúlyát a hokedlin.”
A térkép és a táj különbözik Houellebecq előző regényeitől, ezt sokkal letisztultabb, klasszikusabb stílusban írta. Könnyen követhető, szép, nyugodt mondatok vannak benne; ahogy az író jellemezte regényét „ebben nincsenek olyan bonyolult témák, mint például az Elemi részecskék tudományos része volt. Ez a kevésbé erőszakos témaválasztásból fakad, az én írásmódom igazán nem változott.”
Az 1958-ban született Michel Houellebecq első regénye 1994-es megjelenésekor még félénk és depressziós fiatalemberként, de igazi provokátorként robbant be a francia közéletbe: a „reménytelenség professzorának” is nevezték a modern ember abszolút magányosságát, valamint érzelmi és szexuális nyomorát klinikai pontossággal bemutató írót. Houellebecq könyveit eddig több mint negyven nyelvre fordították le, regényeiből világszerte 3 milliónál is több fogyott.
2001-ben A csúcson című művéért iszlámellenességgel is megvádolták, de már 1998 óta, az Elemi részecskék – amelyből nagy sikerű film készült 2006-ban – megjelenésekor is felmerült a neve a Goncourt-díjra esélyes írók között. Az Egy sziget lehetősége is erős figyelmet kapott mind a kritikusok mind az olvasók részéről. A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként találkozhatunk majd Michel Houellebecq íróval. Látogatása alkalmából hazai kiadója, a Magvető megjelenteti Lanzarote című könyvét.
