„A legerkölcstelenebb és legfelháborítóbb dolgokra gondolj, amennyiben együtt táncoltunk, és utána együtt ültünk le pihenni.” A Jane Austen levelei c. kötet igazi irodalmi csemege az Austen-olvasók számára.
A romániai magyar Koinónia Kiadó gondozásában jelent meg a Jane Austen levelei című könyv, amely az első magyar nyelvű, kötetbe gyűjtött válogatás az író leveleiből. A kötet szerkesztője, fordítója válogatást ad közre a ma is népszerű, a 18-19. században élő angol írónő, Jane Austen leveleiből, a könyv pedig igazi irodalmi csemegét kínál Austen olvasói számára.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Jane Austen levelei
A családi levelezésben szinte egyáltalán nem esik szó a kor világfelforgató, nagy eseményeiről (a napóleoni háborúk, a nagy gyarmatosítások és az ipari forradalom koráról van szó), és az író néhány apró, futtában odavetett mondat kivételével regényeiről, írói munkájáról sem beszél.
„Az írás lehetetlennek tűnik, ha az ember feje báránysülttel és rebarbaraadagokkal van tele” – panaszkodik Austen egyik, nővéréhez írott levelében. A „báránysült és rebarbara” tematika túltengése Austen levelezésében magától értődőnek látszik annak a sajátos társadalmi, történelmi, illetve szűkebb, családi helyzetnek a fényében, amelyben a levelek írója élt és dolgozott. Ellenben többször is említésre kerülnek a szórakozási lehetőségek, a ruházkodás, és Thomas Lefroy, a fiatalember, akivel talán közös jövőről is álmodott az írónő. Csakhogy arról szó sem lehetett, hogy Lefroy elvegye a szerény hozománnyal rendelkező Jane-t, gondos rokonai a levélben is említett bál után visszaküldték Írországba. Lefroy az angol parlament tagja lett és Írország főbírájaként halt meg.
Jane Austen vidéki pap lányaként született 1775-ben. Pár évvel idősebb Cassandra nővérével együtt fiúk közt nőtt fel a paplakban, hat fiútestvére volt, az apja pedig magániskolát vezetett a környékbeli birtokosok fiai számára. Összetartó, ragaszkodó családban és könyvek között élt, szülei, bátyjai nemcsak megtűrték, de kifejezetten értékelték és részben támogatták húguk írói munkáját, ami abban a korban nem számított megszokottnak.
Jane Austen állítólag a Basingstoke közelében, Steventonban töltött évei alatt merített társasági élményeiből regényeihez. Ott kezdte el írni a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, valamint A klastrom titka című műveit. Ezeket a köteteket akkor fejezte be, amikor családjával Winchester közelébe, Chawtonba költözött. Winchesterben hunyt el 1817-ben, mindössze 41 évesen.
Austen angol köznemesi köreiben játszódó, szatirikus hangot sem nélkülöző romantikus regényei olyan olvasmányosak, főhősnői olyan élők, hogy nemcsak könyvei népszerűek a mai napig, de számos filmváltozat is született belőlük. Miért ajánlják még ma is Austen műveit a kutatók? Mert Austen a romantika túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik úttörője, írásaira a feszes kompozíció és az ironikus látásmód jellemző. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.
Egy 2013-ban készült tanulmány szerint a szépirodalmi művek hozzásegítenek ahhoz, hogy jobban megértsük mások érzései. Vagyis az Austent is olvasók képesek lesznek arra, hogy jobban felfogják és megértsék mások szellemi, érzelmi állapotát. David Comer Kidd és Emanuele Castano, a tanulmány szerzői szerint a valódi irodalom olvasása azért növeli az érzelmi intelligenciát, mert az megköveteli, hogy az olvasó megdolgozzon azért, hogy megértse a szereplők jellemét. A regényíró nem ad koherens, kerek, könnyen felfogható, sztereotíp képet a hőséről – éppen ellenkezőleg. Jean Austen Büszkeség és balítélete vagy Fjodor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése ellentmondó információkkal látja el az olvasót. Jellemei nem interpretálhatóak egykönnyen, vagy legalábbis többféle módon magyarázható viselkedésük. Az író azzal, hogy nem nyújt teljes képet, arra kényszeríti olvasóját, hogy maga alakítsa ki saját véleményét, hogy rész vegyen a karakter elméjének rekonstrukciójában.
