„Az évet röviden a „változás” szóval jellemezném. Nem mintha a korábbi években nem történtek volna komoly változások a könyvkiadásban, de ezek felgyorsultak – a korábbinál hevesebb lett, sőt helyenként már-már durva a verseny a szakmában.” Az Európa Kiadó igazgatója, M. Nagy Miklós értékelte a 2013-as évet.
Az Európa Könyvkiadó életében több változást is hozott a tavalyi év: Barna Imre átadta pozícióját M. Nagy Miklós műfordítónak, aki addig főszerkesztője volt a kiadónak. Barna Imre eddigi igazgató főmunkatársként dolgozik tovább. Áprilisban úgy nyilatkozott az „új” igazgató, hogy „Továbbra is a színvonalas világirodalom kiadása a fő feladatunk a nagy és a kisebb nyelvterületekről egyaránt”, illetve szeretné „dinamizálni” a kiadót, hogy gyorsabban reagáljanak a magyar és a nemzetközi könyvpiac változásaira. A változások lehet, nem egy év alatt zajlanak le, lehet, nem kettő, de mivel óriási a verseny, hogy az éppen futó külföldi szerzők bestsellereit melyik hazai kiadó szerzi meg, a magyar könyvpiac egyik legismertebb és legnívósabb kiadójaként az Európának példaértékű szerepet kell vállalnia ebben a versenyben.
Hagyományunk szerint minden év végén megkérünk néhány, az irodalommal és könyvkiadással foglalkozó szerző-publicistát, kiadóvezetőt, szerkesztőt, hogy értékelje az évet. Tavalyelőtt 2012 legjobb / legkellemesebb, illetve a legnehezebb / legkellemetlenebb pillanatairól kérdeztük a magyar könyvszakma résztvevőit. A Cultura Magazin felkérésére 2013-as évet az Európa Könyvkiadó vezetője, M. Nagy Miklós is értékelte.
Milyen személyes szakmai sikereket / kudarcokat könyvelhet el 2013-ra, és milyen szóval jellemezné 2013-at?
A legfontosabb „személyes” szakmai sikereim és kudarcaim szinte kivétel nélkül mind az Európa Könyvkiadóhoz kapcsolódnak. Sikernek könyvelem el például Roberto Bolano Vad nyomozók és Javier Cercas Szalamiszi katonák című könyvének kiadását, illetve Javier Cercas budapesti látogatását. Egyik könyvből se lett óriási bestseller, de úgy érzem, hogy fontos, nagy írókat mutattunk be a magyar olvasóknak.
Ugyanakkor Kristine Barnett A szikra című könyve, melyet nagyon gyorsan adtunk ki az amerikai megjelenés után, üzleti siker is. Dmitry Glukhovsky újabb budapesti látogatása is remekül sikerült, és a mai orosz állapotokat fantasztikus leleménnyel leíró elbeszéléskötete, az Orosz népellenes mesék is népszerű lett – ha nem is nem annyira, mint Glukhovsky Metró-regényei vagy a Metró Univerzum sorozat. Viktor Pelevin S.n.u.f.f. című regényét is említhetem a sikerek között: az egyik legnehezebb fordítás volt az életemben.
Az említett könyvekből is kiderül talán valamelyest, hogy az Európa igyekszik irodalmi csemegéket és szélesebb olvasóközönségnek szóló könyveket egyaránt kiadni: úgy érzem, hogy 2013-ban ennek megtaláltuk a megfelelő arányait. (És még hosszan sorolhatnám az idén bemutatott szerzőket, akikre büszke vagyok: Herman Koch, Anna Funder, Iceberg Slim.)
Egy nem európás könyvet is említenék: Goretity Józseffel együtt összeállítottunk egy antológiát az orosz minimalista prózából Visszatérés a Szojuzba címmel, amelyben fiatal, tehetséges oroszos műfordítók mutatkozhattak be.
Ami a kudarcokat illeti: mindig vannak könyvek, amiktől többet várunk, és szomorúan látjuk a gyászos eladási adatokat – ez az élet rendje a könyvkiadásban, de az ember mindig kudarcnak éli meg. Ilyen például, egyelőre, Zahar Prilepin Mert mi jobbak vagyunk című regénye. Igaz, épp csak két hete jelent meg, még reménykedem, hogy megtalálja az olvasóit.
Az évet röviden a „változás” szóval jellemezném. Nem mintha a korábbi években nem történtek volna komoly változások a könyvkiadásban, de ezek 2013-ban felgyorsultak – a korábbinál hevesebb lett, sőt helyenként már-már durva a verseny a szakmában.
