„Akkor megkérdeztem nagyanyámat, hogy ő boszorkány-e. Az a különös érzésem támadt, hogy már régóta a nyelvem hegyén volt ez a kérdés.”
KULT márkanévvel, Pulitzer-díjas szerzők, világirodalmi könyvsikereit bemutató, új sorozatot indított a 21. Század Kiadó. Az októberben megjelent Michael Chabon neve nem ismeretlen számunkra, Ragyog a hold című könyve mégis több újdonsággal szolgálhat.
A Pulitzer-díjas Michael Chabon újabb irodalmi remekműve igazságról és hazugságról, családi legendákról és egzisztenciális kalandokról, a bennünk élő, pusztító erőkről.
A regény egy öregember halálos ágyán tett vallomása, akire az elbeszélő csak így utal: „a nagyapám”. Őrület, háború, kaland, vágy, szex és szerelem, egzisztenciális kétely, rakétamodellezés, és mindenek felett a titkok és hazugságok pusztító hatása és építő ereje.
A Ragyog a hold egy korszakot sűrít egyetlen élet történetébe, és egy hosszú életet egyetlen hétbe: a háború előtti Philadelphia zsidó nyomornegyedeitől Németország elfoglalásáig, Floridai nyugdíjas falujától a New York-i börtönökig, az amerikai űrprogram aranykorától „az amerikai évszázad” alkonyáig sodródunk a regény forgatagában. Megható, tragikomikus történet a kegyetlen és felemelő huszadik századból.
Hazugság, mely igazat mond, kitaláció, ami tényeken alapul; Michael Chabon legmerészebb, legmegindítóbb és legsikeresebb műve, mely hónapokon át uralta az amerikai sikerlistákat. A regényt Pék Zoltán fordításában olvashatjuk.
Chabon számos sikeres regényt írt (Pittsburg rejtélyei, Fiatal emberfarkasok...), de íróvá avatása valóban a Kavalier és Clay csodálatos kalandjai című könyvével történt. 2001-ben Pulitzer-díjat kapott érte. Chabon mögött egyébként olyan sikeres forgatókönyvek állnak, mint a Wonder Boys – Pokoli hétvége és a Pókember második részének szkriptje.
Michael Chabon: Ragyog a hold
(Részlet a könyvből)
„Kivette a meggyújtatlan szivarkát a szájából, és visszatette a kis dobozba. A tenyerét nyújtotta. Beszolgáltattam a halványkék dobozt. Felnyitotta a fedelét, kiborította belőle a kártyát, majd a dobozt letette az asztalra a hamutartó mellé. Felvette és szétterítette a paklit, hogy lássa a lapokat. Én csak a félholddal díszes éjszínkék hátukat láttam.
Megkérdezte, hol találtam. Megmondtam, mire bólintott. Emlékezett, hogy valamikor régen oda dugta. Elmagyarázta, hogy el kellett rejtenie, mert ez varázskártya, és nagyapám nem hisz a varázslatban. Nem szabad beszélnem neki erről a kártyáról, mondta, felbosszantaná, és kidobná. Megígértem, hogy titokban tartom a kártyát, és megkérdeztem nagyanyámat, ő hisz-e a varázslatban. Azt felelte, hogy nem, de akármilyen meglepő, a varázslat akkor is hat, ha az ember nem hisz benne. Láthatóan kiheverte az ijedséget, hogy a felfedezésemet más is felfedezheti.
Felvette a kék dobozt, és azt mondta, hogy a felirat német, nem francia, és hogy lefordítva azt jelenti: JÖVENDŐMONDÓ KÁRTYA BOSZORKÁNYOKNAK.
Akkor megkérdeztem nagyanyámat, hogy ő boszorkány-e. Az a különös érzésem támadt, hogy már régóta a nyelvem hegyén volt ez a kérdés.
Rám nézett, majd a félretett szivarkáért nyúlt. Meggyújtotta, egy rázással eloltotta a gyufát. Hosszú, sápadt ujjaival párszor megkeverte a kártyákat. Letette a paklit az asztalra kettőnk közé.
Ahogy ezeket az első világos emlékeket leírom nagyanyámról, eddig kerültem, hogy szó szerint idézzem őt. A memoáríró legnagyobb bűnét követném el, ha azt állítanám, hogy pontosan vagy akár nagyjából emlékszem arra, mit mondott bárki is olyan rég. Csakhogy nagyanyám kétszavas válaszát nem felejtettem el, amikor megkérdeztem tőle, hogy titokban azért van-e boszorkányoknak való varázslatos jövendőmondó kártyapaklija, mert ő maga is boszorkány:
– Már nem.
Megkérdeztem, hogy akkor már nem tud vagy már nem emlékszik, hogyan kell jósolni. Kicsit talán mindkettő, felelte. Azt azonban szívesen megmutatja, hogy a varázskártyával hogyan kell történetet mesélni. Nekem csak annyit kell csinálnom – mutatta magyarázat közben –, hogy emelek egyszer, majd még egyszer, aztán kiválasztok három lapot a pakli tetejéről.
Sosem sikerült megtalálnom vagy akár azonosítanom nagyanyám pakliját, a „Jövendőmondó kártya boszorkányoknak” vagy „Boszorkányok jövendőmondó kártyája” vagy hogyan lehet fordítani. Elképzelhető, hogy amit később hallottam nagyanyám boszorkányként befutott rövid televíziós karrierjéről, amiatt rosszul emlékszem a pakli nevére, talán „Cigány jóskártya” vagy „Szibülla jóskártya” volt. Annyira viszont emlékszem a kártyákra, hogy kijelentsem, a standard „Lenormand” pakli egy német változata lehetett.”
Michael Chabon: Ragyog a hold, (Moonglow), Fordította: Pék Zoltán, 21. Század Kiadó – KULT Könyvek, 2017
