2017. július 24.  Hétfő
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. július 24.  Hétfő   Kinga, Kincső
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete

“Számomra nincs más választás”

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója

Séta a prágai Károly hídon

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete  
Idősebb Alexandre Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót.
“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója  
675 éve, 1342. július 16-án hunyt el I. Károly, azaz Károly Róbert, a háromszor koronázott király. Uralkodása alatt fénykorát élte a lovagi kultúra, terjedt az írásbeliség, kolduló szerzetesrendek honosodtak meg az országban.
Séta a prágai Károly hídon  
Hatszázhatvan éve, 1357. július 9-én kezdték el építeni Prága és a világ egyik leghíresebb kőhídját, a cseh főváros egyik jelképének számító Károly hidat.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Péterfy Bori jobb egyedül című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Péterfy Bori jobb egyedül

Szerző: / 2016. szeptember 26. hétfő / Szubkultúra, Koncertek   

Péterfy Bori & Love Band (Fotó: Somay Márk, A38)“Péterfy Borit még nem láttam rihannázni. A kifejezés újmagyarul van, jelentése: alibizni, haknizni, unottan táncikálni és mikrofon mellé énekelni azért, mert jó sok pénzt kapok érte, a közönség meg csengessen csak a kasszánál és örüljön, hogy egyáltalán láthat.”  Hegedüs Barbara beszámolója a Péterfy Bori & The Love Band koncertjéről.

Love Band-koncert a Budapest Parkban

Péterfy Borit még nem láttam rihannázni. A kifejezés újmagyarul van, jelentése: alibizni, haknizni, unottan táncikálni és mikrofon mellé énekelni azért, mert jó sok pénzt kapok érte, a közönség meg csengessen csak a kasszánál és örüljön, hogy egyáltalán láthat. Péterfy mondhatni épp az ellentéte Rihannának: minden dal, az összes fellépés a húsa és a vére. Rekedtesen bársonyos hangja, testének minden porcikája a közönségért van, a zene és az érte learatott taps élteti, a küzdőtér felől érkező erő, energiasugár nélkül lehet, hogy rongybabaként csuklana össze a színpadon. 

Szerencsére nemcsak szereplési vágyat, de tehetséget is kapott, amit sikerre tudott fordítani, így méltán tarthat igényt az emberek rokonszenvére. A Budapest Parkban – talán a közelítő télre való tekintettel – önmagát is felülmúlta: legalább négyszer vetette magát a közönség karjaiba, interaktív játékokat rögtönzött, és duetteket is összeeszkábált az alkalomra – amiket viszont jobb lett volna elfelejteni.

Szeptember 21-e épp nyár és ősz közé esett: kedden még napfürdőzhettünk, szerdára azonban a hőmérséklet több fokot bukott alá. Kiskabátba, sálba burkolózott tömeg fogadta nagy ovációval az énekesnőt, aki egy fehéren világító uvé-ruhában, minden fakszni nélkül sétált fel a színpadra, s el volt ájulva attól, hogy lehűlés és munkanap ide vagy oda, ennyien várnak rá. Rögvest le is guggoltatott, majd háromra átugratott mindenkit az őszbe, mint diákjait a kedves, élménypedagógiai tréningeken edződött tanár néni tesiórán.   

Péterfy Bori & Love Band koncertje a VOLT Fesztiválon (Fotó: MTI/Nyikos Péter)

A Love Band egyébként nemrég megjelenő Szédülés című lemezét mutatta be másodszorra – az első a nyáron volt – a Parkban. A zenekar még youtube-ról hallgatva is élvezet, de élőben sokkal lenyűgözőbb. Nagyon jól szólnak a zenészek, a basszeros iramban néha még Péterfyt is lekörözi, ahogy fel-alá rohangál és pörög-forog a színpadon. És árad az energia, de tényleg: dinamitnyi erők vannak elrejtve a számokban, s még nagyobb bombák az énekesnő és a zenészek legbelsejében. Péterfyben emellett erős drámai potenciál rejtőzik (nem véletlen, hisz színésznő): jelenlétével atmoszférát teremt, igazi élettel tölti meg a sablonosabb számokat is. Karády Katalin elérhetetlen ikon volt, Méhes Marietta túl spleenes: Péterfy színpadi figurájában végre olyan femme fatale-t üdvözölhetünk, aki üdítő kevercsét adja a különc dívának, és a közvetlen lánynak a szomszédból, akivel szívesen trécselnénk egy hosszúlépés mellett. Képes a közönséget teljesen magához láncolni, a távoli színpadról meghitt kapcsolatot alakítva ki velük, mintha mindenkit külön-külön, személyesen is ismerne. A közönség pedig hálás a törődésért, elérzékenyül, tapsol, a karjai közé hulló nőt szeretettel simogatja és ölelgeti: nem nagyon ismerek még egy kortárs magyar énekest, akit ennyire dédelgetnének.

Az együttes alapvetően olyan dalokat válogatott a koncertre, amikben jól érvényesül az energiától feszülő, állandóan a szétrobbanás szélén álló Bori: a Fekete Párna például annyira katartikusra sikeredett, hogy önkívületi állapotot okozott még a hallgatása is. Péterfy csendesebb, mélázóbb énje – mert ilyenje is van neki – inkább a hordozókon élvezhető: a Délelőttök a kádba, ami egyik személyes kedvencem, mindig hiányzik a koncertekről, persze belátom én, nem egy fényektől villódzó hatalmas színpadra teremtették. A számot Bori annak idején Lovasival, egyik állandó alkotótársával énekelte, s a témafelvetéssel el is érkeztünk az este kényes pontjához, amit jobb lenne elfelejteni.

A duettekig ugyanis feszes szerkesztésű műsor pergett a színpadon: Péterfy kézben tartotta a szálakat, volt az estének dinamikája, íve, feszültsége, izgalma. Amikor azonban elkezdtek beszállingózni a vendégénekesek, leengedett a feszesre fújt lufi, és szép lassan szétcsúszott a dramaturgia. Kezdjük azzal, hogy az egyik fellépő – inkább nem írom ide a nevét – csaprészeg volt, ez már akkor kiderült, amikor énekelni kezdett: aztán a szám végén megkérdezte, jól mulatunk-e, mi közönség, és ekkor kábé a tömeg legvégéig elért szájából a piaszag. Lehet, hogy inkább hátul kellett volna csicsikálnia a backstage-ben, a számot meg elénekli Bori egyedül – vagy kihagyják, na bumm.

De a többiek sem álltak a helyzet magaslatán – bávatagon kóvályogtak a színpadon, nem lelték a helyüket: ha Péterfy nem próbálja őket vasmarokkal irányítani, talán el is tévednek. Énekelni egyikük sem tudott igazán, és hiába ölelgették, tapogatták az énekesnőt, és az is őket, az igazi kötőerő nem született meg, még a Szerelem című Bizottság-feldolgozásban sem, hiába áradt ropogó géppuskasorozat az énekesnő torkából. Az intenzív egymásnak feszülés, a drámaiság, az erotika pattogó szikrái azok, amik egy igazi kettősnek a sava-borsát adják, itt ez mind-mind fájón hiányzott, lagymatag lötyögéssé karcsúsodott. Illetve nem: a koncert első felében, a felvezető számok valamelyikében feljutott egy lelkes rajongó srác a színpadra. Közte és az énekesnő között például százszor erősebben szikrázott fel a kémia, mint bármelyik előre megrendelt sztárénekessel. 

Péterfy igyekezett megmenteni a helyzetet és végig lelkesen stage divingolt: ha már a vendégekkel nem épül kapcsolat, legalább a közönséggel maradjon meg. Sajnáltam szegény biztonsági embert, akinek folyvást keresztül kellett robognia a színpadon, hogy őrizhesse az énekesnő testi épségét. Remélem, nem kapott szívrohamot. Amikor a – feleslegesnek bizonyuló – férfiakat végül leterelték, a koncert is visszakapta erejét, Péterfy pedig a szárnyait: fekete ruhájában, erős fénycsóva közepén, szélgép fútta hajjal és a fényben kirajzolódó füsttel, ami a cigarettájából hömpölygött, sikerült ismét vákuumszerű figyelmet generálnia. A ráadások, a végén az elmaradhatatlan Vámpírral úgy zárták le a műsort, hogy szerencsésen megfeledkeztünk a közbeékelt balsikerű duett-blokkról.  Tanulság: ha egyedül is képes vagy rá, ne hívj segítséget. Jó, ez nem mindig igaz, de a szerda esti Love Band-koncert esetében feltétlenül.

Hegedüs Barbara

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek