Az Isten tudja… a tolerancia könyve is, az itthon kevéssé ismert vallások, mint a buddhizmus vagy az Iszlám Állam miatt sok negatívum és félreértés övezte iszlám lényege is kibontakozik a felekezetek képviselőin keresztül.
Rába Géza: Isten tudja…
Ahány ember, elköteleződés vagy világnézet, annyiféle színes vagy hétköznapi, érdekes vagy érdektelen, megnyugtató vagy felkavaró választ kínál ugyanaz a kérdés és probléma. Hát még ha ehhez hozzájön, hogy a más-más hagyományt szem előtt tartó vallások és felekezetek – külsőre – mennyire másképp látják a jelenségeket és a jelentőségteljes jelenségek mikéntjét, attól tarthatunk, hogy mennyire nincs adekvát magyarázat. Pedig dehogyisnem!
Rába Gézának, a 24.hu újságírójának könyve amellett, hogy kötelező, jellegét tekintve kísérletező könyv. Az Isten tudja… című kötet szakít az interjúkötetek szokványos hagyományával, és változtatás nélkül ugyanazt a kérdést szegezi mindegyik vallás képviselőjének, s hogy ne tűnjön távolinak és homályosnak az épp magyarázatra váró kérdés, elöljáróban a való életből hoz példákat újsághírekből válogatva. És hogy milyen kérdések hangzanak el a könyvben? Gyakorlatilag minden, az életünket és a halálunkat érintő kérdés feltevésre kerül, a legősibbtől a legmodernebb, legkényesebb, minket leginkább foglalkoztató ügyekig. Hogy egy példával szemléltessem, Verő Tamás rabbi az állandóan vitatott és kényes öngyilkosságról a szélsőségek, a radikalizmus kikerülésével nyilatkozik mértéktartóan. „A vallásunk azt mondja ki, hogy egy öngyilkos nem lehetett tudatában – akár csak egy rövid pillanat erejéig, akár egy hosszabb folyamat részeként – annak, hogy mit tesz. Döntése – ez lehetett az elméjének pillanatnyi elborulása – betegségnek tudható be. Egy beteg embernek meg kell adni a temetéssel a végtisztességét, amely a beteg embernek éppúgy jár, mint a többi elhunytnak.”
A könyv annak is újdonságként hathat, aki megrögzött – már ha feltételezzük, hogy van ilyen – ateista, és ágál a vallások ellen, míg az, aki valamelyik vallás elkötelezett híve, az érdeklődés és a jóindulatú kíváncsiság jegyében nyugodtan megnézheti, az egyéb (vallási) válaszok mennyire térnek el, illetve egyeznek a felekezetéhez köthető válaszokkal.
Egy másik idézetet kiragadva, Nagypál Szabolcs római katolikus teológus például a következőket írja a szerelemről. „A szerelem egy felfokozott és rendkívüli állapot, amely kivételes, a hétköznapiságot meghaladó tettekre és alkotásokra sarkallhatja az embert. A felfokozottságnak és az összeszedettségnek azonban az igazán időtálló művek világra hozásakor együtt kell működnie.” Farkas Pál buddhista tanító praktikusabb elvekhez igazodva ad tanácsot. „A Buddha igen fontosnak tartotta a házasságot megelőzően is a mértéktartó és józan viselkedést. Amennyiben valaki párt választott, felhívta figyelmét a kölcsönös tisztelet és hűség fontosságára. Amennyiben ezt csak tervezte, óvta attól, hogy pusztán a vágyak vezéreljék, és a választáshoz javasolta a körültekintést és megfontoltságot.”
A válaszadók egytől-egyig a saját vallásuk szabályrendszerén belül maradva nyújtanak hol megnyugtató és hol kevésbé megnyugtató válaszokat, de egyikük sem esik abba a hibába, hogy egyedül a tulajdon vallásának kíván érvényt szerezni az összestöbbi kizárásával.
Az Isten tudja… a tolerancia könyve is, az itthon kevéssé ismert vallások, mint a buddhizmus vagy az Iszlám Állam miatt sok negatívum és félreértés övezte iszlám lényege is kibontakozik a felekezetek képviselőin keresztül. Tabudöntögetés, ha úgy tetszik, ugyanis itt nincsenek tabuk, nem okoz dilemmát semmi. A kötet megszólítottjai megszólítanak minket, halandókat, hozzánk beszélnek, és ha elvétve akad némi hivatalos mellékíz s az ebből következő távolságtartás mértéktartóan szürke légköre átmenetileg meg is kísért egy-egy hivatalos személyt, nagy arányaiban friss és életszerű, a hétköznapokban tökéletesen használható gondolatokkal találkozunk, mindenki földközelben, földközelien szólal meg, isteni érvénnyel.
Rába Géza a lényeges dolgokat, a dolgot magát körültapintó kötetével alighanem egy hosszú ideje tátongó űrt tölt be, s nem lepődnék meg, ha jelenleg a folytatáson fáradozna a szerző. Volna mit folytatni, tegyük hozzá, aktualitásokban és égető problémákban semmiképp nem szenvedünk hiányt. S a Voltaire nevéhez köthető mondást, miszerint „ha Isten nem lenne, ki kellene találni”, nyugodtan nyugtázhatjuk, mert Istennek hála, van, s a válaszokból ítélve az isteni megnyilatkozások elég jól és emberien szolgálnak útmutatóul.
Ayhan Gökhan
Átjáró
