Mendelssohn-Schumann-maratont rendeznek a Müpában. Az eddig megrendezett maratonokat várva várják a zene szerelmesei, és ezeken a rendezvényeken minden évben csaknem tízezren vesznek részt.
2008 óta a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa együttműködésében minden évben zenei maratont rendeznek egy vagy két zeneszerző életművéhez kapcsolódóan. Az elmúlt nyolc évben olyan népszerű és közkedvelt zeneszerzők munkáit élvezhette a közönség, mint Csajkovszkij, Bach, Beethoven, Bartók, Mozart, Schubert, Dvorák és Stravinsky. Az eddig megrendezett maratonokat várva várják a zene szerelmesei, és ezeken a rendezvényeken minden évben csaknem tízezren vesznek részt.
2016-ban Felix Mendelssohn és Robert Schumann lesz a maraton két főszereplője. Schumannt és Mendelssohnt sok minden összeköti: kortársak voltak, tragikusan fiatalon haltak meg, és mindketten a német romantikus zene óriásai. Olyan remekműveket hagytak ránk, amelyek ma is eleven erővel hatnak, és amelyek nélkül szinte el sem tudnánk képzelni a klasszikus zene történetét.
Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) 1818-ban adta első hangversenyét, és 1820-tól foglalkozott zeneszerzéssel. Mendelssohn csodagyerekként indult, eghíresebb művét, a Shakespeare Szentivánéji álom című darabját alig tizenkét évesen írta, ezenkívül írt szimfóniákat, hegedű- és zongoraversenyeket, oratóriumokat, operákat is. Kilencévesen lépett fel először nyilvánosan, és tizenhat évesen, Cherubini biztatására választotta a zenei pályát. Saját életművével zeneszerzőként is bőségesen kiérdemelte helyét a zenetörténet legnagyobbjainak panteonjában, ám Bach műveinek újrafelfedezésével, Lipcse zenei életének felfejlesztésével és konzervatóriumának megalapításával karmesterként és zeneigazgatóként is komoly érdemeket szerzett. A fiatal Schumann két nagy szenvedélye az irodalom és a zene volt, amelyek közül sokáig nem is tudott választani. Lipcsében – szülői kényszernek engedve – jogot tanult, s mellette a neves zongorapedagógusnál, későbbi apósánál, Friedrich Wiecknél folytatta zongoratanulmányait. Húszévesen egy Paganini-hangverseny élményének hatására végleg a zenei pálya mellett döntött. 1834-ben megalapította, majd 10 éven át vezette a Neue Zeitschrift für Musik c. folyóiratot, mely a kor egyik legjelentősebb zenei orgánumává nőtte ki magát. 1835-től a lipcsei Gewandhaus-koncertek karmestere volt, ő tette Lipcsét európai hírű zenei központtá, az ő nevéhez fűződik a lipcsei konzervatórium megalapítása is. Gazdag és változatos zeneszerzői és elméleti munkássága a zenetörténet legjelentősebb alkotói között jelöli ki helyét.
Robert Schumann (1810-1856) a német romantikus zene egyik legkiemelkedőbb alakja. Míg Mendelssohn romantikus életérzését klasszikus formákba öntötte, addig a pályája elején a hagyományos formákkal szakító Schumann inkább volt újító, nem ragaszkodott ilyen mértékben a klasszikus zenei örökséghez. Schumann zongoraművésznek készült, de jobb kezének középső ujja megbénult, ezért a zeneszerzés mellett döntött. Komponált szimfonikus és zongoraműveket, kamarazenét, írt oratóriumot (Az Éden és a Péri) és operát (Genovéva) is, valamint számos dalt is. A szó legszorosabb értelmében kortársak voltak, Mendelssohn 1809-ben született és 1847-ben halt meg, az 1810-es születésű Schumann-nak hosszabb, de jóval nehezebb élet adatott meg, 1856-ban elborult elmével az endenichi ideggyógyintézetben végezte.
