Az európai országok a húsvéti étkezési szokások tekintetében csak részben egységesek, jóllehet, az ünnepi menük alapja a legtöbb országban a tojás, a hús és az édesség egyes fajtái.
A húsfélék közül az északi és közép-európai országokban, így Magyarországon is, elsősorban a füstölt sonka terjedt el – ezt támasztják alá az egyik legnagyobb magyar hipermarket lánc vásárlási adatai is. A hiedelmekkel ellentétben viszont nem a sonkát fogyasztották először a negyven napi böjt után, hanem bárányt, mint ahogyan azt ma is teszik Görögországban.
Olaszországban a szalámi és a kolbászféléket is a húsvéti ételek közé sorolják: itt a hagyományos sajttortához a Capocollo nevű szalámit kínálják, amelyet először húsvétkor vágnak fel. Szlovéniában a sonkát kiegészíti a húsvéti kolbász.
A húsfélék hagyományos kísérője valamennyi országban – legyen szó sonkáról, vagy bárányról – a torma, amelynek elkészítési módja, ízesítése tájegységenként is változatos. Lengyelországban például különleges ízű levest főznek belőle.
Az édességek európai választéka még gazdagabb. A csoki nyuszi és a csoki tojás folytatja térhódítását, s újabban diabetikus változatokban is kapható. Míg Magyarországon a kalács a tipikus sütemény, az olaszoknál a ciaramicole, amely cukrozott aszalt gyümölcsös, likőrös sütemény. Németországban a gyümölcsös sajttorta dívik, az ehhez hasonló potica pedig Szlovéniában.
A magyar üzletekben is milliószámra vásárolt legtipikusabb élelmiszer ilyenkor a tojás, amely a legősibb húsvéti jelkép, a termékenység és a bőség szimbóluma.
A tojások festése, díszítése mind a mai napig fennmaradt valamennyi európai országban, ám jelentősek a különbségek, a szokások. Lengyelországban például kizárólag a legidősebb női családtag festheti pirosra a tojásokat.
Míg Magyarországon a tojást többnyire locsolkodók kapják, addig Görögországban egészen más a szerepe: húsvétvasárnap a színes tojások héjának feltörésével emlékeznek Krisztus feltámadására.
