„Mindig követni fogom a nyomdokaidat” – ígérte Denzel Washington Poitier-nek. Február 20-án lett 90 éves Sidney Poitier, az első színes bőrű színész, rendező, producer, aki Oscar-díjas lett a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
Az 1927. február 20-án született Sidney Poitier születésétől fogva amerikai állampolgár, de elég szokatlan módon lett az. A Bahama-szigeteken élő szülei 1927-ben épp a miami piacon igyekeztek túladni az általuk termelt paradicsomon, amikor gyermekük időnek előtte a világra kívánkozott. A szülők aggódtak a koraszülött Sidney miatt, még egy jósnőt is felkerestek, aki azonban biztosította őket, hogy fiuk gazdag és sikeres lesz, s nevét az egész világ ismerni fogja.
Gyermekkorát hat testvérével a Bahamák egy kis szigetén, nagy szegénységben töltötte, az isten háta mögötti helyen színháznak, mozinak hírét sem hallották. A kisfiú egyetlen szórakozásként csak a tengerparton téblábolhatott, elképzelve mi van a láthatáron túl. Iskoláit 13 évesen be is fejezte, ezt követően Miamiba költözött egyik testvéréhez, majd belépett az amerikai hadseregbe, a II. világháborúban az egészségügyieknél szolgált.
Leszerelése után New Yorkban mosogatófiúként dolgozott, szállást gyakran csak a buszpályaudvaron talált. 1946-ban állás után kutatva látott meg egy újsághirdetést, amelyben színészeket kerestek. Förtelmes kiejtését hallva eltanácsolták, de nem adta fel: kevés pénzét beszédtanárra költötte és a rádióbemondókat utánozta. Fél év alatt megszabadult bahamai akcentusától, s ekkor már szerződtette az American Negro Theatre – portásnak…
A színpad közvetlen közelébe takarítóként került, a dolgok csak egy sikeres beugrás után kezdtek megváltozni. A Broadway-n 1946-ban debütált, 1949-ben állt először kamera elé, egy dokumentumfilmben. Igazi karrierje egy évvel később kezdődött a Nincs kiút című filmmel, majd Korda Zoltán Kiáltsd, kedves vidék című, dél-afrikai környezetben játszódó társadalmi drámájában szerepelt.
A folytatás váratott magára: Poitier éttermet nyitott Harlemben, megnősült, s csak ügynöke unszolására tért vissza a filmhez 1955-ben. A nagy kiugrást 1958 hozta meg, amikor Stanley Kramer rendező őt szemelte ki A megbilincseltek című filmben Tony Curtis partnerének. A film egy fekete és egy fehér fogoly szökésének története, ballada az egymásra utaltságról. A szerep meghozta számára az első Oscar-jelölést, s ettől kezdve egy évtizeden át ő volt a vezető fekete színész Hollywoodban. Hálás feladatok sorát kapta, tanúbizonyságot tehetett jellemábrázolási képességéről, drámai és komikai érzékéről, megjelenítő eszközeinek sokoldalúságáról.
1959-ben Gershwin Porgy és Bess című operájának filmes változata hozott újabb fordulatot életében: a forgatáson beleszeretett partnerébe, s bár a románc hamar véget ért, házassága megromlott és elvált feleségétől. Porgy szerepét nemcsak nem teljes hanggal (egy hivatásos énekes szinkronizálta), de teljes szívvel sem játszotta, először nemet is mondott a felkérésre, mert szerinte a film a feketékről alkotott sztereotípiákat tükrözi. Végül barátai rábeszélésére engedett, mert belátta: a visszautasítás karrierje végét jelentené. A vonakodva vállalt szerepért mégis Arany Glóbusz-díjra jelölték.
Magánéleti kudarcai ellenére pályája töretlenül haladt előre, a filmtörténetbe végleg az 1963-as A mezők liliomaival írta be nevét. Ő lett ugyanis az első fekete színész, aki a legjobb férfi főszereplő kategóriában megkapta az Oscar-díjat. A politikába is beleártotta magát, népszerűségét felhasználva a feketék egyenjogúságát követelő polgárjogi mozgalom élére állt. A történet egy hajdani katonáról szól, aki Arizonában utazva találkozik öt apácával, akikről kiderül, hogy Németországból menekültek és nem beszélnek angolul. Homer felajánlja nekik a segítségét, cserébe fizetés helyett jó szót és barátságot kap tőlük. A szövetség oly erőssé válik, hogy Homer visszatér az apácákhoz és segédkezik egy templom felépítésében.
Közben azért dolgozott is, a Tanár úrnak szeretettel című filmben láthattuk, s ismét Stanley Kramer irányítása mellett eljátszotta a Találd ki, ki jön vacsorára? főszerepét. A tíz Oscarra jelölt alkotás a „vegyes házasság” kényes témáját feszegette, a szereplők között ott találjuk Spencer Tracyt és Katharine Hepburnt is. A Forró éjszakában című filmben Tibbs rendőrfelügyelőt alakította, a mű 1967-ben öt Oscar-díjat söpört be, egyebek között a legjobb film kategóriában is diadalmaskodott. A nyomozószerep még sokáig elkísérte, a filmből tévésorozat is készült, s három évvel később jött a Mr. Tibbs nyomoz című krimi. 1968-ban már nem csak szereplője, hanem társírója volt az Ivy szerelméért című filmnek.
1969-ben Paul Newman és Barbra Streisand társaságában megalapította a First Artists Productions céget, 1972 óta rendezőként is dolgozik. Először a Buck és a prédikátor munkálatait irányította, a főbb szerepeket – ahogy később is gyakran – magára, illetve régi barátjára, Harry Belafontéra osztotta.
A hetvenes években feketekomédia sorozatot rendezett, ő dirigálta a nyolcvanas években Gene Wilder komédiáit, a Dutyi dilit és a Ki kém, ki nem kémet, illetve 1990-ben a Szellempapát Bill Cosby főszereplésével.
A nyolcvanas évek rendezései mellett szerepelt a Gyilkos lövés, A kis Nikita című bűnügyi filmekben, a kilencvenes évekből főleg tévéfilmjei jelentősek. Ezek egyikében Thurgood Marshallt, a legfelsőbb bíróság egyik tagját, míg a másikban Nelson Mandela későbbi dél-afrikai elnököt alakította a Mandela és De Klerk című politikai témájú filmben.
Késői mozifilmjei közül említést érdemel a számítógépes manipulációkról forgatott Komputerkémek (1992) és A sakál (1997) című thrillerek. Az elmúlt években két dokumentumfilmben is szerepelt, s 2001-ben narrátora volt az Amerikai Odüsszeia című alkotásnak.
Több díja mellett 1974-ben megkapta a brit birodalom parancsnoka (CBE) címet, 1992-ben pedig az Amerikai Filmintézet életműdíját. 1997-től – persze csak jelképes elismerésként – a Bahama-szigetek nagykövetévé nevezték ki Japánba. A 2002. évi Oscar-díj kiosztón életműdíjat kapott rendkívüli alakításaiért és azért, mert „méltósággal képviselte a filmipart”. A színész jól beszél oroszul, kétszer házasodott, hat gyermek apja, s 2000-ben megjelent önéletrajza.
