„Mit kíván a magyar nemzet. / Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A márciusi ifjak által megfogalmazott Tizenkét pont az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek összefoglalása volt.
A Tizenkét pont születése
A párizsi forradalom hírére 1848. március 3-án Kossuth Lajos felirati javaslatot terjesztett az országgyűlés elé, amelyben az érdekegyesítést és a belső reformokat jelölte meg célként, a birodalom népeinek pedig alkotmányt követelt, amelynek később fontos szerepe lett a bécsi forradalom kitörésében. Az alsótábla a javaslatot azonnal elfogadta, és feliratban javasolta a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a független, nemzeti kormány felállítását.
Másnap a reformer politikusokat tömörítő Ellenzéki Kör is megvitatta a felirati javaslatot, melyből hiányolták a sajtószabadság, az évenkénti országgyűlés és más intézmények tételes megemlítését. Ezért március 12-ére – Irinyi József megfogalmazásában – elkészült a Tizenkét pont első változata, amelynek tartalma jóval túlment az eredeti felirati javaslaton. Ez a változat egy bevezetőt is tartalmazott, amely kijelentette, hogy a nemzet immáron az alkotmány teljes reformját igényli, részeredményekkel már nem elégszik meg.
A radikális pesti ifjúság a Pilvax kávéházban elhatározta, hogy a Tizenkét pontot a március 19-i József-napi vásáron a vásározók elé terjeszti. A bécsi forradalom március 13-i kitörése, valamint az, hogy a bécsi tanuló ifjúság a rendekkel elfogadtatta a március 11-i petícióját, felgyorsította az eseményeket. Amikor azonban március 14-én este megérkezett az előző napi bécsi forradalom híre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak – Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál vezetésével – mielőbbi cselekvésre szánták el magukat, és úgy döntöttek, hogy másnap reggel tüntetést szerveznek Pest-Budán, valamint az egész városban kihirdetik a Tizenkét pontot.
„Mit kíván a magyar nemzet.”
Március 15-én reggel, a Tizenkét pontot is magában foglaló kiáltványt megfogalmazta néhány ifjú, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megváltoztatta a diétához intézett Tizenkét pont bevezetését, politikai fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmazta meg. A pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, s a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon bocsátása.
A fiatalok a Pilvax kávéházhoz mentek, ahol már többen gyülekeztek mellükön háromszínű kokárdát viselve, és felolvasták ezt a módosított kiáltványt, majd Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. A költeményt nagy tetszéssel fogadták társai. A kávéházból tíz-tizenöten indultak az orvosi egyetem felé, ahol Petőfi újra elszavalta a Nemzeti dalt, míg Jókai a kiáltványt olvasta fel a diákoknak.
Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az Egyetem térre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeghez folyamatosan csatlakoztak az emberek, és Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára, hogy kinyomtassa a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Ez a következő pontokban sorolta föl a magyar nép követeléseit.
A Tizenkét pont volt az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek összefoglalása.
„Rabok tovább nem leszünk!”
Kevéssel dél előtt Irinyi János személyesen oszthatta szét a két röplapot, a szabad sajtó első példányait. A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak.
Délután a Nemzeti Múzeumnál már tízezres tömeg zúgta Petőfi után az esküt: „Rabok tovább nem leszünk!”. Elhatározták, hogy kiszabadítják Táncsics Mihályt a budai Vár helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős tárgyalóbizottságot alakítottak a Pest Város tanácsával való egyezkedésre. A tanácsterembe betóduló 300 fő és az épület előtt várakozó 10-15 000 fős tömeg hatására a városi tanács elfogadta a Tizenkét pontot, majd aláírta és lepecsételte annak egyik kinyomtatott példányát. Ezt követően átvonultak a budai Várba, ahol Nyáry Pál, Klauzál Gábor és Rottenbiller Lipót a Helytartótanács elé terjesztette a 12 pontot. A húszezres tömegtől és a bécsi forradalomtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél 6 körül engedett a követeléseknek. Megtiltatott minden katonai beavatkozás, eltörölték a cenzúrát és Táncsics Mihály börtönajtaja is megnyílt.
1848. április 11-én, az utolsó magyar rendi országgyűlésen V. Ferdinánd király elfogadta az úgynevezett „áprilisi törvényeket”. A törvénycsomag jórészt a pesti forradalom 12 pontjának törvénybe foglalása volt, amely biztosította a magyar országrész polgári demokratikus fejlődését, és Magyarországot lényegében rendi államból parlamentáris állammá alakította. Noha az április törvényeket a forradalom leverését követően az új, neoabszolutista kormányzati rendszer eltörölte, azok a magyar politika viszonyítási alapjává váltak, és részint megvalósultak az 1867-es kiegyezéssel, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia idején végbement közjogi fejlődéssel.
Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az országgyűlési küldöttsége a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
