“Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.” 170 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én Pest-Budán kitört a forradalom.
Március 15-ét tekintjük a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Ez a nap magyar sajtó napja is.
Az európai városok sorában Pest-Budán 1848. március 15-én kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival.
Barabás Miklós több forradalomról szóló művet is festett, az 1848-ban készült Jókai március 15-én című képen a márciusi lázas napok egyik legkimagaslóbb mozzanatát örökítette meg, midőn Jókai Petőfi és Vasvári, a Landerer és Heckenast-féle nyomda előtt, az esőben tolongó sokaságnak, a szabadsajtó első termékét, a Nemzeti dalt osztogatják. A kép alján lévő felirat a művésztől: 1848. marc. 15-én az ébredés hajnalán a már szabad nép zajjal megrohanja a nyomdát s szakadó esőben kapkodja szét a szabad sajtó első termékét: Petőfi Talpra magyar-ját. Jókai Mór a nyomdából kijövet, meglátva az esernyők tengerét, így szól a tisztelt polgártársakhoz: „Ez a vitéz forradalmár nép, hogy félti egy kis esőtől kalapját, kabátját, hát még a bőrét!” Erre az ezernyi esernyők becsukódnak és a tisztelt polgártársak nagy tömege zuhogó esőben csukott esernyővel bőrig ázik.
A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódott a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmeibe, s aláírásgyűjtő mozgalmat indított Kossuth Lajos március 3-iki felirati javaslatának támogatására. (E felirati javaslat többek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte Magyarországon.)
Március 19-ére népgyűlést akartak egybehívni Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő és egyben radikalizáló Tizenkét pontjukat, amelyeket Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába. Amikor azonban március 14-én este az előző napi bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat. Vasvári Pál ekkor fogalmazza meg forradalmi célokat:
„Egész Európa tengere forr, s a népek újjászületésének meg kell történni! Jajj a nemzetnek, mely még most is közönnyel tudna tekinteni a nagyszerű világeseményekre. Azt én egyenesen öngyilkossággal vádolnám.
A francia kakas már harmadszor is kukorékolt: a hajnal minden életrevaló nemzetnél kezdődik…
Most vagy soha! – Ha a kedvező európai eseményeket elszalasztjuk: akkor ismét sinlődhetünk századokon át… Amely nemzet önmagát elhagyja, az nem méltó a szabadságra.”
„Tizenkét pont
Mit kíván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak.
12. Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Bár az idők során romantikus felhangot kapott március 15. eszménye, a nehéz életkörülmények, a magyar társadalom elmaradottságában gyökeredző okokat a márciusi ifjak mind hangsúlyozták. Vasvár maga leszögezte, hogy „Nincs az az ember, nincs az a hatalom, ki a néptől a szabad földet elvegye… És ez az alapja a honszabadságnak!”
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula Tizenkét pont szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, s a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon engedése. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban, eredetileg a március 19-i reformlakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt.
„Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el „ (Petőfi Sándor naplója)
Ezután Petőfi és mintegy tíz társa az egyetemre ment, előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak, s minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára.
Az ifjúság vezetői által a nép nevében lefoglalt gépeken cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Délután a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait arra, hogy csatlakozzanak a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Ott az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők: Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, s szabadon bocsátotta börtönéből Táncsics Mihály írót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
„Barátom, csudákat éltünk! Nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült. Én teli vagyok a legszebb reményekkel. /…/ Már minőnek fog mutatkozni a második és harmadik felvonás, azt be kell várnunk. /…/ Az én politikám biztos volt… de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán húsz év alatt nem bírhatott volna előállítani!” (Széchenyi István levele Tasner Antalnak, márc. 17-én)
Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
A márciusi ifjúság több tagja is katonának állt, és a frontokra ment. Az eszmehordozók erős harci szelleme, bátorsága, kiállása sokat segített a közkatonák harci szellemének, hazaszeretetének felhevítésében és megtartásában, ha már katonának nem mindegyikük volt kiválónak mondható. Vasvári maga így írt márciusi társairól:
„Ezek vagy győzni fognak, vagy az első ágyúk előtt halomra hullani. A hány kebel, annyi isten, annyi meggyőződés. Ezeket keblök szent érzelme lelkesíti. Ezek 45. o.nem élő gépek lesznek, hanem a szabadság oroszlánhősei.”
Nemzetünk 1848–49-es szabadságharcának fényét nem tudta kioltani száz év elnyomatása sem. Nemzeti ünnepünkön a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napját, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdetét ünnepeljük, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Az ünnep 1989-ben volt először munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep, s egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit.
