A szabadságharc Mária főhadnagya, Lebstück Mária, aki nő létére főhadnagyi rangig vitte a szabadságharc honvédseregében, Zágrábban született 190 éve, 1830. augusztus 15-én.
190 éve, 1830. augusztus 15-én született Zágrábban Lebstück Mária, aki nő létére főhadnagyi rangig vitte a szabadságharc honvédseregében, és akinek regényes élete Jókai Mórt novella, Huszka Jenőt és Szilágyi Lászlót operett írására ihlette.
„Mindnyájan emlékezni fogunk az alakjára, a kik az 1848/49-iki szabadságharca emlékeinek kiállítását meglátogattuk. A pénztárnál egy 48-as honvéd főhadnagy ült, egyenruhában, mellén a koszorus vitézségi renddel, fején a trikolor-rózsás csákó; napbarnitott arczán se bajusz, se szakáll.” (Jókai Mór: A női honvédhadnagy)
Horvát apja, egy jómódú kereskedő a legjobb nevelést akarta biztosítani gyermekének, ezért tizenhárom éves korában Bécsben élő nagybátyjához küldte, hogy a császárvárosban végezze iskoláit. A nagybácsi, báró Simonich Boldizsár császári ezredes életvitele nagy hatást gyakorolt a fiatal lányra, aki 1848-ban, a bécsi forradalom kitörésekor férfiruhába bújt, és Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. A jogászokkal együtt küzdött a márciusi és októberi bécsi forradalom idején, melynek leverése után Magyarországra szökött.
Sikerült bekerülnie a német légióba, majd a tiroli vadászokhoz és számos csatában vett részt. Harcolt a branyiszkói áttörésnél és az 1849. februári kápolnai csatában is, ahol megsebesült, s hősies helytállását előléptetéssel jutalmazták.
Buda ostromakor, főhadnagyi rangban szolgálva ismerkedett meg Jónák József tüzér őrnaggyal, akivel egymásba szerettek. Rövid jegyességüket 1849 júliusában gyors házasság, majd gyermekáldás követte. A hadügyminiszter megdöbbent, amikor a vérzivataros időkben szabadságért jelentkező főhadnagyot pirongatta, mire az közölte: férjhez akar menni…
Budavár elfoglalásának győzelmi ünnepén, ahol női ruhában jelent meg vőlegénye kérésére, kiderült eltitkolt női mivolta – például Görgey kémnek hitte, és halálra ítélte. A bitófát végül Jónák közbenjárására kerülte el, így a parancsnok az ítéletet életfogytiglanra változtatta. A szabadságharc leverése után Mária az aradi várban raboskodott, és a börtönben szülte meg a fiát, Jónák Pált is. Férje, a tüzér őrnagy apa soha nem örülhetett fiának: a császári bíróság 16 évi, vasban letöltendő fogságra ítélte, a raboskodást nem élte túl. Mária rokonai minden követ megmozgattak, hogy kiszabadítsák. Erőfeszítésüket hat hónap múlva siker koronázta, de az asszonyt kiutasították Magyarországról.
1850-ben gyermekével Horvátországban telepedett le, az emberek azonban ellenségesen fogadták, ismét kémkedéssel vádolták, ezért néhány év múlva Győrbe költözött. Itt találkozott régi ismerősével, Pasche Gyula festővel, egykori honvéd hadnaggyal, akivel hadnagyként szolgált a tiroli vadászoknál. Az ismeretségből szerelem lett, hamarosan összeházasodtak, és tizenhét éven át, férje haláláig boldogan éltek.
Az 1868-ban, más források szerint 1870-ben megözvegyült Mária rendkívül nagy szegénységben, varrónőként és mosónőként tartotta fenn magát, majd megromlott egészsége miatt a festő-mázoló mesterséget folytató fiához költözött Újpestre. A szabadságharc emlékét mindig őrizte, március 15-én magára öltötte régi egyenruháját, ott volt Aradon a vértanúk szobrainak leleplezésén, és minden évben elzarándokolt a budai vár ostroma során elesett hősök sírjához.
1892. május 30-án halt meg, az újpesti Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Nevét utca viseli Újpesten, 1935-ben emléktáblát helyeztek el volt lakóhelyének falán.
Az 1848-49-es szabadságharc különös sorsú női tisztje nem sokkal halála előtt Jókai Mórnak mondta el élettörténetét, akinek róla írt novellája a Pesti Hírlapban jelent meg.
„Én ez alakot az 1849-iki májusi napokban láttam, akkor még nyalka „legény” volt, huszár dolmányban, sarkantyus csizmában. Irtam is róla valami költeményt.
Hanem hát mind annál, a mit költői fantázia kitalál, sokkal érdekesebb ennek a rendkívüli alaknak az igaz története, a melyhez a hiteles adatokat ő maga bocsátá kezemre. Ez a két év egy nő életéből „sok” volna egy regénynek.
„Lebstück Mária” (ez volt a családi neve) Zágrábban született, horvát szülőktől 1830-ban, a hol az atyja jómódu kereskedő volt. Kora fiatalságában Bécsbe került, a hol szülőinek gazdag rokonai laktak. A mint 1848-ban a márcziusi mozgalom megindult, a szabadság mámora a 18 éves leány lelkét is elragadta: miután márczius 13-án és 14-én az ifju harczosok számára koszorukat füzött, márczius 15-én már nagyobb tettre szánta el magát. Felcserélte a női öltönyt az aulista egyenruhával, s puskát ragadva maga is beállt a Giron György vezénylete alatt alakult „német légióba”, később a jogász-zászlóaljba, melynek főparancsnoka Colloredo gróf, alparancsnoka Roller volt.
Ettől fogva férfinak tekintette mindenki, Károly volt a neve.” (Jókai Mór: A női honvédhadnagy)
Emlékének Huszka Jenő és Szilágyi László operettje, az 1942-ben bemutatott Mária főhadnagy és a zeneműből Szeleczky Zita főszereplésével forgatott film állított méltó emléket, bár az operett szabályai szerint happy enddel végződő történetből kimaradtak a tragikus fordulatok.
