James Watt skót mechanikus, az alacsony nyomású, kettős működésű forgó gőzgép feltalálójaként lényegesen hozzájárult az ipari forradalom elindulásához. Kevesen tudják, hogy ő fedezte fel, hogy a víz nem elem, hanem vegyület, s behatóan tanulmányozta a gőz rejtett hőtartalmának kérdéseit.
James Watt 1736. január 19-én született Greenock-on-Clyde-ban egy hajóács negyedik gyermekeként. Beteges gyermek volt, migrénben szenvedett és azt gyanították róla, hogy értelmileg visszamaradott, otthon anyja tanítgatta írni és olvasni. Tizenévesen félárvaságra jutott, korábban jól kereső apja csődbe ment, így Londonba utazott, ahol inasnak állt. Kitanulta a szerszámok használatát és a gépek készítését, reparálását, majd 1756-ban visszatért Skóciába és Glasgow-ban nyitott műhelyt. Mivel azonban nem volt elég inasideje, engedélyét elvették, ő pedig az egyetemre szegődött műszerésznek, amelyre nem volt érvényes a város joghatósága.
„A mechanikában nem árt, ha az ember tisztában van azzal, mire nincs szüksége ahhoz, hogy valamit elkészítsen.”
Glasgow-ban bízták meg a Newcomen-féle hibás gőzgép javításával, miután egy londoni mesternek beletörött a bicskája a feladatba. Watt megbirkózott a feladattal, de ezzel nem elégedett meg: elhatározta, hogy javít a kétségbeejtően alacsony hatásfokon. (A szivattyú percenként 12 emeléssel alig 540 liter vizet továbbított, hatékonysága alig 1 százalék volt.) „Minden gondolatom a gép körül forog, semmi másra nem tudok gondolni” – írta egy barátjának. Végül otthagyta állását, szűkös alkalmi jövedelmét szűkös jövedelmét földméréssel, hangszerek javításával, készítésével, sőt egyes feltételezések szerint márkás fuvolák hamisításával egészítette ki.
Végül rájött a megoldásra: elválasztotta a gőzlecsapódást végző kondenzátort a hengertől, amelyben a dugattyú mozog. A hengert, amelyet így nem kellett újra és újra lehűteni, hőszigeteléssel látta el és fáradt hővel fűtötte. A fáradt gőzt külön tartályban kondenzálta s külön hűtötte, így 75 százalék energia-megtakarítást ért el. Watt rájött az addigi gőzgéptípusok alapvető hibáira, és száműzte a gépből a levegőt, vagyis lezárta az addig nyitott hengert és egy atmoszférás gőzzel töltötte ki a helyét. Az így biztonságossá vált gépben a munkát nem a külső légkör, hanem az egy légköri atmoszférás gőz végezte. Az utókor 1769-től, a tökéletesített gőzgéptől számítja az ipari forradalom kezdetét.
James Watt termékeny élete folyamán számos további találmányt alkotott és egyéb újításokat is bevezetett: megszerkesztette a kettős hatású gőzgépet, amelyben a gőz ereje felváltva a dugattyú mindkét oldalán hatott (korábban a gőz csak egyik oldalra nyomta ki a dugattyút, amely csak lassan mozdult vissza a másik irányba.) A gépet bolygókerekes hajtóművel és lendítőkerékkel látta el, amely átlendítette a holtponton, így először tette azt nem csak előre és hátra, hanem forgómozgásra is képessé. Sőt, mivel 1784-ben gőzvezetékkel fűtötte irodáját, őt tekinthetjük a gőzfűtés feltalálójának is.
Gőzgépét 1769-ben John Roebuck nagyiparossal együtt szabadalmaztatta és megkezdte azok értékesítését. Később az anyagi nehézségekkel küzdő Roebuck helyére a birminghami Matthew Boulton lépett, aki elérte, hogy az 1783-ban lejáró szabadalmat 1800-ig meghosszabbították. 1775-ben megalapították a Boulton and Watt Hajtóműgyárat, amely 1799-től készített először teljesen vasból álló gőzgépet. A gőzgépek hamar elterjedtek, használták a bányákban vízemelésre, a kohászatban, a textiliparban, vízműveknél és még számos helyen. A gépeket a bányatulajdonosoknak ingyen adták, csak azt kérték: a különbözetet fizessék meg, amennyivel kevesebb szenet használnak fel, mint a hasonló teljesítményű Newcomen-gép esetében tennék. Nem fizettek rá…
„Az én felelősségem az, hogy kövessük a Szentírást, ami arra utasít minket, hogy vegyük birtokunkba ezt a földet, míg Jézus vissza nem tér” – vallotta a sikerei ellenére is szerény életet élő Watt. Egyéb találmányai mellett bevezette a dugattyú paralelogrammás vezetését, a centrifugális regulátort a gőzgép fordulatszámának szabályozására. A paralelogramma rudazat segítségével a mozgás áttevődött egy fojtószelepre, amely a gőzbevezetést csökkentette, lelassítva a túl gyors szerkezetet. Ezáltal a fordulatszámot két érték között lehetett tartani, Watt ekképp az automatizálás előfutárának is tekinthető.
1784-ben gőzmeghajtású járművet épített és szabadalmaztatott, három, különböző sebességű erőátvitellel. 1801-ben Boulton és Watt elsőként alkalmazták magasépítésben az öntöttvasat, amely a hídépítésben már évtizedek óta bevettnek számított. Ő fedezte fel, hogy a víz nem elem, hanem vegyület, s behatóan tanulmányozta a gőz rejtett hőtartalmának kérdéseit. Watt 1800-ban, a szabadalom lejártakor tisztelt és gazdag emberként vonult vissza, a virágzó üzletet fiára hagyta. Számos kitüntetésben részesült, a glasgow-i egyetem díszdoktora, a Királyi Akadémia tagja lett, de a felkínált bárói rangot visszautasította. 1819. augusztus 25-én halt meg a Birmingham közeli Heathfieldben.
2002-ben beválasztották a száz leghíresebb brit személyiség közé, és mi is naponta találkozhatunk vele: a Keleti Pályaudvar homlokzatáról tekint le George Stephenson társaságában. Nevét őrzi a teljesítmény metrikus mértékegysége, a watt. 1783-ban ugyanis gőzgépének erejére kíváncsian egy igáslovat tett próbára és azt találta, hogy az 150 fontot képes egy másodperc alatt négy láb magasra emelni, így határozta meg a lóerő fogalmát. (Egy lóerő egyenlő 735,5 watt, az egy LE teljesítményű gép 750 N súlyt 1 sec alatt 1 m magasra emel.)
