A legenda szerint Trója valódi lelőhelyének megtalálója Heinrich Schliemann, a 15 nyelvet beszélő, világutazó és tehetséges amatőr régész, kalandor volt. Heinrich Schliemann, Trója feltárója 200 éve született.
Emlékirataiban és könyveiben Schliemann azt állította, hogy amikor nyolc éves volt, az apja a térdére ültette, és elmesélte neki az Iliász történetét, a tiltott szerelmet Heléna, a spártai király felesége és Paris, Priamosz fia között. Mesélt Trójáról és arról, hogyan vezetett a pár szökése egy háborúhoz, amely elpusztította a késő bronzkori civilizációt.
Ez a történet – írja Schliemann – felébresztette benne a kíváncsiságot Trója, Tirüns és Mükéné létezésének régészeti bizonyítékai iránt
200 éve, 1822. január 6-án született a mecklenburgi Neubukowban Heinrich Schliemann német kereskedő és műkedvelő archeológus, Trója és Mükéné feltárója. Egy szegény lelkész fia volt, a család anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett hagynia. 14 évesen fűszeressegéd lett, hajósinasként hajótörést szenvedett, volt könyvelő Amszterdamban, a kaliforniai aranyláz idején bankot nyitott Sacramentóban. Közben nyelveket tanult, legalább nyolcat sajátított el, köztük az oroszt, az ó- és az újgörögöt. 1846-ban Szentpétervárra küldték, itt később saját vállalatot alapított és indigókereskedelemmel nagy vagyont szerzett, a krími háború idején az orosz hadsereg szállítója volt.
36 éves korában felhagyott a kereskedéssel és minden vagyonát az ókor régészeti kutatására áldozta, főleg Trója helye érdekelte. Ekkoriban Homérosz műveit teljes egészében költészetnek tartották, amelyeknek a történelemhez semmi közük sincs. Schliemann viszont meg volt győződve igazukról, s e vélekedés cáfolatának szentelte életét. Európa és Ázsia számos országát beutazta, Japánról könyvet is írt, Párizsban régészetet tanult, s bejárta Homérosz eposzainak színhelyeit. 1869-ben Ithaka, a Peloponnészosz és Trója címmel írt könyvében leszögezte: Trója a kis-ázsiai Hisarlik – s nem, mint egyesek vélték, a délebbre fekvő Bunarbashi – helyén állt. Állításait akkor gúnykacaj fogadta.
Schliemann 1871-ben Frederick Calvert amerikai diplomata ásatásait folytatva Hisarlikban hét egymás alatt fekvő település maradványaira bukkant. (Mivel a homéroszi Tróját a legalsónak vélte, a felső rétegeken egyszerűen áthatolt, sok fejfájást okozva a későbbi kutatóknak.)
1873-ban feltárta az ősi város egy részét, ahol több száz aranyból és más nemesfémből készült ékszert talált – ezeket Priamosz kincseinek nevezte el és kicsempészte Törökországból. Amikor 1874-ben folytatni akarta az ásatást, a török kormány perbe fogta az aranyleletek eltulajdonítása miatt, de végül 50 ezer frank büntetéssel megúszta.
1876-ban Mükénében kezdett ásatásokat, az Oroszlános-kapu közelében, majd a fellegváron belül. Az archaikus sírkövek alatt öt sírra bukkant, bár ezek 400 évvel korábbiak voltak, mint feltételezte.
A sírokban 16 holttest maradványai feküdtek, többek arcát aranylemez takarta, amely a tetemek elporladása után is megőrizte az arcokat, leghíresebb közülük az Agamemnón-maszk. Mellettük nemesfém- és elefántcsont ékszereket talált, ezeket Atreusz-kincsnek nevezte el.
1878-ban Odüsszeusz nyomába eredt (eredménytelenül) ásatott Ithaka szigetén, majd ismét Hisarlikban, ezúttal Émile Burnouf régész és Rudolf Virchow orvos-patológus társaságában. Harmadszor 1882-83-ban, majd 1888-tól halálig dolgozott Trójában, az utolsó években Wilhelm Dörpfeld építésszel. Vele együtt tárta fel 1884-ben Tirünsz fellegvárát, a mükénéi kultúra másik központját, itt sok tárgy utalt a görög szigetekkel, Egyiptommal és Föníciával való kapcsolatokra. Ebből Schliemann felismerte: Krétán is létezett egy korabeli kultúra, az ottani ásatásokhoz engedélyt is kapott, de mert nem tudott a tulajdonossal megállapodni a terület áráról, elszalasztotta harmadik nagy lehetőségét. Trója felfedezője 1890. december 26-án Nápolyban halt meg, tetemét barátai Athénba vitték és ott temették el.
Schliemann kutatásai teljesen megváltoztatták az ókorról alkotott képet: addig a történészek csak négy államról (Rómáról, Görögországról, Egyiptomról s Babilónia-Asszíriáról) tudtak. Ő két bronzkori civilizációt mutatott be, a harmadikat, Krétát az angol Evans tárta fel tíz évvel halála után. Könyvei és újságcikkei elsőként népszerűsítették a régészetet, felfedezései állandó izgalomban tartották a közvéleményt. Ő vette először figyelembe az irodalmi, írásos dokumentumokat, s kialakította a régészeti terepmunka gyakorlati módszertanát.
Ma már tudjuk, hogy a Schliemann által feltárt maradványok i.e. 2500 körül keletkeztek, ezer évvel a trójai háború előtt. Trójában kilenc település épült egymás fölé, Schliemann az alulról másodikban kutatott, ma a harmadikban lévőt vélik a homéroszi Trójának.
„Priamosz kincsét” Berlinben helyezték el, majd a II. világháború végén a Szovjetunióba került, bár a világ erről csak 1996-ban szerzett tudomást. Azóta vita folyik a kincsek tulajdonjogáról. Schliemannt sokan csak kincsvadásznak tartották, mások dilettánsnak, aki hatalmas károkat okozott. De még hibái és kudarcai is pozitív eredményt hoztak: a trójai rétegek tönkretételének tanulságai késztették a régészeket a korábbinál sokkal körültekintőbb ásatásokra.
