„Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti” 165 éve, 1848. március 20-23-án fogadta el a pozsonyi országgyűlés alsótáblája Szemere Bertalan sajtótörvény-javaslatát.
Pozsonyban az utolsó magyar rendi Országgyűlés (1847-1848) a cenzúra eltörlését kívánta törvénybe foglalni. Az 1848. március 15-ét követő időszakban a Helytartótanács ideiglenes rendelete szabályozta a sajtó működését. E rendelet eltörölte az előzetes cenzúrát, mindössze egy példány eljuttatását írta elő egy 25 tagú bizottság elnökének, amely bizottság liberális nemesekből és pesti polgárokból állt.
A törvénytervezet első változatát Szemere Bertalan – az első felelős magyar kormány belügyminisztere, majd 49 tavaszán pár hónapig miniszterelnök –, dolgozta ki mégpedig úgy, hogy a tervezett jogszabály a napilapok kiadóitól 20 ezer forint biztosítékot kívánt; a sajtóvétségeket 4 évig terjedő börtönnel, illetve pénzbírsággal kívánta büntetni. Akkoriban, a magasabb rangú városi tisztviselők egész évi fizetése 1000 forint körül mozgott, a 20 000 forint roppant összegnek számított. Előzőleg valamivel kevesebb: 15 000 forint volt a politikai lapok kauciója, vagyis nem csökkent, hanem emelkedett ez az összeg. Ezen felül a törvényjavaslat nem határozta meg világosan a sajtóvétségeket, viszont igen súlyos büntetéseket szabott. Március 20-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblája elfogadta Szemere Bertalan sajtótörvény-javaslatát. Március 22-én azonban a pesti radikális ifjúság nyilvánosan elégette a törvényjavaslatot, mert az visszakozás lett volna a forradalom kivívta teljes sajtószabadsághoz képest. A javaslat – Horváth Mihály ekkor még prépost-plébános, később püspök, megfogalmazása szerint – „inkább csak a cenzúrát akarta eltörölni, mint tényleg szabaddá tenni a sajtót”.
A Pest megyei Közbátorsági Választmány az országgyűlési ifjak közé tartozó Pulszky Ferencet, (később, 1869-94-ben a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója) Pozsonyba küldte Batthyány Lajos miniszterelnökhöz, hogy az országgyűlés módosítsa a törvényt. Kifogásolták azt, hogy a sajtóvétségek március 20-tól kezdve volnának büntetendők, pedig a törvény sem aláírva, sem nyilvánosságra hozva nem volt, vagyis az előírásoknak visszamenő hatállyal próbáltak érvényt szerezni.
Az alsótábla az elégedetlenség hatására március 23-án módosította a sajtótörvény-javaslatot, úgy hogy a kauciót a felére csökkentette, majd március 28-án a főrendek még néhány kisebb jelentőségű módosítást javasoltak hozzá, ezután a szöveget a felsőtábla is elfogadta.
A végleges tervezetet, melynek elkészítésében Deák Ferenc – az első felelős magyar kormány igazságügy minisztere és Szalay László – a Pesti Hírlap szerkesztője is részt vett, április 7-én szentesítette V. Ferdinánd magyar király, Habsburg-házi osztrák császár.
A sajtószabadságról szóló 1848: XVIII. törvénycikket 1848. április 11-én hirdették ki, melynek az első paragrafusa leszögezi, hogy „gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti”.
