75 éve, 1944. február 21-én Párizsban a németek francia ellenállókat végeztek ki, köztük a magyar Békés Glass (Glasz) Imrét, Boczor Józsefet és Elek Tamást.
1943-ban már szinte nem volt olyan megszállt ország, ahol ne fejtettek volna ki fegyveres ellenállást a német megszállókkal szemben. Tényleges partizánháború folyt a Szovjetunióban, Jugoszláviában és Franciaországban, de Görögország, Olaszország, Lengyelország, Bulgária és Albánia területén is voltak szervezett partizán-hadműveletek. Kisebb csoportok szinte mindenütt harcoltak a németek ellen Norvégiától Magyarországig, Romániától Belgiumig. A francia ellenállási mozgalom legnagyobb eredménye Párizs felszabadítása volt.
„Franciaországért haltak meg!”
Franciaországban több különböző politikai felfogású csoport harcolt a német megszállás és a kollaboráns francia kormány ellen, egy részük De Gaulle-t támogatta, másik részük pedig a Francia Kommunista Pártot. Többségük külföldi menekült volt, akik különféle fegyveres akciókban vettek részt. Ilyen volt az a vasútrongáló osztag is, amelyet Boczor József vezetett, és amelynek tagja volt Elek Tamás és Békés Glasz Imre is. Nyolc robbantást hajtottak végre, ezek közt a legjelentősebb a Marne-folyó partján fekvő városkát, Chateau-Thicrryt és Párizst összekötő vasútvonal felrobbantása volt. Ennek az akciónak igen sok náci esett áldozatul.
A Gestapo egyre nagyobb erőket vetett be elfogásukra, s az ellenük indított hajtóvadászat végül sikerrel zárult. 1943 novemberében a Gestapo elfogott egy 23 tagú partizánosztagot, amelyben három magyar is harcolt. A partizánokat 1944. február 18-án halálra ítélték, majd 21-én a párizsi Mont Valérien erődben kivégezték, köztük Békés Glass (Glasz) Imrét, Boczor Józsefet és Elek Tamást.
Az ellenállás történetének egyik leghíresebb emléke kötődik a csoporthoz, a „vörös plakát”, a náci propaganda terméke. Az elfogott és megkínzott partizánok fényképét, vérvörös keretbe foglalt plakáton, elrettentő példaként kiragasztották egész Franciaországban. De a párizsiak válaszul, éjszakánként piros virágokat helyeztek a plakátok alá, és odaírták: „Franciaországért haltak meg!” A csoportot a Louis Aragon „Est-ce ainsi que les hommes vivent?” (Hát így élnek az emberek?) című verse, majd az ebből készült Léo Ferré dala tette halhatatlanná.
Párizs a német megszállás alól 1944. augusztus 25-én szabadult fel a második világháborúban. Az elkövetkező zűrzavaros időszakban a fölfegyverzett ellenállási mozgalom kivégzett körülbelül 10 ezer kollaboránst. Néhány hónapon belül De Gaulle helyreállította a francia államhatalmat. Az ellenállás vezetői léptek a vichyi kormány kinevezte prefektusok helyére. Az ellenállók csapatait vagy lefegyverezték, vagy átvette őket a reguláris hadsereg.
