Az öröklődés alapelveinek jó részét már Mendel előtt felfedezte egy birkatenyésztéssel foglalkozó kőszegi magyar gróf, Festetics Imre. Bár közvetlen bizonyíték nincs rá, hogy a genetika atyjának tartott Gregor Mendel ismerhette-e a magyar tenyésztő munkásságát és ihletet merített-e belőle?
A kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete által kiadott ’Beszélő városok’ könyvsorozat legújabb kötetét 2019. május 9-én mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián. Az Intézet kutatóját a tanulmány megírására az inspirálta, hogy felderítse: hogyan feledkezhetett meg a tudomány arról az emberről, aki – talán nem túlzás – sok tekintetben megalapozta a genetika ünnepelt úttörőjének sikereit.
A gazdálkodók a mezőgazdaság hajnala óta tudják, hogy a növények és az állatok keresztezése magasabb hozamú vagy minőségű kultúrákat és állományokat eredményezhet. Ezért különösen érdekes, hogy a tudomány csak a XIX. század elején kezdett figyelmet fordítani a fajtajavításokra, és próbálta meg felfedni a jelenség mögötti titkokat. Még az Ágoston-rendi szerzetes Gregor Mendel munkáját, az általa felismert és róla elnevezett örökösödési törvényeket is elfeledték egészen a XX. század elejéig, amikor több tudós egyidejűleg újra felfedezte őket.
Kevésbé meglepő az, hogy Mendel munkája nem volt előzmények nélküli: ő volt a megfelelő ember a megfelelő időben a megfelelő helyen. Munkája azonban bizonyos mértékig egy másik elfeledett ember, a magyar arisztokrata Festetics Imre eredményeire épült, aki évtizedekkel korábban végzett úttörő kutatásokat. Mendel borsóval, Festetics egy bonyolultabb élőlénnyel, juhokkal kísérletezett.
A XIX. század első felében Brno (Brünn) volt Morvaország ipari központja, és akkoriban az egyik legjövedelmezőbb termék a posztó volt. A durva textil iránti kereslet és az ára egyaránt magas volt: ezekben az években a Habsburg monarchia több millió fiatal férfit sorozott be az oszmán birodalom elleni háborúkba, és a katonáknak természetesen egyenruha kellett. Nagy volt az elérhető nyereség, ezért a tenyésztők mindent megtettek, hogy kialakítsák a lehető legjobb gyapjútermelő fajtákat. A legmagasabb szakértelem (Angliában) és a legjobb faj (a spanyol eredetű merinó juhok) tenyésztése inspirálta azt az izgalmas témát, ami a Brünni Mezőgazdasági Társaságból kivált Juhtenyésztő Társaság (Festetics megfogalmazásában: a Juhos Társaság) megalakulásához vezetett. A viták központi témája a legtöbb és legjobb gyapjút adó juhok kitenyésztésének legmegfelelőbb módszere volt. Mi a legjobb megoldás: a szelektív tenyésztés vagy a keresztezés? A beltenyésztés? Esetleg a vérvonalas tenyésztés?
1814-ben egy addig tenyésztőként ismeretlen magyar gróf jelent meg a Juhos Társaságban. Magával hozta saját állatait, amelyek sokkal jobbak voltak, mint azok, amelyeket bárki más elő tudott állítani. Festetics Imre szenzációvá vált. Miként tenyésztett olyan juhokat, amelyeknek nem volt párja?
Festetics Imre 1764-ben az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjába született. 18 évesen katonai szolgálatba állt. A török háborúkban megsebesült, 1790-ben lemondott rangjáról, és visszavonult a családi birtokra – és a hatalmas családi könyvtárba. A keszthelyi Festetics-palota könyvtára több ezer kötettel büszkélkedett, és előfizetett a kor minden fontos angol és német nyelvű mezőgazdasági folyóiratára. Festetics több mint egy évtizedig semmi figyelmet érdemlőt nem tett, mígnem 1803-ban merinói juhok tenyésztésébe kezdett: első nyája egy bakból és kilenc jerkéből állt. 1814-ben állataival azért utazott Brünnbe, hogy állományát javítandó jobb tenyészállatokat vásároljon. A sajátjainál azonban jobbakat nem talált.
Ezzel szemben a nagy tenyésztési viták középpontjába került. Abban az időben a legtöbb szakértő azzal érvelt, hogy a beltenyésztés, az endogámia, az elején sikeres lesz, de egy idő után az állatok minősége minden új generáció esetében romlik. Festetics ragaszkodott tapasztalatihoz: a beltenyésztés, ha helyesen művelik, a legjobb eredményeket hozza. A kulcsminőségi jellemzők gondos figyelemmel kísérése és a gyengébb példányok selejtezése révén a nyáj minősége nemcsak fenntartható, hanem néhány esetben még tovább javítható is. A vita egyik pontján Festetics összefoglalta észrevételeit egy olyan dokumentumban, amely azokra, mint a természet genetikai törvényeire utal. Ez volt az első (és elfelejtett) eset a „genetika” szó használatára – még azelőtt, hogy azt William Bateson majdnem 90 évvel később „feltalálta” volna. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy Mendel néhány törvénye olyannyira hasonlít Festetics tanulmányának megállapításaira, hogy a jó szerzetes, úgy tűnik, nagyon is tisztában volt a gróf munkájával.
A két ember valószínűleg sohasem találkozott (bár a Juhos Társaságban 1845-47 között egyidőben voltak tagok), mivel a Festetics hamarosan visszavonult a társaság munkájától és vitáitól.
Dr. Poczai Péter most megjelent könyve érdekes tényekre világít rá. Például arra, hogy a magyarországi arisztokrata-gazdálkodó olyan öröklődési törvényeket ismert fel, amelyekkel a korabeli tudomány nem tudott mit kezdeni, és nem is vitt tovább. Meglehet, hogy Poczai munkájában a felvetett kérdések fontosabbak, mint a válaszok, amelyeket megfogalmaz. Miért nem vezettek ezek az empirikus megfigyelések tudományos áttörésekhez? Milyen előnyt jelentett Gregor Mendelnek Festetics és kortársai munkája? Volt-e szerepe a monarchia elnyomó politikájának abban, hogy Festetics visszavonult birtokára? Az egyik legnagyobb feladványt Festetics Imrének a Brno-i tudományos színtéren való szereplése előtti és utáni évtizedekben folytatott munkája részletei jelentik.
Ahogy a témát aprólékos kutatással feltáró szerző rámutat, sokat kell még kutatni és bemutatni. De Festetics Imre odaadó tevékenységének története már most is szinte thrillerként olvasható izgalmas tanulmányban jelenik meg, hogy kései igazságot szolgáltasson egy rövid tudománytörténeti korszaknak, az abban szereplő személyiségeknek, és egyben feltárja a genetika-tudomány fejlődésének folyamatát.
Festetics Imre örökségét ma elsősorban Kőszegen őrzik, ahol kései évei túlnyomó részét töltötte, és ahol elhunyt. Lakhelye, a közelmúltban felújított 250 éves Festetics-palota ma a Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, az iASK kutatóközpontjának része, ahol Hankiss Elemér Archívum is helyet kap.
A kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) egy inter- és metadiszciplináris tudományos központ, amely az emberiség előtt álló fenntarthatósági, gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásokkal foglalkozó kutatásra összpontosít. A világ minden tájáról származó, intellektuálisan nyitott, bátor és kíváncsi szakemberek kritikus tömegét fogja össze. Miközben a világ jövőjének mély problémáival foglalkozik, a település közösségének aktív tagja is: nemcsak a kiadványok és konferenciák száma alapján méri tevékenységét, de elviszi a tudományt a helyi közösséghez, és mélyen elmerül a nyugat-magyarországi városának történelmében, kultúrájában és gazdasági fejlődésében.
