1896-ban egy 18 éves magyar úszó, Hajós Alfréd a jeges tengervízben írt történelmet Athénban: két győzelmével megszerezte hazánk első olimpiai aranyérmét – és egy legendás becenevet.
1986. április 11-én írta be nevét a sporttörténelembe Hajós Alfréd, aki az athéni játékokon megnyerte a 100 méteres gyorsúszást, ezzel megszerezve Magyarország első olimpiai aranyérmét.
Az első újkori olimpiai játékokat 1896. április 6. és 15. között rendezték meg Athén városában. Az esemény Pierre de Coubertin kezdeményezésére valósult meg, és nemcsak európai sportolók, hanem az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália versenyzői is részt vettek rajta. A modern olimpiák első bajnoka az amerikai James Connolly lett, aki hármasugrásban diadalmaskodott.
A magyar sikerek közül kiemelkedett Hajós Alfréd teljesítménye, aki nemcsak 100 méteren, hanem alig egy órával később 1200 méteres gyorsúszásban is győzni tudott. Mindezt rendkívül mostoha körülmények között érte el: a pireuszi öböl vize mindössze 12–13 °C-os volt, és több versenyző a hideg miatt feladta a küzdelmet. Hajós azonban kitartott, és jelentős fölénnyel ért célba, ezzel két aranyérmet is szerezve Magyarországnak.
Lenyűgöző teljesítménye miatt a görög közönség hamar megszerette. A legenda szerint a trónörökös így kiáltott fel: „Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!” – innen ered későbbi beceneve is.
A győzelmek után az átfagyott sportolót matrózok segítették ki a vízből, a közönség pedig hatalmas ünnepléssel fogadta.
Hajós nemcsak az uszodában ért el sikereket: később a Budapesti Torna Club labdarúgójaként is bajnoki címet szerzett, sőt a magyar válogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedett. Az aktív sportpályafutás után építészmérnökként alkotott maradandót: nevéhez fűződik többek között a margitszigeti sportuszoda, az újpesti stadion és a debreceni Arany Bika Szálló terve is.
Életműve különlegességét jelzi, hogy a művészet és a sport határán is sikert aratott: az 1924-es párizsi olimpián stadiontervével ezüstérmet nyert a szellemi versenyek között.
