A magyar katolikus egyház november 13-án tartja a magyar szentek és boldogok emléknapját, mindazokét, akiknek ereklyéit magyar templomokban tisztelik, akik magyar földön születtek vagy Magyarországhoz kötődnek.
A magyar szentek és boldogok emléknapja
A kanonizált szentek és boldogok mellett a hétköznapok azon ismeretlen hőseiről, szentjeiről, vértanúiról is megemlékeznek ezen a napon, akiknek nincs külön ünnepük.
ADY ENDRE: SZENT MARGIT LEGENDÁJA
Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Íme, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.
Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.
Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vadbajszú, lármás, mokány nagyúr,
Dalos, törékeny, halk fiú legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.
Már régen várt s megbénult szive.
Zúgott a vár, prüszkölő kún lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.
Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csóku legény.
És Jézusnak áldozák Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.
Eredetileg november 6-án volt az egyházmegye ereklyéinek ünnepe, majd 1984-ben – a II. Vatikáni zsinat liturgikus rendelkezései nyomán – a Magyar Katolikus Püspöki Kar határozott a november 13-i ünnep bevezetéséről. Ez tulajdonképpen egy külön magyar Mindenszentek ünnep. A statisztika 237 magyar szentet, szentéletű személyt, boldogot, boldogemlékűt, tiszteletre méltót tart számon. Ahogy Balanyi György Magyar szentek, szentéletű magyarok című kötetében írja:
„Bízvást mondhatjuk, hogy nincs még egy középkori dinasztia, mely az életszentségnek és az erkölcsi szépségnek annyi és oly vonzó példáját hímezte volna nemzete történetébe, mint a keresztény Árpádfiak egymást követő nyolc-tíz nemzedéke a miénkbe. Hiszen középkori szentjeinknek és boldogjainknak jó fele belőlük, illetve oldalági leszármazottjaikból kerül ki.”
A középkorban az Árpád-ház adta a legtöbb szentet az európai uralkodó házak között, de később viszonylag kevés magyart avattak hivatalosan szentté. A kommunizmus bukása után II. János Pál pápa által adatott meg boldog Hedvig, boldog Kinga és a kassai vértanúk szentté avatása, valamint Apor Vilmos vértanú püspök, Romzsa Tódor vértanú püspök, Batthyány-Strattmann László, „a szegények orvosa” és IV. (Habsburg) Károly, az utolsó magyar király és osztrák császár boldoggá avatása.
A kommunista diktatúrával szembeni keresztény tanúságtétel és mártíromság példái voltak: Mindszenty József (1892 – 1975) bíboros, hercegprímás, Márton Áron (1896 – 1980) erdélyi püspök, Scheffler János nagyváradi püspök – az ő boldoggá avatásuk folyamata megkezdődött. Ugyancsak folyamatban van Kaszap István (1916-1935) jezsuita novícius és Bogner Mária Margit (1905-1933) vizitációs apáca, a magyar Kis szent Teréz boldoggá avatása.
Meszlényi Antal Münchenben megjelent Magyar szentek, szentéletű magyarok című könyve összefoglalja mindazon neves szentéletű személyeket, akiket a névtelenekkel együtt ünnepelnek november 13-án. Török József egyháztörténész professzor A magyar föld szentjei című műve (Ecclesia-Korda, Kecskemét, 1997.) 45 szentet, illetve boldogot sorol fel, életrajzi ismertetéssel. A világegyházban az új római naptár szerint a következő néhány ismert magyar szenteket ünneplik: Árpád-házi Szent István királyt augusztus 16-án; Kapisztrán Szent Jánost október 23-án; Árpád-házi Szent Erzsébetet (Elisabeth Hungariae) november 17-én.
