„Fáradtságunk, / bajunk tovaszállt, / átragyogjuk / a nyáréjszakát.” A nyári napforduló (június 21.) a legrövidebb az éjszaka és a leghosszabb a nappal, s ezt az emberek évszázadok óta örömtüzek gyújtásával ünneplik meg.
Ez a szokás érdekes módon – a mi korunkban már Szent Iván napjához (június 24.) kötődik, amely régen június 21-re esett, ám egy naptárreformot követően három nappal későbbre került, s vitte magával a tűzgyújtás hagyományát is.
A nyári napforduló összeforr Szent Iván napjával, illetve éjjelével, azonban június 24-e helyett már június 21-én vagy 22-én van a legrövidebb éjszaka a Föld forgástengelyének térbeli elmozdulása miatt. Ennek következtében évente 24 percet tolódik a napállás maximumának időpontja.
A csillagászati nyár június 21-én, hétfőn kezdődik, a nyári napforduló 5 óra 32 perckor történt meg. Ennek alkalmával a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, így az év ezen napján a leghosszabb a nappal, és a legrövidebb az éjszaka.
A leghosszabb nappalt, a sötétség szimbolikus legyőzését évszázadok óta örömtüzek gyújtásával ünneplik az emberek nyáron, de legmelegebb évszakunkhoz számtalan rosszűző, természetvédő rituálé is kapcsolódik.
NAGY LÁSZLÓ: NAP HANYATLIK
Nap hanyatlik,
nagy tüzes golyó,
csillag pattog,
égi tűzbogyó.
Kövér gallyon
harmatos levél,
gyöngyöket ver
nyakunkba a szél.
Fáradtságunk,
bajunk tovaszállt,
átragyogjuk
a nyáréjszakát.
Június 24-én van Keresztelő Szent János születésnapja. A bizánci egyház kultikus befolyásának következménye, hogy Keresztelő Szent Jánosra Ivánként emlékezik az egyház és a világ is. Keresztelő Szent János születésnapi ünnepe az 5. században lett általánossá, és magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek a nyári napforduló pogány ünnepét jellemezték.
A szertartásra a falun kívül, egy kitüntetett helyen – például a temetőben vagy egy dombon – került sor, azzal a céllal, hogy elűzzék a rossz szellemeket a környékről, illetve megvédjék a termést a mindenféle bajtól. A farakásra csontot és szemetet is tettek, hogy a füst nagyobb legyen, s mielőtt a lángok felcsaptak volna, egy lány háromszor körbejárta és vízzel megszentelte a rakást, aztán egy legény égő fáklyával háromszor körbefutotta. A rituálé részeként a lányok később átugrálták a meggyújtott tüzet, miközben a többiek párosító-kiházasító dalokat énekeltek.
A kialvó máglya parazsából egy keveset kivettek a földekre, hogy a jég ne verje le a határt. A tűzben megsütött gyümölcsöknek gyógyerőt tulajdonítottak, és később orvoslásra használták fel azokat.
Bizonyos népcsoportoknál, például a bajai bunyevácoknál „szerelmi varázslás” is kapcsolódik hozzá: ott a lányok virágcsokorral a fejükön, a szívüknek kedves legénnyel párban ugranak, így a megtisztulás szertartása mellé a termékenységé is társul. Sokan illatos füveket szórtak a Szent Iván-éji tűzbe, hogy meg lehessen jósolni, hogyan sikerül a tüzet átugró hajadonok házassága. Mások arra törekedtek, hogy a tűznek minél nagyobb füstje legyen, mert úgy hitték, ez megóvja a termést.
A Szent Iván-napi tűzgyújtásnak az észak-európai, skandináv országokban és Angliában van igazán régi hagyománya, míg Magyarországon a XI. század óta ünneplik a jeles dátumot. Hazánkban az utóbbi években egy újabb esemény is fűződik a legrövidebb estéhez: a Múzeumok éjszakája. 2003 óta (átvéve egy európai kezdeményezést) a Szent Iván napjához legközelebb eső szombat éjszakán a múzeumok, galériák nyitva tartanak, és rendezvényekkel, koncertekkel kiegészített programokkal szívesen fogadják a látogatókat a szokatlan időpontban.
