Nem mindegyik aktív pályafutását befejező, népszerű sportoló tud a babérjain megülni. Vajon mi készteti visszatérésre a már egyszer elköszönt legendás sportolókat?
A sporttörténelemben mindig akadtak olyan visszavonult sztársportolók, akik meggondolták magukat. Néhány híres újrakezdő egy csokorban:
Michael Jordan
Minden idők talán legnagyobb kosarasa összesen hat NBA-bajnoki címet szerzett a Chicago Bullsszal, és két olimpián nyert aranyérmet. A baseball kedvéért hagyta el ideiglenesen a palánkok világát, majd visszatérése után még három bajnoki aranygyűrűvel gazdagodott. Utolsó két szezonjában, 2001-től a Washington Wizardsban „vezetett le”, amelynél sportigazgatóként is tevékenykedett. A 2003-ban végleg visszavonult Jordan kétszeres olimpiai aranyérmes, a Chicagóval hatszoros bajnok, 14-szer szerepelt az All Star-gálán, tízszer volt az NBA pontkirálya, ötször választották a liga legértékesebb játékosának (MVP).
Lance Armstrong
A texasi fenomén éveken át uralta az országúti kerékpársportot. Sorozatban hétszer nyerte meg a Tour de France-t, ami rekord a körverseny történetében. Három és fél év kihagyást követően, idén januárban tért vissza Ausztráliában, majd a nyári Touron harmadik lett.
Armstrong történetéhez az azért hozzátartozik, hogy 2013-ban elismerte, hogy szinte egész pályafutása során tiltott szerekkel élt. Azóta az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) és Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is felszólította az 1998 után elért összes eredményétől, így hét Tour de France-diadalától és olimpiai bronzérmétől megfosztott amerikai sportolót, hogy nevezze meg azokat, akik még érintettek a hozzá kötődő doppingbotrányban.
Niki Lauda
A Mercedes Forma-1-es csapat ügyvezetője, Niki Lauda két világbajnoki címmel (1975, 1977) és egy kis híján tragikus balesettel (1976) a háta mögött távozott először a Forma-1-ből 1979-ben. Az osztrák pilóta ezután légitársaságot alapított, melynek támogatására 1982-ben ismét F1-es volán mögé ült. Két év múlva begyűjtötte harmadik vb-címét, majd 1985-ben végleg elköszönt a száguldó cirkusztól, mint pilóta.
Muhammad Ali
Sonny Liston ellen nyerte első vb-övét 1964-ben, majd a honvédelmi kötelezettség megtagadásáért 1967-ben bevonták engedélyét, továbbá öt év börtönt kapott, de szabadlábon maradt. A tiltást csak 1970-ben törölték el. 1979-ben visszavonult, de egy évvel később – az orvosi figyelmeztetés ellenére – ismét ringbe szállt Larry Holmes ellen, akitől kikapott. 1981-ben ugyanígy járt Trevor Berbickkel szemben.
Michael Schumacher
A tragikus síbalesetet szenvedett, azóta is súlyos mozgássérült Michael Schumacher, a Forma-1 történetének egyik legsikeresebb versenyzője 1991 és 2006 között 250 futamon indult, 91-szer nyert, 154 alkalommal állt a pódiumon, 68-szor indult az első rajtkockából, s 76-szor futotta meg a leggyorsabb kört. A Benettonnal 1994-ben és 1995-ben volt világbajnok, a Ferrarival 2000 és 2004 között ötször nyert vb-t. Visszatérése után 52 GP-n állt rajthoz. A Forma 1-es versenyzői pályafutás hároméves meghosszabbításának mérlege megannyi középszerű futam, amelyek közül csak egy valenciai harmadik hely emelkedik ki, valamint egy első helyezés a Monacói Nagydíj időmérő edzésén.
Mark Spitz
A legendás amerikai úszó alighanem minden idők legsiralmasabb visszatérését produkálta: az 1972-es müncheni olimpia hétszeres aranyérmese 20 évvel később, 41 esztendősen megpróbálta magát kvalifikálni a barcelonai játékokra – sikertelenül.
Szeles Mónika
Az akkori világelsőt 1993-ban egy zavart elméjű férfi hátba szúrta mérkőzés közben. Két évig kihagyás után vesztett szett nélkül nyerte meg visszatérése utáni első tornáját Torontóban. Összesen 53 trófeát gyűjtött. A kilencszeres Grand Slam-tornagyőztes, korábbi világelső sztár jelenleg kicsiknek tart edzéseket Amerikában, emellett gyerekeknek szóló könyveket ír. Szívesen működik közre fitnesz és életmód témájú eseményeken is, az aktív játékra viszont lábproblémái miatt kevesebb lehetősége nyílik.
Mario Lemieux
A kanadai hokisztár 1997-ben köszönt el először az élsporttól, két NHL-bajnoki címmel és egy rákbetegséggel a háta mögött. Két évvel később részesedést vásárolt a csődbe jutott Pittsburgh Penguinsben, majd – első klubtulajdonosként – 2000-ben ismét ütőt ragadott. Második karrierjére a 2002-es olimpiai arannyal tette fel a koronát.
Katarina Witt
A egykori keletnémet korcsolyakirálynő 1988-ban, két olimpiai és négy vb-arany után profinak szegődött, ám 1994-ben visszatért a lillehammeri játékokon. A norvég közönség ujjongva ünnepelte, de csak hetedik lett. A ma is számos showműsorban és karitatív rendezvényen fellépő Witt számára hosszú időnek kellett eltelnie, mire már nem csak sportolóként tekintett önmagára.
Pelé
Pelé, minden idők egyik legnagyobb labdarúgója szerint a futballra született, ahogy Beethoven a zenére, vagy Miguel Angel a festészetre. A Fekete Gyöngyszem 1114 meccsen 1088 gólt lőtt a Santos színeiben. Háromszoros világbajnokként intett búcsút 1974-ben, ám a következő évben aláírt a New York Cosmoshoz, ahol még két idényt lehúzott.
Michael Phelps
Michael Phelps, az amerikaiak úszósztárja 2012-ben, a londoni olimpia előtt úgy fogalmazott, bár időbe telt neki, mire újra formába lendült, úgy érzi, készen áll az újabb győzelmekre. Akkori tervei szerint a brit fővárosban sorra került játékok után vonult volna „A 2016-os riói játékokra legfeljebb csak nézőként utazok” – mondta az úszó. „Ha egyszer abbahagyom, akkor kész, vége, nem térek vissza többet.” A 18-szoros ötkarikás bajnok, Phelps természetesen ott lesz a riói játékokon, három egyéni számban vívta ki a riói szereplés jogát.
Björn Borg
„Amikor ideje engedi, ígérete szerint elugrik hozzánk, és beszáll egy-két meccsre Björn Borg is. A svédek legendás teniszezője hosszú idő után 2010-ben tért vissza ismét a versenyszerű játékhoz ismét pályára lépett. Az akkor 53 éves sportember első ellenfele honfitársa, Mikael Pernfors volt.
Borg 1974 és 1981 között 11 Grand Slam-tornán diadalmaskodott, McEnroe-val pályafutása során összesen 14-szer találkozott, a mérleg 7-7 volt. Legemlékezetesebb csatájukat 1980-ban a döntőben vívták egymással, amikor is az amerikai 18-16-ra nyert a negyedik szett rövidítésében, majd a mindent eldöntő ötödik játszmában 8:6-ra Borg diadalmaskodott.
