A tanulást megkönnyítő játékos ötletek egész sorát dolgozta ki és az oktatásban elindította a filantropizmus mozgalmát. Johannes Bernhard Basedow német pedagógus, az oktatásügy megreformálója 225 éve, 1790. július 25-én halt meg.
Johannes Bernhard Basedow 1724. szeptember 11-én született Hamburgban. Már fiatalon lázadozott az iskolai szigor ellen, otthonról is megszökött s egy orvos mellé állt be segédnek. Az ő unszolására tért vissza az iskolába.
Teológusnak készült a lipcsei egyetemen, de inkább a filozófia felé fordult, lelkészi állást sohasem töltött be. Miután Kielben diplomát kapott, magánnevelő lett egy gazdag nemesi családnál, majd középiskolai tanárként működött. A tanulást megkönnyítő játékos ötletek egész sorát dolgozta ki: a geometriát a szoba falait felhasználva tanította, a törteket almaszeleteken, a latin nyelvet pedig – a korabeli grammatizáló gyakorlattal ellentétben – beszélgetve oktatta.
A filantropizmus (emberszeretet) mozgalmát Basedow 1768-ban, az emberbarátokhoz intézett programiratával indította meg (Vorstellung an Menschenfreunde), amely a köznevelés gyökeres reformját tartalmazta Rousseau egyes nézeteit is felhasználva. A filantropisták ideálja az egész emberiség szeretetétől áthatott ember volt. A tanítás új útjait mutatta be 1770-ben kiadott Módszertan című könyvében, mely részletesen foglakozik a családban történő anyanyelvi nevelés módszereivel, e szerint a szülő feladata: a környező világ és a természetben található élőlények bemutatása a gyermeknek. A szülők gyermekeiket jó tanácsokkal és ne parancsokkal neveljék, s dicsérjék teljesítményüket.
A filantropisták elsődleges célként az engedelmességre, mértékletességre, helytállásra való nevelést tartották, és kiemelt szerepet szántak a testi nevelésnek is. A Basedow és követői által kimunkált pedagógia főbb elvei az egyháztól független állami iskola megteremtése, a közhasznú ismeretek, a reáliák tanításának elsődlegessége, a tanulók öntevékenységén alapuló, gyakorlati oktatási módszer szerepének hangsúlyozása voltak.
Pedagógiai programja szerint minden gyermeknek 15 éves koráig közhasznú ismereteket kell tanítani (a fiúkat a polgári életre, a lányokat a háztartás vezetésére nevelte). Erre az általános alapműveltségre épül az öt évfolyamos humán gimnáziumi, illetve a szakiskolai képzés.
A filantropisták – Rousseau-hoz hasonlóan – meg akarták tanítani növendékeiket valamely mesterségre is, hogy megállják helyüket a polgári életben. A latin stúdiumok náluk elvesztették addigi uralkodó szerepüket. A gyerekeket nem akarták haszontalan ismerettömeggel, a gyakorlatban közvetlenül nem alkalmazható tudásanyaggal terhelni. A gyermeket állították a pedagógia központjába a korábban egyeduralkodó tananyag helyett.
Basedowot 1771-ben Lipót Ferenc Frigyes anhalt-dessaui herceg Dassauba hívta, ahol 1774-ben nevezetes iskolát alapított, a Filantropinumot (Philanthropinum), ahol kiváló reformszellemű tanárokat gyűjtött maga köré. Kiemelkedik a filantropisták közül Christian Salzmann, aki az új nevelés elveit regényekbe és elbeszélésekbe szőtte bele, hatékonyan segítve ezzel a gondolatok elterjedését.
Basedow tanításait az Elementarwerk (Ismerettár) című nagy munkájában tette közzé 1774-ben, amely óriási visszhangot keltett. A négykötetes mű tartalmazza mindazt, amit a gyereknek 15 éves koráig tanulnia kell.
Utolsó éveiben több hittudományi művet is írt. 65 éves korában halt meg Magdeburgban. Végakaratában holttestét a tudomány fejlődésének elősegítésére boncolásra ajánlotta fel.
A Dessaui Filantropinuma nem működött soká, 1793-ban végleg bezárta kapuit, tevékenységének hatására azonban a nevelés ügye bekerült a köztudatba, közüggyé vált.
