„Előkelő idegen, amikor átlépett a magyar határon; később, húsz év múltával éppen olyan öreg magyar urambátyám, mint amilyen sok akadt az ő korában a hetven esztendőn felüli magyarok között.” Krúdy Gyula ilyennek látta Kossuth Ferencet. A kortársak szerették volna apja örökségének folytatóját látni Kossuth Lajos fiában, a 175 éve született Kossuth Ferencben.
Aki engedett a 48-ból – Kossuth Ferenc 175 éve született.
Hatalmas várakozások övezték, amikor elismert mérnökként hazaköltözött az emigrációból, de gyorsan kiderült, hogy nem rendelkezik apjához hasonlóan mély nyomot hagyó politikusi erényekkel. A hatalmat elérve hátat fordított a politikának, és otthonában a művészeteknek hódolt.
Kossuth Ferenc, „a magyar Sasfiók” 1841. november 16-án Pesten született és nevelkedett. A szabadságharc leverése után testvérével rövid ideig osztrák fogságba kerültek, de a nemzetközi felháborodás miatt kiutazhattak szüleikhez Törökországba.
Ferenc Párizsban és Londonban tanult, majd mérnöki diplomát szerzett. Először Angliában dolgozott, majd 1861-ben apját követve ő is Olaszországba költözött.
Jelentős szerepet játszott az olasz vasútépítésekben, egy ideig a dél-itáliai vasúthálózat kormánybiztosa is volt. 1873-tól Cesenában modernizálta a kénbányászatot, a veszélyes környéken egy ízben személyesen fogta el egy gyilkosság tetteseit. 1877-től Nápolyban volt egy hídépítő cég vezetője, Európa-hírű mérnökként ő nyerte meg a nílusi acélhidak tervezésére kiírt pályázatot.
Vagyonos és megbecsült ember lett, még a lovagi címet is megkapta. A magyar emigráció életében is jelentős szerepet játszott, a kiegyezés után kétszer is megválasztották képviselőnek, de a mandátumokat nem fogadta el.
1894-ben apja halála után ő kísérte haza a koporsót, és úgy döntött, visszaköltözik. Itthon – már csak neve okán is – hatalmas ünneplésben volt része, országjárása során Aradon százezer ember várta. Kossuth elvállalta az ellenzéki, nemrégiben kettészakadt Függetlenségi és 48-as Párt Justh Gyula vezette frakciójának elnöki tisztségét. 1895-ben megválasztották képviselőnek, publicisztikáiban és beszédeiben „a nemzeti demokrácia” sokak számára kedves jelszavát hangoztatta.
1905-ben megbukott az 1875 óta folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt, ekkor került sor a „szövetkezett ellenzék” pártközi bizottságát vezető Kossuth Ferenc és I. Ferenc József találkozójára. Az audiencia csak pár perces volt, az uralkodó néhány mondat után útjára bocsátotta Kossuthot. Ő azonban még egy fél órát várt egy teremben, s csak azután hagyta el a Burgot, – a magyar lapok így „nyájas és kedves” beszélgetésről írhattak. A király végül egy hozzá hű „darabont” kormányt nevezett ki, de ezt a nemzeti ellenállás egy év alatt ellehetetlenítette, így 1906-ban hivatalba léphetett Wekerle Sándor koalíciós kormánya.
A kormányzást folyamatos belső viták nehezítették, a koalíció a valósággal szembesülve egyre többet volt kénytelen elveiből és programjából feladni. A kereskedelmi és közlekedési tárcát vezető Kossuth minisztériuma 1907-ben vám- és kereskedelmi szerződést kötött Ausztriával – annak ellenére, hogy a függetlenségi program nem ismerte el a közös ügyeket.
Kossuth 1909 végén szakított Justh Gyulával, de a pártban kisebbségben maradt. Az 1910-es választási vereség után az egyre többet betegeskedő Kossuth Ferenc már nem játszott fontos szerepet a politikában. Nem érte meg az első világháború kitörését, 1914. május 25-én halt meg. Hamvai a Kerepesi temetőben, az apjának emelt mauzóleumban nyugszanak.ferenc
Kossuth Ferenc festett portrékat, tájképeket, szobrászattal is foglalkozott. Apjáról készített márvány mellszobrát, a róla és feleségéről festett képeit őrzi a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteménye. Művészi hagyatékából 1914-ben rendeztek kiállítást.
