200 éve született gróf Andrássy Gyula politikus, a kiegyezés utáni első miniszterelnök, akit „le beu pendu”, vagyis „a szép akasztott” néven emlegettek.
„Nagy úr tudott lenni, anélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, anélkül, hogy leereszkedőnek látszanék. Vonzó előkelőség s valamely megmagyarázhatatlan kellem sugárzott ki egész lényéből”
– írta Mikszáth Kálmán 1906-ban Andrássy Országház előtti szobrának avatása kapcsán.
Gróf Andrássy Gyula a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, a modern magyar történelem egyik legsikeresebb politikusa volt. A felvidéki Oláhpatakon (ma Vlachovo, Szlovákia) – más források szerint Kassán, avagy Tőketerebesen (ma Trebišov, Szlovákia) – született 1823. március 8-án az egyik legrégibb, székely eredetű főnemesi családban. Apja gróf Andrássy Károly, anyja Szapáry Etelka grófnő volt. Az akkori szokások szerint középiskolai és jogi tanulmányainak befejezése után külföldi tanulmányútra ment, Franciaországban, Angliában járt.
Hazatérve bekapcsolódott a közéletbe, 1845-ben a Tisza szabályozásával foglalkozó Felső-Szabolcsi Társulat elnöke lett. Ekkor ismerkedett meg Széchenyi Istvánnal, akinek eszméi nagy hatással voltak rá, Széchenyi pedig pártfogásába vette, s megjósolta: Andrássy döntő szerepre hivatott az ország vezetésében. Az 1847-48-as utolsó rendi országgyűlésen Zemplén vármegye követeként Kossuth politikáját támogatta.
Az 1848. március 15-i forradalom után áprilisban, alig 25 évesen Zemplén megye főispánja lett, ősszel részt vett a pákozdi, majd a schwechati csatában, a tavaszi hadjárat alatt a fővezér Görgey segédtisztje volt.
1849 májusában címzetes ezredessé és isztambuli követté nevezték ki, a szabadságharc bukása után Törökországból Párizsba, majd Londonba ment. Kozáry Mónika történész írja, hogy „Andrássy 1849. augusztus 22-én értesült arról, hogy Kossuth elhagyta Magyarországot, és török földön kért menedéket. Nem értette, hogy miért, mert a világosi fegyverletételről egymásnak ellentmondó hírek érkeztek, és csak augusztus végén lett egyértelmű számára, hogy mi történt.”
Az osztrák hadbíróság halálra ítélte és távollétében (in effigie) jelképesen kivégezték, azaz nevét az akasztófára szögelték. (A rendkívül előnyös megjelenésű, daliás Andrássyt a társaságokban ezután csak „a szép akasztott férfiként” emlegették.) Unokája, Andrássy Katinka azt írta róla, hogy „Híres gavallér volt, hullámos fekete haja volt és megnyerő modora.” (Károlyiné) Gyula gróf „úrias és disztingvált”, „Magas, csinos férfi, úgy beszél angolul, mint egy igazi angol, és gyönyörűen tud franciául” [Stevens, 71]. Nem lehet csodálkozni rajta tehát, hogy a párizsi szalonokban kedvelték őt, és későbbi élete folyamán is mindig körbevették a hölgyek.
A párizsi szalonok közkedvelt alakja lett,
1856-ban nőül vette Kendeffy Katinka grófnőt, s 1858-ban az édesanyja által kieszközölt amnesztiával hazatért. Három gyermekük született: Tivadar (1857–1905), Ilona (1858–1952) és ifjabb Gyula Gábor Manó Ádám (1860–1929).
Idehaza Deák Ferenchez csatlakozott, a jogfolytonosságot fenntartva, de békés úton akarta a bécsi udvarral fennálló ellentéteket rendezni. 1860-ban visszautasította a Zemplén megyei főispáni kinevezést, az 1861-es országgyűlésen képviselőként Deák Felirati Pártjához csatlakozott.
Amikor Ferenc József 1865-ben a külpolitikai kudarcok és Deák Húsvéti cikkének hatására ismét összehívta az országgyűlést, Andrássy a képviselőház alelnöke és a kiegyezési okmány szövegezésére kiküldött, ún. „hatvanhetes országgyűlési bizottság” elnöke lett. Gyakorlati érzéke és diplomáciai tehetsége révén számos akadályt hárított el a kiegyezés útjából.
A reformkor, az 1848-as forradalom és szabadságharc vívmányainak megőrzéséért, a magyar alkotmányosság és önállóság lehető legteljesebb megvalósításáért végzett tevékenysége nyomán Andrássyt nagy tisztelet övezte.
Erzsébet királynéval kölcsönös rokonszenv alakult ki köztük, az ő közvetítése révén fogadta 1866-ban a poroszoktól elszenvedett katonai vereség után I. Ferenc József Andrássyt és Deákot. Deák két tanácsot adott az uralkodónak: állítsa helyre Magyarország alkotmányát és bízza a kormányt Andrássyra. Amikor 1867. június 8-án Ferenc Józsefet nagy pompával magyar királlyá koronázták Budán, Erzsébet fejére is felkerült a királynéi korona. Erzsébet magáénak érezte és szerette a magyarokat, s ezt továbbra is érzékeltette, így nagy népszerűségre tett szert Magyarországon. A birodalomban „Sisi” (de „Sissi” és „Sissy” névalakban is) elnevezéssel emlegették, s ez elterjedt Európában és Magyarországon is.
Andrássy 1867. február 17-én miniszterelnök lett, s átvette a honvédelmi tárca irányítását is. Az 1867. június 8-i koronázó ünnepségen – mivel a nádor hivatala betöltetlen volt – az ország világi rendjeinek nevében Simon János hercegprímással együtt az 1852-ben jelképesen felakasztott Andrássy tette a koronát Ferenc József fejére.
Kormányfőként a dualista rendszer, ezen belül Magyarország helyzetének megszilárdításán, a polgári államrend kiépítésén fáradozott, nem mindennapi államférfiúi képességekkel.
„Hogy azonban Magyarország Ausztria külügyi politikájára még soha oly befolyást nem gyakorolt, mint Andrássy gr. miniszterelnökségének most lefolyt négy esztendeje alatt, ezt kétségkivül nemcsak az ekép szabályozott államjogi helyzetnek, hanem gr. Andrássy egyéniségének is lehet tulajdonitani. Lángesze, nagy tehetségei, elhatározottsága és meggondoltsága,párosulva ama szerencsés helyzettel, hogy bár itthon a parlamentben nevezetes kisebbség áll vele szemben, de külpolitikája érvényesítésében az egész ország csaknem pártkülönbség nélkül áll háta mögött, párosulva végre ritka személyes tulajdonaival, melyek neki minden érintkezéseiben fölényt biztosítanak:” (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1871)
Miniszterelnöksége idején állították fel az önálló magyar honvédséget, hozták tető alá a horvát-magyar kiegyezést, fogadták el 1868-ban a liberális szellemű nemzetiségi törvényt, vezették be a kötelező elemi oktatást, választották szét az igazságszolgáltatást és a közigazgatást, fogadták el az európai színvonalú polgári perrendtartást, állították fel az Állami Számvevőszéket, hozták létre az ügyészi szervezetet.
Andrássy a fővárost világvárossá akarta építtetni, körutakkal, sugárutakkal, palotákkal, a nevét viselő sugárutat, Pest máig legszebb útját 1876 nyarán adták át a forgalomnak.
Andrássy 1871. november 14-én megvált a miniszterelnöki tisztségtől (utóda Lónyay Menyhért lett), s még aznap az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterévé nevezték ki.
Tisztségében az új európai nagyhatalom külpolitikájának súlypontját a közép-európai térségre helyezte,
az ő javaslatára hívták össze a balkáni térség problémáinak megoldására az 1878-as berlini konferenciát. 1879-ben megkötötte Németországgal a kettős szövetséget, s másnap lemondott tisztségéről.
Ezután társadalmi területeken tevékenykedett, az Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja lett, aranygyapjas vitéz, első osztályú spanyol grand és számos rendjel tulajdonosa. Utoljára 1889-ben, a véderő-törvény tárgyalásakor szólalt fel a parlamentben. Halálos betegsége miatt az Adriai-tenger partjára, voloscai kastélyába vonult vissza, ott hunyt el 1890. február 18-án.
„Maga a nemzet s az általa újjáteremtett főváros méltóképen gyászolta meg. Az ország törvényhozása külön gyűlésben összeült, hogy kifejezze a nemzet vesztesége fölötti fájdalmát, s átvegye a kormány javaslatát, mely arról szól, hogy gróf Andrássy Gyula érdemeinek külső megörökítéséül hozzá méltó emlékszobor állíttassék országos költségen. A főváros hatósága az elhunyt földi maradványainak befogadására diszes mauzóleumot ajánlott föl a gróf Batthyány Lajosé és a Deák Ferenczé mellett s noha ez ajánlatot a gyászoló család nem fogadta el, azért a főváros elhatározása örök bizonysága marad a hálás kegyeletnek, melylyel a megboldogultnak tartozott.” (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1890
Hamvait Tőketerebesen helyezték örök nyugalomra, érdemeit törvénybe iktatták, ma nevét viseli egyebek között a budapesti Andrássy Gyula német nyelvű egyetem, az első Németországon kívüli német intézményi akkreditációval rendelkező egyetem.
Andrássy a kiegyezés egyik megalkotójaként, magyar miniszterelnökként, közös külügyminiszterként másfél évtizeden át a Monarchia egyik legfőbb irányítója volt, fia, ifjabb Andrássy pedig pártvezérként, többszörös miniszterként – így az utolsó közös külügyminiszterként – működött évtizedeken át a közélet első vonalában. Mindketten kiemelkedő érdemeket szereztek abban a modernizációs sikertörténetben, amely a kiegyezéssel kezdődött, írja a két grófról szóló műsor ajánlója.
Andrássy szobrát 1906-ban állították fel a Kossuth téren, a szobor mása 2016-ban ismét helyére került az Országház déli oldalán.
